2014. április 22., kedd

Vivien Holloway - Pokoli szolgálat

Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.



 Jó sokára a megjelenéstől sikerült beszerezni a könyvet, de jobb későn mint soha. És megvallom őszintén ez is az a könyvek egyike amik anno mikor aktuális volt felkeltették az érdeklődésem és mindig csak tolódtak, hogy majd majd. Hát jól elhúzódott a dolog és most, hogy végre a kezembe került annyira nem voltam rákattanva, hogy húú most ezt mennyire akarom.

Előre is bocsánat ezért Wee. De ezzel mindössze addig voltam így míg el nem kezdtem olvasni. Már az első oldalak után teljesen megfogott. Ebből is látszik, hogy Wee remekül csinálja amit csinál.

Őszintén szólva olvastam már pár könyvet... de nem is rémlik, hogy ilyen témájú lett volna. Amiben szembenézhetünk az Ördöggel magával Luciferrel. Nekem a téma teljesen új volt, talán ezért is tetszett annyira. Egy olyan történet amit ha fellapozol képtelen vagy letenni.

Már az elején teljesen megfogott a történet és teljesen együtt tudtam érezni Liliannal. Nekem két testvérem van egy húgom és egy öcsém és teljesen érthető volt Lil döntése, hogy mindent megtett volna a testvéréért.

Az ahogy az írónő kigondolta, leírta ezt -, hogy miket kellett ezzel a döntéssel Lilnek átélnie, miken ment keresztül - fantasztikus. Már gondolok itt magára a történetre. Én mivel vizuális típus vagyok szinte egy filmként pörgött le előttem a történet ahogy pörgettem a lapokat.

Fordulatos, izgalmas, sötét, hideg és a sok szenvedés amin Lilnek keresztül kellett mennie...... Wee mindent remekül leírt. Egy remek történetet mutatott be nekünk. Ugyanakkor egy kedvelhető karaktert Lil személyében akiért egészen a végéig izgulhatsz, hogy milyen sors vár rá.

Hiszen nem akárkinek a kezében van az élete. Hanem az Ördögében. Róla annyit, hogy amint láttam mások is vannak így ezzel a pár alkalom amikor ő is színre lépett hát nem volt annyira rémisztő mint vártuk. Vagy vártam volna. Bár lehet, hogy mint ez - az első könyv - ez is csak a kezdet és később ismerhetjük meg inkább az igazi Lucifert. Igaz olvashattunk róla dolgokat, amik alapján megismerhetjük de egyenlőre inkább Samael volt az akivel nem szívesen futnák össze egy sötét sikátorban.

Na az ő karaktere már a Fő gonosz címet is kiérdemelte a tette miatt. Az író nő az ő karakterét is remekül megálmodta. Greg is nagyon szimpatikus volt, és a vele kapcsolatos szál volt számomra a csúcs. Mikor róla IS kiderültek a dolgok. Az író nő remekül kitalált mindent.

Nekem két nagy kedvencem van még Lilian mellett. Talán nem meglepő. Gabe és Berith. Na erre viszont nemsokára visszatérek.

Remek történet, karakterek, és olyan történések amiket olvasva csak lestem néha. Wee remekül kitalált mindent, és engem nem egyszer sikerült egy egy lépésével meglepnie. De csak annyit mondhatok, hogy fantasztikus lett. Na persze nem mindennapi véggel. Mert persze mindennek a legjobbkor lett vége. Így persze alig várom a folytatást.

És itt térnék vissza a két kedvenc "pasimra" Gabriel és Berith. Aki olvasta a történetet sejtheti, hogy ha választani kell miért is választom Gabrielt. Na jó Angyal is amiket ugye imádok, de más érvek is szólnak inkább mellette. Legalábbis az utolsó oldalakig ezt gondoltam. Hogy ő a kedvenc, ki is érdemelte ezt a címet. De lehet, hogy Wee a második könyvben fordít ezen az állásponton? Ezt talán köszönhető is a GYILKOS előzetesnek a következő részből.Hozzáteszem ezzel ismét a a földig koppant az állam :D  Ejnye ejnye Wee :) Ugyanakkor remek előzetes, hogy mire is számíthatunk majd. NAGYON várjuk a folytatást. Ezzel a véggel hamar az Ördög nyomába érsz. Gonosz volt ám. Na jó nem mondtam komolyan. :) De azért remélem hamar jön a folytatás.

Visszatérve magára a történetre örülök, hogy végre elolvastam és imádtam. Minden sorát Wee és már sajnálom, hogy kétkedve fogtam hozzá. De le a kalappal. Egy fantasztikus, nem mindennapi történetet olvashatunk általa ami már az első oldalakkal megfogott és amit csak ajánlani tudok.

És végül két idézet :)

"Sohasem adtam fel, mindig is harcos voltam. Nem törődtem bele a sorsomba, nem hittem, hogy valóban az lenne a vége, hogy örökké az Ördög bérgyilkosa maradok. Bármennyire is kilátástalan volt a helyzet, akármennyire is esélytelen volt a szabadulás, még nem adtam fel teljesen a reményt. Még nem nyugodtam bele. Ha majd belenyugszom, na, akkor jöhetnek, és megölhetnek, mert akkor már úgyis mindegy lesz. De addig még nem."


" – Gabriel, te selejtes tollpárna!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése