~Christian~
Közelebb léptem Anához és végig ez a kérdés ismétlődött a fejemben az ő szemrehányó hangján: - Miért hívogat téged az anyám?
És fogalmam sem volt mit válaszoljak neki. Noha most tényleg fogalmam sincs, hogy Elena mit akar. Na jó sejtésem azért van. És amilyen mázlim van már azt is tudja, hogy itt vagyok. És ha ezt tudja akkor azt is, hogy miért. Kiért.
Miért érzem én, hogy semmi sem fog olyan simán menni? A picsába - káromkodtam magamban.
- Fogalmam sincs Anastasia. Ismered az anyádat. És szerintem te is tudod, hogy nem tart megfelelő személynek hozzád - kezdtem bele de a hangja megállított.
- Már komolyan leszarom, hogy mit és kit tart megfelelőnek. Semmi joga nincs beleavatkozni az életembe - vágta rá olyan hangot amit nem hittem, hogy hallhatok tőle valaha. Bár azok után amit az anyja tett vele teljesen érthető, hogy így érez.
- Mint mondtam ismered őt. Biztos tudja, hogy itt vagy. És amilyen mázlink van azt is, hogy én is Londonba jöttem.
- Kezd elegem lenni az anyámból. Még inkább mint eddig. Mi köze van hozzá, hogy kivel mit csinálok? - teszi fel a kérdést dühösen Anastasia miközben én igencsak mélyen lapítok noha úgy tűnik ezt egyenlőre megúsztam.
A fenébe. De ki tudja meddig? Előbb vagy utóbb mindig kiderül minden. És rettegek a tudattól mert az biztos véget fog vetni köztünk mindennek. A francba Grey mibe keveredtél? Jó nagy idióta voltam régen. Most pedig ennek iszom meg a levét.
Ha visszaérünk azt hiszem ismét kell Elenánál tennem egy látogatást amiről már most tudom, hogy nem lesz kellemes.
- Ne haragudj, hogy kiakadtam - lépett hozzám Anastasia. Karjait a nyakam köré fonta mire rögtön a karomba zártam őt. Egek és még ő kér bocsánatot. Mekkora egy szarházi vagyok. Tényleg meg se érdemlem ezt a nőt.
- Megértem. Próbálj meg nem gondolni rá. Majd én lerendezem anyádat. Nem akarom, hogy még egyszer akár az ő akár az én hibámból a világ másik felére menekülj. Egyikünk sem ér annyit.
- Te nagyon is érsz. Ne vedd egy kalap alá magad az anyámmal.
Ó édes kicsi Anám ha tudnád - gondoltam keserűen magamban, de igyekszem majd mindent megtenni, hogy ezzel az egész szarsággal sose kelljen szembenéznie és, hogy csak jót kapjon tőlem.
Szavak helyett inkább megcsókoltam őt mire rögtön még inkább a karjaimba olvadt. Legszívesebben visszacipeltem volna az emeletre vagy megtette volna akár a nappali is de akkor biztos, hogy sose indulunk el. Így inkább akármennyire is rosszul esett elengedtem őt.
Kérdőn pillantott rám.
- Pokoli nehéz hercegnőm de ha most rögtön nem eresztelek el akkor ma ki nem mozdulunk innen - kacsintottam rá mire alig látható elpirult egy picit és el is mosolyodott a gondolatra.
- Lesz még időnk Christian - simított végig az arcomon amire magától értetődően hajtottam a fejem a tenyerébe.
- Remélem is - vigyorogtam rá - na inkább menjünk mielőtt meggondolom magam - mondtam majd kifelé indultunk ahol már a kocsi várt ránk.
Ahogy elindultunk azon töprengtem, hogy Elenával mit is kéne tennem. Sejtettem, hogy egyszer még meggyűlik a bajom ezzel a nővel. Soha nem is kellett volna kezdenem vele. De ezeket már késő megbánni. Egyenlőre félreteszem őt és majd lerendezem ha hazaértünk.
Anastasia a kocsiban édesen a karjaimba fészkelte magát és el is bóbiskolt. Nem is csodálom egy ilyen éjszaka után. Hagytam pihenni miközben csendben néztem őt.
Közben pedig eszembe jutott Ana apja. Érdekes egy találkozás lesz. Különösebben sosem volt semmi baja velem, de mindig is olyan furcsa tekintettel nézett rám régen mikor Anával voltam. A tekintete már akkor is azt üzente, hogyha megbántod a lányom véged. Nemtudom mit fog ehhez az egészhez szólni, hogy Anastasia jóformán most hazavisz mint a . . . . . .
Hmmm. Barátját. Érdekes egy szó. Egy olyan amire én mindig is azt mondtam, hogy soha nem jön el a nap amikor valaki azt mondja, hogy a barátja vagyok, a párja. Úgy tűnik tényleg igaz a mondás, hogy soha ne mond, hogy soha.
Nemsokkal később pedig már maga Ray Steele előtt álltunk.
Ana mosolyogva köszönt az apjának akinek a házába lépve rögtön hallhattuk, hogy vendégei vannak.
- Apa emlékszel még Christianra ugye? - fogta meg a kezem Ana és húzott maga mellé.
Magától értetődő volt, hogy a derekára tettem a kezem és magamhoz vontam. Mosolyogva bújt a karjaimba és ebből is igencsak érthető lehetett Ray számára mit is jelentek a lányának.
Kissé kimérten válaszolt a lányának és nyújtotta felém a kezét.
- Persze. Hogy vagy Christian? Nagyon régen nem láttalak, viszont a sikereidről annál többet hallottam. Gratulálok.
- Köszönöm uram. - válaszoltam és hirtelen úgy éreztem magam mint még soha és nem is gondoltam, hogy ez velem előfordulhat. Mintha egy fiatal kis tini lennék akit a barátnője hazavisz és aki fél a lány apjától.
Majdnem elnevettem magam a gondolatra mégis tényleg tartottam egy kicsit Raytől. Hogy mit gondol rólam? Hisz mivel az anyja szinte sosem volt az anyja Anának neki csak az apja van akivel láthatóan is imádják egymást. És Anának nyilván szintén fontos lesz,hogy jól kijöjjünk. Én ugyanis hosszú távra tervezek vele.
- Maradjuk a Raynél. De gyertek beljebb. Azt hiszem örülni fogtok a vendégeimnek - mondta Ray majd követtük őt a helyiségbe amit a nappalinak gondoltam.
A mellettem álló Anastasiának is ledöbbent a tekintete a vendégek láttán hát még nekem.
- Szevasz tesó. Ana helló. Végre előbújtatok - vigyorgott ránk ez a tökkel ütött Elliot aki mellett Mia ült az arcán minket látva ezer wattos mosollyal.
Ana is elnevette magát és rögtön megölelte a testvéreimet majd követtem én is.
- Mit kerestek itt? -kérdezte tőlük Ana miközben leültünk.
Persze egy pillanatra se engedtem el magam mellől. Nemtudom, hogy működnek az illendőség szabályai ilyen esetben de nem érdekelt. Egy fotelba telepedtem le Anát pedig az ölembe húztam. A dereka köré fontam a karom ő pedig mosolyogva bújt közelebb hozzám miközben a testvéreim válaszát várta.
- Tudtuk, hogy Christian idejön hozzád. És azt csiripelték a madarak, hogy sikerült megbeszélnetek a dolgokat és jöttünk ünnepelni. Úgy látom lenne mit - nevet ránk a húgom.
Végül is Ana jól kijön a testvéreimmel is szóval nem olyan rossz ötlet. Főleg amikor ilyen mosolyt látok az arcán.
- És hívtam még valakit. Ma futottunk véletlenül össze. - Ekkor hallottuk meg ismét a csengőt majd Ana kérdőn nézett az apjára aki ment is ajtót nyitni. Hangok szűrődtek kintről be és rendesen leesett az állam amikor az a bizonyos vendég belépett a nappaliba.
Akkor aztán végképp elöntött a méreg mikor Ana csak úgy repült, hogy megölelje azt az idióta Anthonyt. Mi a faszt keres ez itt? - kérdeztem magamtól és egy pillanatra Elliotra tévedt a tekintetem.
- Nyugi tesó - suttogta nekem és ezt sugallta a szeme is.
Ja persze. Kurva könnyű azt mondani mikor pont ez a seggfej ölelgeti a barátnődet. Oké Grey próbálj meg lehiggadni - mondtam magamnak mikor a nagy örömködés után Ana végre visszajött az ölembe és érezhettem a teste melegét.
Na így talán menni fog a nyugodtság.
Azért kiült az arcomra egy önelégült vigyor amikor végre Anthony szeme megállapodott rajtam és főleg mikor látta, hogy Anastasia az ölembe telepszik. Karjaim a dereka köré fontam mire ismét hozzám bújt. Nesze neked köcsög. Ez a nő az enyém - érezhette a tekintetemből és a védelmező mozdulataimból is Anastasia iránt.
Rögtön nem vigyorgott úgy mint amikor Ana megölelte.
Ray neki is töltött egy italt és leült közénk.
- Nem is tudtam, hogy te meg Grey együtt vagytok - fordult Ana felé.
- Még friss a dolog - válaszolt ennyit Ana majd felém fordult, szexin rám mosolygott. Eddig tartott az ellenállásom valamint volt egy kis hátsó szándékom is azzal, hogy itt mindenki főleg Anthony előtt csókolom meg. Jobb ha tudja erről lecsúszott és, hogy ez a nő az enyém.
Egy rövid csókra hajoltam Ana felé de amint megéreztem függőséget okozó csókjait kicsit hosszabbra sikerült mint társaságban illendő lett volna. De ezekben a pillanatokban semmi sem érdekelt. És tetszett, hogy Anastasia is így van ezzel. Igaz mikor egy utolsó csókot nyomva az ajkaira elszakadtam tőle igencsak elpirult.
- Olyan szépek vagytok. Végre - örömködött Mia. Ana erre csak még vörösebb lett és a nyakam hajlatában rejtve az arcát próbált elbújni. Sőt ezzel nekiállt a határaimat feszegetni. Főleg mikor érezte a kis vadmacskám, hogy megfeszült a testem körülötte ahogy egy csókot lehelt a nyakamra.
Még szerencse, hogy a többiek figyelmét egy kicsit elvonta Ray amíg a fülébe suttogtam.
- Ha nem akarod, hogy a szemük láttára essek neked amiért ezt csinálod velem ülsz szépen nyugodtan hercegnőm.
Erre próbált ártatlan képpel rám nézni.
- És ha pont ezt akarom? - kérdezett vissza majd felkelt az ölemből és kiment gondolom a konyha felé.
- Kicsim van desszert a hűtőben esetleg hoznál be? - szólt utána Ray.
- Persze apa - válaszolta Ana de a tekintete mindvégig az enyémet tartotta fogva. Rendben. Szóval felhívás keringőre?
Néhány pillanattal később elnézést kértem és a konyha felé indultam, hogy segítsek Anastasiának. Na persze némi hátsó szándékkal is.
Én meg is érte utána jönnöm. Szexit testével éppen kissé lejjebb hajolva találtam rá amint az említett édességet szedte volna elő a hűtőből.
Egy egyszerű garbós nyakú hosszú szoknyás ugyanakkor testre simuló ruhát vett fel hozzá egy térdig érő csizmával. Irtó szexi benne. És csak enyém - nyaltam meg az ajkaim miközben közelebb léptem felé.
Épp letette a desszertet a pultra a hűtő mellé mikor mögé léptem és hátulról magamhoz öleltem. Egy halk sikoly szaladt ki a száján noha biztos voltam benne, hogy tudja utána fogok jönni.
- Remekül néz ki ez a desszert - mondom neki miközben a kezem a testén kalandozik. Nagyon jól tudja mire gondolok. Érzem egy pillanatra megremegni őt valamint, hogy egyre szaporábban veszi a levegőt.
A következő pillanatban már szemből volt a karjaimban és őrült tempóban kezdtem csókolni. Ajkai és nyelve rögtön válaszolt a szenvedélyemre miközben kissé merészre vettem a dolgot. Ezt a piszkosul dögös ruhát a gyönyörű testéről elkezdtem felhúzni, hogy aláférkőzhessek.
Mázli, hogy szerencsés elrendezése volt a konyhának és kissé messzebb volt a nappali. Ugyanakkor az egyik falon volt egy tükrös rész az ebédlőben amiből pont a nappali irányába lehetett látni ha közeledik valaki. Veszélyes de pont ezért izgalmas. És ő is akarja.
Miközben nyelveink már gyakorlott táncukat járják az ő ujjai a hajamba túrnak mintha attól félne elfogom húzni tőle a fejem. Eszem ágában sincs elszakadni tőle, de tetszik a hevessége.
Ujjaim végigfuttatom combjának selymes bőrén egyre feljebb míg olyan felfedezést nem teszek ami váratlanul ér. Erre muszáj elszakadnom a szájától. Pihegve veszi a levegőt a tekintetében pedig ugyanaz a tűz tombol mint az enyémben.
- Komolyan nincs rajtad bugyi Anastasia? - kérdezem tőle hitetlenkedő hangon. - Csak nem számítottál valamire? Az őrületbe akarsz kergetni igaz? - kérdezem miközben lejjebb hajtva a nyakánál a ruhát elkezdtem a bőrét harapdálni.
- Ez is az is - nyögi ki halkan remegő hangon miközben az ujjaim elmerülnek benne. - Csak nem a konyhára terveztem - teszi hozzá majd magához rántja a számát és inkább a csókunkba nyög bele az ujjaim kínzásának hatására mint, hogy szabadjára engedje a hangját. Imádom hallani őt, de most tényleg nem lenne szerencsés. Azonban támadt egy ötletem.
- Azt hiszem ezen is segíthetünk mert gyorsnak kell lennünk hercegnőm - mondom neki és már el is szakadtam tőle annyira, hogy letudja szedni a nyakkendőmet.
Lihegve, vágytól fűtött tekintettel a pultnak dőlve figyeli kérdőn mit művelek. Miután sikerült levennem magamról a nyakkendőmmel kötöttem be a száját. Csókolni igaz így nemtudtam az ajkait de legalább biztos csendben marad.
Egy ördögi mosolyt villantottam felé majd annyira még elszakadtam tőle, hogy az ebédlőből becsempésszek egy széket. Néhány pillanattal később már rajta volt az óvszer ő pedig feltűr ruhában az ölemben ült és benne voltam. Mint mindig mámorító volt a pillanat. Ahogy a teste rajtam mozgott, ahogy érezhettem, hogy teljesen egyé válunk le írhatatlan volt.
És a nyakkendő is remek döntés volt mert nagyon is jól visszafogta Ana egyébként imádott hangjait.
Egyre gyorsabban mozgott rajtam miközben én a szabad ajkaimmal a nyakát csókolgattam, hogy valamennyire én is kibírjam hangok nélkül. Néhány tökéletes mozdulat és mind a ketten jóformán egyszerre élveztünk el.
Leszedtem róla a nyakkendőmet és megcsókoltam. Azonnal viszonozta a csókom, testünk addig is csillapodott kissé az imént átéltek után. Szinte rosszul esett amikor leszállt rólam de ezek a pillanatok mindent megértek.
Láttam az ő mosolyán is.
- Te aztán hihetetlen vagy Grey - suttogta miközben kicsit gyorsabban próbálta összekapni magát és nem úgy kinézni mint akit éppen megdugtak.
- Te kezdted hercegnőm - kacsintottam rá miközben én is próbáltam rendbe szedni magam. A nyakkendőmet csak a zsebembe tömtem.
- Egyszerűen gyönyörű vagy Anastasia. De le sem tagadhatod mit műveltél az imént - mondtam neki nevetve. Persze ő nem találta ennyire viccesnek.
- Így nem mehetek vissza. Egek tényleg itt műveltük? Te aztán tényleg rossz hatással vagy rám Christian.
- Hé! A te hibád. Nem én kezdtem. De ne mond nekem,hogy nem tetszett.
Na erre már mélyen hallgatott. Csak odaléptem elé nyomtam egy csókot a gyönyörű ajkaira majd elégedett vigyorral visszamentem a nappaliba.
- Mi tartott eddig? Még a végén éhen veszünk - szólalt meg Elliot.
- Bocs, csak közben megbeszéltünk valamit - mondtam ennyit a testvéremnek aki persze nem hitt nekem. Anthony is igen furcsán méregetett. Na mondjunk ez nem is baj. Tudja csak mi a helyzet. És tényleg nem csak Anán látszik a kielégültség.
Szerencsére Mia és Ray jól elbeszélgettek így nekik semmi nem tűnt fel.
Még Ana be nem jött a desszerttel én csatlakoztam Anthonyhoz és Elliothoz. Egy egy pohár itallal beszélgettünk mikor Elliotból ismét előtört a szokásos énje.
- Nem volt nyakkendő is rajtad mikor Ana után mentél a konyhába tesó? - kérdi a pimasz vigyorával majd meghúzza a whiskys poharát. Ebből aztán tényleg nyilvánvalóvá válik számukra mi a helyzet. Eszemben sem volt erre válaszolni, de tagadni sem. Csak belebokszoltam az öcsém vállába és Ana felé indultam.
Éppen, hogy letette a tányért míg Mia és Ray vettek a desszertből mikor a karjaimba vontam és megcsókoltam. Csak néhány perce de máris visszarángatnám a konyhába. Vagy bárhová ahol kettesben lehetünk.
Csak egy rövid csókot kaptam a csodás mosolya mellé mielőtt én is kaptam egy szelet tortát.
- Szerintem jobb ha visszaülsz a fiúkhoz kicsit - mondta Anastasia aki az apjával cseverészik utána és a húgommal aki valamiféle csodaként les kettőnket.
- Sokáig úgysem menekülhetsz hercegnőm. És nem is akarsz - suttogtam neki vissza mielőtt kissé távolabb mentem tőle.
Egek. Mit művel velem ez a nő?
- Látom jól megvagytok. Csak ne cseszd el tesó - mondja Elliot amikor visszamentem hozzájuk.
- Eszem ágába sincs - mondtam és komolyan is gondoltam.
- Szerencsés gazfickó vagy Grey - teszi hozzá Anthony.
- De még mennyire - vigyorgok rá. - Talán most már nem esik majd ki a szeme folyton az én Anámra.
Ezután a szerencsétlen inkább átmegy hozzájuk hátha azért beszélhet Anával. Árgus szemmel figyelem őt.
- Nyugi. Most már nem csapja le a kezedről.
- Ajánlom is neki, hogy meg se próbáljon körülötte legyeskedni - mondtam Elliotnak.
- Egyébként mi is tartott eddig a konyhában? Az oké, hogy nem bírjátok ki egymás nélkül na de ennyi ideig se? Öcsém.
- Pofa be Elliot - néztem rá csúnyán de csak röhögött tovább.
- Oké. Befogtam. Örülök nektek. De . . . .
- Ne is kezdj bele. Valahogy elrendezem. Ana mindent megér nekem. Bármit megteszek, hogy ne csesszem el. És Elenának se fogom hagyni - tettem hozzá halkan.
- Hát az utóbbihoz sok sikert tesó.A banya szerintem felrobban mérgében hát még ha vele lát majd. Szegény Anát se irigylem, hogy ilyen anya jutott neki.
- Mindentől megvédem őt Elliot. Itt vagyunk neki mi és az apja. Anyáék is imádják őt.
- Ebben igazad van. Ránk számíthat - ért egyet Elliot is.
- A többit időközben ha gubanc lesz elrendezem.
- Mint mindig Christian.
Mia éppen ekkor csatlakozik hozzánk. Felém lép és megölel. Még jó, hogy már letettem a tányérom.
- Annyira örülök nektek. El se hiszem. Olyan szépek vagytok. Csak ne bántsd őt Christian. Imád téged - mondja Mia ezt már komoly kifejezéssel az arcán.
Rögtön Anára pillantok. A tekintetünk összefonódik miközben meleg szeretettel teli mosolyt küld felém. Ez és a pillantása mindent elmond. Ez minden amire mindig is vágytam és amire egészen eddig azt hittem nekem ez sosem adatik meg. Hogy nem érdemlem meg. Mégis valami csoda folytán enyém ez a gyönyörű nő.
- Nem akarom Mia. Ő is fontos nekem. Jobban mint valaha gondoltam volna.
- Látom és örülök neki Christian - mosolyog rám a húgom.
Egy kicsit otthagyom őt Elliottal akikhez csatlakozik Ray. Előtte persze mielőtt odamehettem volna az Ana Anthony kettőshöz majdnem ugyanezzel amivel Mia állított meg Ray is. Neki is csak azt mondhattam amit a testvéreimnek. Látszólag elégedett volt a válasszal főleg, hogy látta a lánya boldog mellettem.
- Csak maradjon is így fiam. Örülök, hogy valaki vigyáz Anára Seattleben. Ha már az . . . . . - gondolt itt Ray Elenára. Nem is hagytam, hogy folytassa.
- Ezt mondanod sem kell. Bármit megtennék érte. Se én és másnak se hagyom, hogy bántsa őt - ennél a résznél csak reméltem, hogy a rám vonatkozót sikerül betartanom. - A családom is imádja őt és boldog lesz Ray.
- Nekem csak ez a fontos. Látom, hogy néz rád Ana. És azt is, hogy te is ugyanígy nézel rá. Boldognak látom. Mindennek, az anyja ellenére. Örülök, hogy végre mellette vagy - tette hozzá Ray majd Ana felé küldött.
Kellett pár pillanat, hogy megemésszem a szavait. Oké Grey ezt tényleg nem cseszheted el - gondoltam magamban és tudtam, hogy mindent meg is fogok tenni ezért, hogy másodjára ne okozzak csalódást Anastasiának mint anno régen.
Ezzel a gondolattal ahogy Elliot mondaná egy idióta vigyorral a képemen léptem oda a kettősükhöz és öleltem magamhoz Anát. Ő pedig egy mosollyal simult hozzám. Na Anthony képe már nem volt ilyen boldog, hogy én is csatlakoztam.
- Remélem valamikor Seattle-ben összeülhetünk egy ebédre beszélgetni kicsit. Persze csak ha a párod nem bánja.
- Amíg az asztalon tartod a kezed haver addig nem - mondtam egy vigyorral a végén, de nagyon is komolyan. Anától csak egy csúnya pillantást kaptam. Most mi van? - kérdezte az én tekintetem is tőle.
Szerencsére Ray visszavont minket a beszélgetésbe mikor a cég felől érdeklődött. Valamiért éreztem, hogy ezért a beszólásomért még kapni fogok Anastasiától de amilyen képet vágott Anthony megérte.
Így szaladt el jócskán a nap és már esteledett mikor indulni akartunk.
- Biztos ne maradjak? Hozzád jöttem ide, nem akarlak egyedül hagyni apa.
- Ugyan kicsim. Menj csak. Szerintem Christian boldogabbá tud téged tenni most. Miattam ne aggódj. Nézzetek szét a városban, szórakozz kicsim. Olyan jó, hogy ennyit látlak mosolyogni. Nekem ez mindent megér. De mielőtt elmentek vacsorázhatnánk együtt.
- Persze apa ezt kérned sem kell - ölelte meg Ana az apját majd köszöntünk el Anthonytól is.
- Ti nem jöttök velünk? - kérdezte Ana a testvéreimet.
Tudom, hogy szeretne velem is lenne, de a testvéreimmel is és lesz még időnk kettesben lenni. Nekem az a fontos, hogy lássam ezt a mosolyt az arcán.
- Gyertek el velünk. Otthon van kaja, pia, egy medence - mondtam a testvéreimnek. Na Elliotnak persze nem kellett kétszer mondani.
- Végre bulizunk egy jót - csapta össze a kezét majd a limuzin felé indultunk.
A kocsiban Ana Miával beszélgetett én pedig az öcsémmel majd egy idő után Ana hirtelen hozzám intézte a szavait. Komolyabban mint vártam.
- Ja és veled még számolok Grey.
A testvéreim is csak néztek.
- Na mit műveltél már megint Christian? - nézett rám csúnyán Mia is.
- Én? Semmit.
- És az a beszólás Anthonynak? Csak kedves akart lenni. Te meg mint egy ősember úgy viselkedtél. Szerintem elsőre is felfogta, hogy veled vagyok.
- Mit szóltál be neki? - kérdezte kíváncsian Elliot. Ana pedig szóról szóra elmondta neki. Ez a hülye meg csak röhögött. Mia is jót mosolygott.
- Ugyan Ana. Tudhatnád, hogy milyen a tesóm.
- Csak biztos akartam lenni benne, hogy tudja hol a helye.
- Felesleges volt Christian.
- Jól van igyekszem majd jófiú lenni - kacsintok rá.
- Na mintha menne neked.
- Ugyan de te így szeretsz - vigyorgok rá.
- Ez a te szerencséd Grey - válaszolja már édes mosollyal az arcán a szigorú arc helyett. Ugyanakkor még mindig a szavai csengenek a fülemben hiszen ha nem is azzal a szóval de most mondta ki, hogy szeret.
Furcsa dolgokat művelt ez velem. Láthatta is a pillantásomon. Szerencsére pont ekkor érkeztünk meg a házhoz. Mia és Elliot előre mentek míg Ana odalépett hozzám.
Láttam rajta, hogy mondana valamit, de nem hagytam. Ugyanakkor azt is láttam a tekintetében, hogy tudja ez mit jelent nekem és hálás voltam amiért ilyen türelmes velem. Magamhoz vontam őt és most szavak helyett egy csókkal válaszoltam. Ez mindent kifejezett amit iránta éreztem szavak helyett is. Végül mosolyogva vált el tőlem és tudtam, hogy célba ért a válaszom.
Szerettem volna kimondani neki, de féltem. Ez még inkább valóságossá tenné ezt az egészet. És félek, hogy valami történik és minden összetörik. Most először érzem magam felszabadultnak, boldognak. Csak vele. Miatta. És nem akarom, hogy tönkre menjen. Sokszor még mindig alig hiszem el, hogy ez a csodás nő szeret engem.
- Meg sem érdemellek - mondtam ki ezt hangosan is pedig nem akartam.
- Ne mond ezt Christian.
- Pedig így van kicsim. Én . . . . .
- Mi az amitől félsz? Korábban a klubban mondtad, hogy . . . - tudom mit mondtam. És bármennyire próbálok nem gondolni rá ettől rettegek a legjobban. Hogy kiderül a múltam és nem, hogy szeretni nem fog inkább egyenesen gyűlöl majd. Akárcsak az anyját. És ez az egyetlen dolog az életben amitől Christian Grey igazán retteg.
- Bármi is az elmúlt Christian. Most csak mi vagyunk. Ne gondolj másra. Szeretlek. Csak erre gondolj. És tudom, hogy te is. - mondta igaz a végét halkabban.
- Igen. Én is - válaszolom és felemelem a lehajtott fejét míg nem találkozik a pillantásunk. Most látom csak igazán boldognak őt. És hihetetlen de én is ezt érzem. Látom, hogy könnyek csillognak a szemében. Egy kicsordul amit rögtön lecsókolok az arcáról.
- Nem akarom, hogy sírj.
- Csak boldog vagyok. Sosem hittem volna, hogy te . . . . hogy szeretni fogsz.
- Most én mondom, hogy hidd el. És remélem elhiszed mert ezt még egy nő se hallotta tőlem. És nem is fogja. Hihetetlen számomra is, hogy megkaptalak téged pedig meg sem érdemellek.
- Most te ne mond ezt. Csak tedd azt amit eddig - mondja és egy pillanatra kérdőn nézek rá. - Tegyél olyan boldoggá mint az este óta. Mindig ezt akarom érezni. Veled.
- Ez lesz minden vágyam hercegnőm - válaszolom és ismét csókolom őt. Ezúttal forróbban, szenvedélyesebben. Hajamba túrva von még közelebb miközben én a dereka köré fonom a karom. Ajkaink csak nehezen váltak el egymástól és ekkor sem mert mi akartuk hanem mert a testvéreim már nem bírtak magukkal.
- Gyertek már. Majd később egymásnak estek. A konyha még nem volt elég?
- Egyszer tuti megölöm ezt a marhát - mormolom Ana pedig csak nevet és persze el is pirult Elliot konyhás megjegyzésére.
- Ana gyere öltözzünk át. A fiúk addig intéznek rágcsálnivalót és piát a medencéhez igaz? - kérdi a húgom de inkább hangzott kijelentésnek mint kérdésnek.
- Igenis - vágtuk rá nagyon is egyszerre Eliottal mire ők csak mosolyogtak. . . . . .
~Anastasia~
Remek társaságban csak az idő is úgy repül. Nagyon örültem, hogy Christian elhívta Miát és Elliotot. Én is szinte a testvéreimként szerettem őket. Remekül éreztünk magunkat. Már jócskán hajnalodott amikor letettük a poharainkat abbamaradtak a poénok, a nevetgélés és elvonultunk aludni.
Miáék úgy döntöttek, hogy megvárnak bennünket és holnapután együtt repülünk vissza Seattle-be. Ideje is lassan hiszen így, hogy mindketten itt vagyunk senki sem figyel a cégre.
Kicsit sajnálom is, sőt nagyon, hogy elmegyünk. Nem igen akar egyikünk sem visszatérni a valóságba. Olyan szép és jó itt minden. Ha nem is mondja ki Christian látom rajta, hogy ő sem rajong a visszatérés gondolatáért. Ő akárcsak én gondterhelt lesz a gondolatra, hogy mi vár ránk otthon. Egyikünk sem akar ebből a kis buborékunkból kiszakadni.
De akármennyire nem akarunk muszáj lesz. Addig is kiélvezzük az utolsó itt töltött órákat.
Imádtam Londont és hihetetlen volt nekem, hogy Christian még szinte semmit sem látott belőle. Mia és Elliot nem volt oda egy újbóli városnézés gondolatáért inkább átmentek Rayhez míg én Christiannal töltöttem a napot a városban.
Minden megnéztünk amit meg kell Londonban.
És imádtam ezt a napot. Hiszen nem akárkivel fedezhettem fel újból az imádott városomat hanem Christian Grey társaságában. Aki szeret engem. Még mindig ujjon a bensőm ha eszembe jutnak a tegnap esti szavai amivel a régi álmomat váltotta valóra. Próbáltam felfogni, hogy ez tényleg igaz de néha attól féltem, hogy bármelyik pillanatban felébredhetek és rájövök, hogy csak álmodom ezt az egészet.
Christian ilyenkor mintha tudná mitől tartok elűzi a rossz, borús gondolataim. Elég egy pillantása, egy csókja, egy érintés és mindent elfelejtek.
Éppen a belváros egyik felkapott étterméből jöttünk ki kézen fogva mikor hirtelen vakunk villantak körülöttünk. Na persze. Az estély után és, hogy tudják Christian Grey itt van számíthattam volna rá. Most aztán majd minden újság címlapján mi leszünk.
Szerencsére Christian éppen ekkorra kérte ide a kocsit. De azért sikerült bennünket andalgás közben lekapni. Remek.
- Most aztán lesz majd miről pletykálni - mondtam ki hangosan ahogy beszálltunk a kocsiba.
- Csak nem szégyell engem Miss Steele?
- Nem erről van szó. Csak nem akarok címlapon lenni.
- Tudom hercegnőm.
- Egyébként meg még jól is jön. Legalább az a tömérdek nő tudja, hogy már nem vagy a piacon. Hogy az enyém vagy.
- És te az enyém Anastasia - von magához és megcsókol.
Az ilyen pillanatokban mindent elfelejtek és csak mi vagyunk. Közelebb húzódom hozzá az ülésen, selymes hajába túrva vonom még közelebb magamhoz őt miközben az őrületbe kerget a csókjával.
Hangosan lihegve szakadunk el egymástól.
- Majd valamikor kipróbálhatjuk a limóban is, de most ágyban akarlak Miss Steele - mondja rekedtes hangon.
- Jól hangzik Mr. Grey - harapok az ajkaimba amire még inkább felcsillan a szemében a vágy.
Hazaérve sötétnek láttuk a házat. Christiant nem is foglalkoztatta a kérdés hol lehetnek a testvérei egyenest a karjaiba kapott ahogy megállt a kocsi a ház előtt. Eszemben sem volt panaszkodni.
Nemsokkal később már az ágyban folytattuk amit a kocsiban kezdtünk volna el ha nem áll le. Ismét egy szenvedélyes éjszaka ennek az észveszejtő férfinak a karjaiban. Úgy tűnt, hogy Mia és Elliot Raynél maradhattak mert senki nem tört ránk az éjszaka amikor éppen Christiannal a ház egyik másik helységét avattuk fel éppen nemcsak a hálót. Hihetetlen de ez a férfi annyira eltudja venni az eszem, hogy az sem érdekel hol vagyunk éppen csak együtt legyünk.
Egy igencsak szenvedélyes zuhany után ismét az ágyban adtunk át magunk a szenvedélynek. Ezúttal is lángolt körülöttünk minden a szenvedélytől, mégis ez most más volt. Semmi őrült vágy, ezúttal édesen, lassan szerettük egymást. A simogatásai, a csókjai, a tekintete és minden tettéből sütött felém amit irántam érez. Irántam. Az egyetlen nő iránt aki ezt elérte nála. Ez mérhetetlenül boldoggá tett engem.Soha egyetlen nőtől sem akart többet nem hogy ilyet.
Imádom őt és ezt én is bebizonyítottam neki amikor szeretkeztünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha Christian Greynek egy ilyen oldalát is megismerhetem. Vagy lehet, hogy csak én hozom ezt ki belőle? Ennek a gondolata még nagyobb boldogsággal töltött el.
A nappal első sugarai a közös gyönyörrel együtt érkeztek meg. Christian átfordított bennünket, hogy a mellkasára vonjon. Pillanatokkal később már aludt alattam. Óvatosan felemelkedtem és csak néztem őt. Ezt a bámulatos férfit akit mindig is akartam és most itt van velem. Végigsimítottam az arcán, leheltem egy csókot az ajkaira.
- Soha ne hagyj el Ana - suttogta álmában.
Egy pillanatra szívem ütött a mondata mert nem akarom, hogy ettől féljen pedig szerintem pont ez a helyzet. Soha nem fogom elhagyni őt. Bár erre mondaná az én drága látós anyám, hogy: Soha ne mond, hogy soha.
Ez a gondolat engem is megijesztett de elhessegettem. Nem fogom hagyni, hogy bármi is közénk álljon. Ő és én is megérdemeljük ezt - mondtam magamnak és immár boldogan hajtottam a fejem Christian mellkasára, hogy csatlakozhassak hozzá az álmaiban . . . . . .
Másnap délelőtt mielőtt repültünk volna haza megtartottunk azt az ebédet Rayjel amit vacsorának szántunk mert kicsit belefeledkeztünk a tegnapi napba. Elliot és Mia is velünk tartott persze. Most ezúttal egy csendesebb nem annyira ismert ugyanakkor nagyon hangulatos helyre mentünk.
- Gondolom remekül sikerült a tegnapi nap - pillantott ránk Ray ebéd közben ahol folyton egymáson csüngött a tekintetünk. Elliot pedig folyton azzal szekálta Christiant, hogy az az idióta bárgyú vigyor ül az arcán ami a szerelmes fazonoknak.
Christian egy idő után annyiban hagyta mert tudta, hogy a testvérének igaza van.
- És ti hol voltatok az este? - kérdezett rá Christian.
- Raynél aludtunk és elpörögtünk este. Nem akartunk zavarni titeket - kacsintott ránk Elliot.
- Nem kéne már neked is egy nő testvér? Akkor legalább nem a mi életünkön pörögnél.
- Mindent a maga idejében tesó. Én még nem találtam meg azt a nőt aki levegyen a lábamról annyira, hogy ilyen vigyor üljön a képemre.
- Egek akárcsak Kate-et hallanám - mondtam erre nevetve. Elliot kérdőn nézett rám. Hmm. Nem is olyan rossz ötlet - nézek rá felcsillanó szemmel. Naná, hogy észrevette.
Hiszen a Grey testvérek nem ismerik a barátnőmet. Ő azonban már annál inkább hallott róluk.
- Mi ez az az arc kislány? - néz rám Elliot. Christianra pillantok.
- Szerintem Kate barátnőmmel remek pár lennétek. Ő is ugyanígy gondolkodik mint te ráadásul imád ugyanúgy beszólogatni nekem mint te a bátyádnak. Teljesen összeillenétek - mondtam mire Christian elneveti magát.
- Remek ötlet hercegnőm. Akkor végre magával törődne. Ha hazaértünk összehozhatnánk egy bulit nálam a klubban - javasolta Christian.
- Jó ötlet. Egyébként is örülnék ha megismertétek őt. Nagyon jó barátnőm. És ő is örülne nektek. Mia szerintem ti is remek páros lennétek. Már abból kiindulva, hogy mindketten odáig vagytok a vásárlásért.
- Látod húgi? Még neked is lenne játszó pajtásod - hülyéskedett vele Elliot.
- Ötletnek nem rossz, jó lenne - mosolygott rám Mia majd az ebéd hátralévő része is ilyen remek hangulatban telt.
Egészen délutánig amikor búcsút kellett venni aputól és Londontól is. Mielőtt elköszöntünk tőle néhány percig amolyan férfi a férfival beszélgetést folytatott Christinnal mielőtt elbúcsúztam tőle.
- Nagyon örültem, hogy itt volták kicsim. Legközelebb ha lesz egy kis időd majd meglátogatlak.
- Az remek lenne apa.
- Van hely bőven nálunk Ray. Ana is örülne neked ha többet találkoznátok - mondta neki Christian.
- Köszönöm - fogott kezet Rayjel majd egy egy utolsó puszi és ölelés apának és indultunk a reptérre.
Hazafelé persze Christian gépével mentünk.
Christian éppen egy friss újságot fogott a kezében aminek mi voltunk a címlapján a képpel ami Londonban készült rólunk.
"A Seattle-i híres és szexi milliárdos agglegény foglalt? Christian Greyt Londonban kapta lencse végre fotósunk aki egy csinos fiatal hölgy társaságában andalgott a városban. Úgy tűnik rossz hír a hölgyeknek mert Christian Greyt végre megkaparintotta egy nő és így le is került a piacról. " - írta nagy vonalakban a címlap ahogy Christian kezében láttam. Inkább bele se gondoltam mit írhat a teljes cikk. Őt láthatóan nem érdekelte így annyira engem sem.
Nem éreztem magam fáradtnak mégis elpilledtem egy kicsit.
- Van hátul egy szoba hercegnőm - simított végig az arcomon Christian, hogy legalább addig magamhoz térjek kicsit míg átmegyek a szobába. Csak kényelmesebb lenne mint egy ülésben.
Sőt nem is hagyta, hogy a saját lábamon menjek hanem a karjaiba kapott.
- Maradt itt velem - kértem tőle amikor letett az ágyra. Hihetetlen is volt kissé. Az egekben egy repülőn és egy szobában Christiannal - mosolyodtam el ami rá is hatással volt mert persze nemtudott nemet mondani.
Háttal mögém feküdt és magához ölelt. Így aludtam el boldogan a karjaiban. . . .
Legközelebb akkor tértem magamhoz amikor már Seattleben készültünk leszállni. Taylor jött ki értünk a reptérre. Elköszöntünk Elliottól és Miától akik haza mentek a Grey birtokra mi pedig az Escala felé vettük az irányt.
- Ha nem bánod ismét nálam vannak a cuccaid. Ha csak nem akarsz még mindig a másik lakásba menni - mondta Christian miközben felfelé lifteztünk az Escalaba.
- Eszem ágába sincs - mondtam neki amit rögtön egy szexi Christian Grey féle mosollyal jutalmazott és egy csókkal. Ekkor nyílt ki a lift a lakásnál.
Gail Christian bejáró nője jött elénk.
- Uram üdv itthon. Várják önöket a nappaliban - mondta Gail kissé furcsa arccal. Christian is rosszat sejtett mert a testre rögtön megfeszült mellettem.
Valamiért volt egy rossz érzésem és csak reméltem, hogy nem igaz. Christian továbbra is fogta a kezem mikor a nappaliba értünk. A vendégünkhöz aki éppen azt az újságot olvasta aminek mi voltunk a címlapján . . . . . .
Sziasztok! Ismét köszönöm a türelmet először is. Kész lett az este de már nem volt erőm átnézni és felrakni de itt is van. Át is kellett írni ami addig kész volt, na nem mintha most annyira jó lenne de talán nem is olyan vészes :D Köszönöm annak aki itt van. :) Az előzőhöz a komikat és a pipákat is. Ehhez pedig jó olvasást, puszi:
