1. - Újratalálkozások

 Sziasztok! Na végre fel is került :) Ez csak amolyan ízelítő, és érdeklődő céllal is került fel, hogy kinek, hogy tetszenek. Ehhez még egyszer köszönöm a szavazatokat és a kommenteket a másik blogon a tartalomhoz. Hátha akad akinek tetszik a történet. Meglátjuk, ha mégsem akkor valami majd lesz. Én megszerettem a törit amit ehhez kigondoltam, de majd látjuk. Most már majd csak rendeződnek a dolgokat is tudok sűrűbben írni. mert ötlet az van bőven, speciel ez is egy fárasztó nap után késő este íródott meg, hát meglátjuk mi lett belőle :)) És köszönök sok mindent Dórymnak <3 Ehhez pedig jó olvasást nektek.

1. - Újratalálkozások

~Anastasia~

Anya mint mindig a sofőrjét küldte ki értem mikor hazaértem. Ennyi ideig voltam távol, és persze most sincs ideje kijönni értem. Komolyan néha nemtudom mi olyan fontos neki?

De nem mérgelődtem tovább ezen. Inkább szóltam Davidnek, hogy ne is vigyen haza.

Munka előtt haza szerettem volna menni, de így semmi értelme. Gondolom most is akad jobb dolga. Persze tudom, hogy szeret engem meg minden, de nem éppen mindig mutatja ki. Mindig is, legalábbis a legtöbb esetben fontosabb volt neki az éppen aktuális pasija.

És még csodálkozik rajta, ha jobban szeretek apánál lenni. Erről ennyit.

Mikor megálltunk a cég előtt és kiszálltam percekig csupán bámultam az épületre. Néha még mindig nemtudtam elhinni, hogy itt kell lennem és, hogy valaki mással kell osztoznom a vezetésen.

Apa inkább már visszavonult és jó ideje én irányítom a cégét, vagyis a cégünket. Az enyém és az övét. Anyát sosem érdekelte ez. Neki mindig is megvolt a pénze, noha apától is kapott mindig, tehát ő ezekkel a dolgokkal nem foglalkozott. Inkább élvezte az életet.

De sajnos az utóbbi időben nem mentek túl jól a cégnek. Egy új termék csomaggal nem jól jöttek ki a dolgok és sok pénzt vesztettünk és így igencsak nehéz helyzetbe került a vállalat.

Hiába sikerült kitalálni valami újat, amihez korszerűbb dolgok is kellenek a céghez, hogy feltudjuk újítani és új termékeket tudjunk gyártani ehhez viszont rengeteg pénz kellene.

Ami pedig nem áll a rendelkezésünkre. Így csak két választásunk maradt. Vagy eladni a céget ami szoba sem jöhetett, vagy pedig keresni valakit aki befektetne. Az utóbbi mellett kellett maradjunk.

Nem éppen rajongott egyikünk sem az ötletért, de nem volt tenni. Aminek még ennyire sem örültünk, hogy nagyon is hamar lett rá jelentkező. Igaz kicsit furcsán. Tán egy tehetős üzletembert érdekelt volna a dolog, aki elfoglaltsága miatt csak az ügyvédjén keresztül tárgyalt velünk. Apám és én is fel voltunk háborodva ezen, de igencsak sok pénzt fektetett a cég immár ő birtokolta részébe így nemtudtunk mit tenni mint tűrni. Azt is, hogy ez miatt a székhelyet át kellett helyezzük Londonból Seattleben.

Ez a része volt ami nagyon nem tetszett. Annyira megszerettem Londont, semmi kedvem nem volt ismét Amerikába költözni. Mégis meg kellett tennem, és apát is ott kellett  hagynom. Ő nem akart jönni. És mivel az új társtulajdonos itteni nem volt mit tenni. Részben kapóra is jött mert anya is itt él, sőt a régi barátaim is.

Szétnéztem az irodában, találkoztam az alkalmazottakkal, akikkel legtöbbjükkel Londonban is dolgoztam. A gyár részlegét még alakítgatják, és a korszerűbb gépek is folyamatosan érkeznek.

- Ha minden igaz a nagyja és a vége holnap érkezik, akkor jön be az új cég társad is. Már ideszólt a titkárnője - tájékoztatott Lilly az asszisztensem.

- Remek - dünnyögtem az orrom alatt és leültem az új irodámban.

Átnéztem pár dolgot mikor befutott anyám hívása.

- Hol vagy már Ana? Azt hittem hazajössz.

- Az irodában anya, gondoltam jobb dolgod is akad ezért küldted ki elém Davidet.

- El kellett intéznem pár dolgot az esti partira.

- Megint? És hol lesz? Akkor gondolom nem látlak ma.

- De hogy is kislányom. A te tiszteletedre lesz, hogy újra itthon vagy. Itt nálunk. Már mindent elrendeztem ma estére. Eljönnek a barátaink, fontos emberek, és a te barátaid is itt lesznek.

Hurrá. Csak ehhez volt most kedvem. Nem is az én hanem anya kedvéért bájologni egész este. Nem is tudtam mi hiányzott az életemből.

- Úgyhogy jó lenne ha lassan hazajönnél. Gondolom elpakolni is és pihenni is akarsz, este pedig jönnek a vendégek. És apád szólt, hogy végre sikerült beszélni az új társaddal, és említette neki a ma estét és ő is eljön így végre megismerheted. Bevallom én is kíváncsi vagyok ki az a titokzatos vevő. Biztos, hogy ismerjük - mondta anya én pedig még mindig emésztettem a tényt, hogy akárki is legyen ez az illető ma este végre megismerem.

Éppen ideje. Legalább lesz valami amiért kíváncsian fogom várni az estét. Na jó egy két másik ember miatt is. Akad egy két barát akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, a legtöbben pedig azokból amit hallottam nem éppen bizonyultak igaz barátnak. Legalábbis a pletykák alapján amiket rólam terjesztettek miután elmentem Londonba.

De a bolondos Kate még mindig itt van, és őt alig várom, hogy láthassam.

Még egy ok, amiért talán nem lesz olyan vészes az este.

Így miután beszéltem anyámmal egy ideig még maradtam az irodában, után szóltam Davidnek, hogy vigyen haza.

A találkozás ennyi idő után is - mivel évek óta nem láttam anyát, ő ugyanis soha nem ért rá meglátogatni engem és apát Londonban - csupán egy gyors ölelés és ennyi. Mintha nem is a lánya lennék. Sosem volt olyan igazi anya lánya kapcsolatunk noha a külvilág felé mást igyekszik mutatni. Neki mindig megvolt a kis élete, a titkai és ezek mellett már nem egyszer elgondolkoztam, hogy akkor minek kellettem én nekik, hogyha soha nem is foglalkozott velem. Inkább vagyok az apám lánya mint az övé. Eleinte, talán még kislányként nagyon is fájt ez, de azóta erősebb és keményebb lettem, elfogadtam a dolgokat olyannak amilyenek.

Elég Ana szedd össze magad. Ő már csak ilyen.

Miután a gondolataimmal magamra maradtam ismét elfoglaltam a már hosszú évek óta nem használt szobám. Furcsa érzés volt ismét itthon lenni. Már ha lehet ezt otthonnak nevezni. Ami az újratalálkozást illeti anyámmal inkább nem hagytam, hogy ez miatt ismét elöntsön a szomorúság. Pont ellenkezőleg. Nem fogom hagyni, hogy miatta rossz kedvem legyen. Majdnem mondhatnám azt is, hogy nem érdemli meg.

Oké Ana, tényleg ne is gondolj erre. - És amint mondtam ezt a mondat csörögni kezdett a mobilom.

Amint megpillantottam a kijelzőn a nevet már is tovaszállt a rosszkedvem és egy mosoly ült ki az arcomra.

- Végre kislány. Anyádtól kell megtudnom, hogy itthon vagy? - torkolt le rögtön Kate, de éreztem a hangjában a játékosságot,és hogy ez amolyan jobbik fajta letolás.

- Te is hiányoztál Kate. Ne haragudj, eléggé hirtelen történt minden.

- Na jó elnézem neked, de este mesélned kell. Ezer éve nem beszéltünk, és még több ideje nem is láttalak. Nekem is van mit mesélnem.

- Örömmel hallom. Akkor anya gondolom szólt  a partiról.

- Naná. Mert te elfelejtettél, de egye fene elnézem neked. Egyébként mesélte az én anyámnak, hogy a titokzatos pasiddal is találkozhatsz majd este.

- Titokzatos pasim? Miről beszélsz? - kérdeztem rá, majd elmondta, hogy kire gondol.

- Akkor anya igencsak részletes volt. Egyébként nem a titokzatos pasim.  Na jó a titokzatos illik rá. És tuti, hogy valami gazdag és öreg hapsi lesz az úgymond társam.

- Ugyan Ana ne legyél ilyen pesszimista. És mi van akkor ha éppenséggel egy őrülten szexi és szívdöglesztő pasit fogsz ki? Akivel nap mint nap dolgoznod kell.

- Tuti, hogy az én tippem lesz a jó Kate, szóval ne éld bele magad.

- Majd meglátjuk kislány. Egyébként tudod kibe futottam bele a minap? Na őrá pont jellemző az őrülten szexi és szívdöglesztő jelző - mondta Kate és tett kíváncsivá.

- Na ki vele - mondtam és amint kimondta a nevet egy pillanatra elnémultam.

- Christian Greybe.  Emlékszel még rá Ana? - kérdezi Kate, mintha nem tudná, hogy Christian Grey az a srác vagyis már férfi akire képtelenség nem emlékezni.

- És mi van vele? - kérdeztem hanyagul, hogy véletlenül se hallja ki a hangomból az érdeklődést.

- Ugyan kislány mintha te nem olvasnál újságot. Úgy tudom, ő az akit még Londonban is ismernek az emberek. Pokolian gazdag és ugyanilyen jóképű is.

Igen tudtam. Legalább magamnak beismerhetem, hogy néha nem bírtam ki és elolvastam ezt azt róla amibe éppen belefutottam a neten vagy az újságokban.

- Ezért sem értem miért nem látni soha nővel vagy ritkán, pedig ahol csak megjelenik és vannak jelen nők mind majd elalél tőle.

- Ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne mindig egy nő ha éppen ahhoz támad kedve. De inkább ne az ő életét tárgyaljuk ki. Régen volt és már elmúlt.

- Igaz, de olyan jól elvoltatok régen.

- Jól mondod, régen. Azóta ő és én is mások lettünk.

- Minden esetre azt hiszem anyád ma Greyéket is meghívta a bulidra.

- Te jó ég, ugye csak viccelsz?

- Dehogy. És mind ott lesznek úgy tudom. Még Christian  és Elliot is. - mondta Kate, aki szintén ismeri őket.

- Remek. Már alig várom - mondtam és most már még annyira se volt kedvem ehhez az estéhez.

- Miért érzem úgy, hogy jobban örülnél egy magányos estének az ágyadban egy könyvvel a kezedben? - kérdezte a barátnőm.

- Mert ismersz - vallottam be.

- Fel a fejjel,ott leszek veled, majd csak eltelik az este. Pihenj addig kicsit, korábban átmegyek és kiválasztunk neked valami szuper rucit. Vagy anyád már gondolt rá?

- Őt is túl jól ismered.

- Akkor pihenj addig. Puszi később - köszöntünk el egymástól Kate-tel.

Miután letettem nemigen tudtam elterelni a gondolataim. Akaratlanul is egy fiúhoz terelődtek vissza akit sok sok éve nem láttam, és aki . . .. . . - na most elég Ana. Nem gondolok többet Christian Greyre. Gyerekek voltunk az elmúlt. Ma este látom utána ő is tovább járja a maga útját és én is . . . . . . .

~Christian~

Elliot megint mint mindig ilyenkor rosszalló tekintettel nézett rám miután Elenával beszéltem.

- Nyugi csak az este miatt volt. Amúgy is ha hívott volna ha nem akkor is elmentem volna.

- Mikor hagyod már rá tesó? Nem is értem mit ettél ezen a nőn - mondta Elliot egy igencsak érdekes arc kifejezéssel.

Ilyenkor szoktam megbánni, hogy annak idején elmondtam neki, hogy mi történt köztem és Elena között. Persze nem ítélkezett, nem is lett volna joga hisz az én elcseszett életemről van szó, de néha úgy éreztem megkönnyebbültem, hogy valaki tud a nem éppen felhőtlen múltamról.

Persze mindennek már jó ideje vége, igaz a kapcsolatot tartjuk Elenával de már csak ennyi. Noha ő mostanában nem egyszer tett igencsak egyértelmű célzást arra, hogy nem bánná ha ismét lenne köztünk valami.

Ilyenkor mindig na jó néha lehet keményebben is de a tudtára adtam, hogy ami volt elmúlt és ne is reménykedjen semmiben.

- Ne agyalj ennyit, igyekszem majd befogni a pofám - rángatott vissza hirtelen a gondolataimból Elliot.

- Az estére visszatérve pedig nagyon kíváncsi leszek a kis Anára. Jó régen nem találkoztatok, biztos örülni fog neked.

- Ugyan Elliot, annak már ezer éve, még gyerekek voltunk. Már nem is emlékszik rám. Egyébként Lilian velem jön.

- Jajj ne már a partimacádat is hozod?  - kérdezte fancsali képpel amikor Liliant szóba hoztam. Lehet bunkó vagyok, de Elliot leírása körülbelül fedi is a kapcsolatomat Liliannel.

Eszemben sincs olyan badarságot mondani, hogy a barátnőm Elliotnak meg pláne, ő is nagyon jól tudja, hogy mire használom ezt a nőt. Ez most biztos szemétül hangzott, de Lilian is tisztában van a dolgokkal és tudta nagyon jól mit várhat tőlem, és elfogadta. Ennyi. Így ez miatt nem is aggódóm.

Fiatal, szép nő akivel úgymond együtt vagyok egy ideje, vagyis akivel kiélhetem a vágyaimat és a kapcsolatunkról vagyis ennek a részéről senki nemtud. A nyilvánosság előtt ő kizárólag csak egy barát, akit ha kell elviszek magammal egy két ilyen nyilvános megjelenésre. Ahogy Elliot is mondta a particicám.

Igaz vele is hoztak már ez miatt szóba, de mivel konkrétan senki sem tudja milyen kapcsolat van köztünk. Elvannak azzal a ténnyel, hogy néha barátként látnak vele. Így a nagyközönség előtt többnyire milliomos, szexi agglegényként emlegetnek akit eddig egyetlen nőnek sem sikerült megfognia. Na igen, ebben van is valami. Én meg a barátnő két külön fogalom vagyunk.

Vesztemre a családom, főleg a szüleim nyaggatnak állandóan ezzel. Hogy mikor lesz már egy rendes barátnőm akit haza is viszek? Ennél a kérdésnél igyekszem mindig terelni, mert anyám nem igazán díjazna egy olyan választ, hogy soha.

Mikor először mondtam ezt neki, jött a szokásos mondással, hogy kisfiam soha ne mond, hogy soha. Azóta inkább nem mondom, noha még mindig reménykednek, hátha akad olyan nő a földön vagy a városban aki megszerezné a szívem. Én erre csak annyit mondok, ilyen nő nincs. Amúgy sem az én műfajom. Eddig még egyetlen nő sem akadt aki ilyen szinten érdekelt volna.

- Visszatérve a kis Anára a minap láttam egy cikket róla, és apám amit ne mondjak nemsemmi kis nő lett. Gyönyörű.

- Jaj hagyd már Elliot. Nem hiszem, hogy akármilyen is lett egy ilyen pasi kellene neki mint én. Tudod milyen vagyok. Szóval hagyjuk inkább.

- Lehet, hogy igazad van. Különben is csöppet bizarr lenne, főleg azok után, hogy az anyjával együtt voltál. Ráadásul lerí arról a nőről, hogy még mindig akar téged. De a te dolgod tesó. Majd meglátjuk mit mondasz ha nap mint nap mellette kell lenned.

- Tudod, hogy a munkát és ezt nem keverem. És már csak azért sem jöhetne semmilyen szinten nálam számításba Ana mert Elena lánya. Különben meg tuti, hogy a felnőtt énem utálni fogja. Ki tudja lehet, hogy belőle is egy hárpia lett?

Elliot ezen csak nagyokat röhögött, így inkább mondtam neki, hogy hagyjon dolgozni és majd este találkozunk a bulin.

- Egyébként szerintem anya jobban örült volna ha nem hozod a kis nődet. Tudod, hogy nem a szíve csücske.

Tudtam. De mivel már meghívtam Liliant nem tehet semmit. Maximum a parti után hazaviszem és nem viszem el hozzánk.

Ha minden igaz Mía a bulira nem ér haza, és tán ehhez neki amúgy sem volt kedve így átmegyek anyáékhoz, hogy lássam majd. Na ide Lilian már nem jön velem.

- Végre egy jó döntés. Rajtad kívül senki sem bírja őt. Főleg Mía nem. Lemerném fogadni, hogy Anastasia szimpatikus lenne neki - mondta vigyorogva Elliot, és inkább leállítottam a nagyon is jól működő fantáziáját.

- Menj inkább csinálj valami hasznosat este találkozunk - köszöntem el tőle.

Elintéztem még pár dolgot, és mivel most nem volt kedvem senkihez én vezettem haza. Igaz a legnagyobb meglepetésemre Lilian az Escalaban várt rám.

- Mit keresel itt? Úgy volt, hogy érted megyek  - kértem számon, mert nagyon jól tudja, hogy utálom a meglepetéseket.

- Ne legyél ilyen morcos velem. Csak átjöttem hamarabb, így később nem kell értem jönnöd. És gondoltam lazítanál kicsit. Készítettem egy fürdőt - mondta kislányos és bájos arccal és egy kicsit párolgott el a feszültségemből.

Nem is tudom miért van ilyen többnyire pocsék és ingerült hangulatom ma. Főleg ha az estére gondolok.

- Ne gondolkozz annyit, inkább gyere  - hívott csábítón maga után Lilian miközben ismét bevetette a trükkjét aminek ritkán tudtam ellenállni, mégpedig, hogy a fürdő felé menet elkezdte ledobálni a ruhát.

A fene egye meg, legalább lazítok kicsit - döntöttem el, majd lehúztam a whiskyt amit a pulton hagyott nekem és követtem őt. Volt még ugyanis egy kis idő estig, amit úgy döntöttem inkább kihasználok . . . .  . .

~Anastasia~

Az egész alakos tükör előtt álltam a szobámban és csak néztem a nőt aki visszanéz rám. Nem mintha nem tetszett volna a látvány, hiszen anya mint mindig ezzel a csodaszép ruhával ismét kitett magáért, mégsem éreztem jól magam.

Sosem voltam ezért az egészért oda ami ezzel a sok pénzzel jár. Anya élvezi a csillogást és minden ami ezzel jár, de mint ilyenkor is úgy érzem, hogy csak én is egy vagyok a sok dísz közül amivel az embereknek akar villogni. És ki nem állhatom ezt. Mellesleg a sok erőltetett báj vigyor és beszélgetés sosem volt a kedvencem.

De mint mindig most sem bírt magával.

Elindultam lefelé a kerthez, hogy végre túl lehessek ezen az egészen.

A házunk a város egyik szélénél állt és a kertünkből jóformán egy saját kis tengerünk volt.  Így persze a parti is kint volt a kertben. Egy hatalmas sátor, szépen és elegánsan megterített asztalokkal és székekkel, egy parkettes rész ahol zene és tánc várta a vendégeket.

Mindenfelé lámpások tették hangulatossá az estét, virágfüzérekkel és szökőkutakkal volt díszítve a kert. Sőt még a szokásos bár pult sem hiányozhatott. Erre az egészre mindössze csak egy szavam volt: Anya.

Ez a sok csillogás, villogás és minden mellett a figyelmem mégis valami még csodásabb kötötte le.

Az egész kert legszebb zuga. Az én kis házikóm.

A kert távolabbi részén volt egy kis fa kuckó, mint egy kis bunker. Nem nagy valami az egész, mostanra, hogy felnőttem át is rendeződött kicsit. Olyan mint egy mini házikó ami most az egész kerthez mérten ugyanolyan díszbe volt öltöztetve. Lámpa füzérek díszítették, és a víz felé nyíló  kis terasz szerű részen kényelmes székek voltak. Sőt egy kis asztalka is néhány gyertyával ami még hangulatosabbá tette az én kis birodalmam.

Kislány koromban, ha bármi történt, vagy csak szimplán anyám nem figyelt rám minden időmet itt töltöttem. Akkoriban tényleg igazi kislányos kuckó volt. De gondolom a mostani kinézete csak is az alkalom miatt van, mert egyébként üresen áll.

Mégis amióta megpillantottam csak oda akarok menni. Na persze korai volt olyasmire gondolni, hogy ilyen hamar szerencsém lesz és meglóghatok.

Ahogy kitettem a lábam, anyám rögtön kapott az alkalmon és karon fogott. Így hát ideje volt felvenni a legszebb mosolyom, és nem maradt más csak várni a végét.

Miközben anya csak mondta a monológját, és azt ecsetelte mennyire örül, hogy itthon vagyok és hasonló mondatok én mosolyogva szemléltem az embereket ismerősöket keresve.

Sok itteni kollégát pillantottam meg, és olyanokat is akik Londonból jöttek velem, hogy továbbra is együtt dolgozzunk. De voltak az arcok között, régi iskola társak és állítólagos barátok is. Akikhez hozzáteszem amióta elmentem egyszer sem kerestek, ennyire jó barátjuk voltak De ez nem érdekel már. Mégis a legtöbb arc azt hiszem anyám barátaiéhoz tartozott.

A kis beszéde végén mindenki kapott egy pezsgős poharat, majd jöhettek a jópofizások. Anya jó pár embernek bemutatott, és kivételesen örültem is közülük néhánynak akiknek közük van az üzleti élethez.

Mégis egész végig alig vártam, hogy vége legyen.

Éppen Vickyék, a régi "állítólagos" barátnőmékkel váltottunk pár szót mikor valaki hirtelen megölelt hátulról.

Ahogy meghallottam a hangot amit még ennyi idő után is felismertem, mosoly ült ki az arcomra ahogy megfordultam.

Nem akárki állt velem szemben hanem a nagymackó Elliot. Christian Grey testvére. Ugyanúgy ahogy a testvérével vele is jóban voltunk anno, és nemtudom miért akkor és most is mindig olyan nagytestvérként tekintettem rá. És imádtam a humorát és az állandó jókedvét. Elnézve a fülig erő mosolyát mit sem változott.

- Kislány, mesés hercegnő lettél - ölelt magához Elliot amit viszonoztam. Mögöttünk a lányok pedig csak tátott szájjal figyeltek. Eszembe jutott miért. Mert nem mindenkinek jutott ki a kiváltság, hogy elmondhassák Elliot vagy Christian Grey barátai.

- Te is még jóképűbb lettél.

- Ahogy mondod, de azért Christiant még jobban imádják a nők - említette fel a régi barátomat Elliot.

- Nemsokára jön ő is - kacsintott rám Elliot, majd ott hagytuk a lányokat és a bárpulthoz léptünk egy egy koktélért és beszélgetni kezdtük.

Akárcsak Christiannal anno Elliottal is nagyon jól kijöttem. De vele valahogy mégis más volt. Ő tényleg mint az említett nagy testvér volt, és vele akármiről tudtam beszélgetni is. Főleg ha anyám miatt voltam kiakadva. Sokat köszönhetek neki, mert jó barát volt már akkor is, noha tényleg ezer éve nem találkoztunk.

Furcsa, hogy ezeket mondom róla, miközben Christian is a legjobb barátom volt, bár lehet, hogy vele ilyen dolgokról nem tudtam sosem beszélni. Ő mindig is komolyabb volt, és sokszor zárkózott ami miatt úgy éreztem, hogy inkább ha bármi bántott sokszor inkább Elliottal beszéltem meg. És talán mert egy idő után nem csak barátként gondoltam rá. Na jó elég Ana, az ezer éve volt ne is jusson eszedbe - mondtam magamnak és inkább Elliotra figyeltem.

- Ahogy látom a kis vörös barátnőd még mindig elolvad ha csak Christian nevét meghallja.

- Még mindig nem kapta meg?

- Próbálkozik, de még így se, hogy Christiannak dolgozik így se jött be neki. Szerintem eszi is majd a fene, hogy te megint . . . . - mondta Elliot, de valamiért hirtelen elhallgatott.

Most éreztem úgy, hogy van itt valami amiről nekem tudnom kéne. De tudtam, hogy ha olyan akkor Elliotból úgysem szedem ki, és hamar el is terelte a szót.

Vagyis nem ő, hanem anya. De ezúttal elnéztem neki, mert Grace és Carrick jött vele.

Rögtön meg is öleltem őket.

- Kicsim, de régen láttunk. Gyönyörű vagy - puszilt meg Grace, majd anyát elrabolta tőlünk valaki. Én csak egy grimaszt vágtam, amit persze Grace is látott.

Ő és a férje is tudják milyen a kapcsolatom az anyámmal, és már kisebb koromban is nagyon szerettem őket, mintha a második szüleim lennének. Főleg mert sokat is voltam náluk és mert ugye jóba vagyok, voltam a gyerekeikkel. Mindig is elbűvölt Grace és Carrick mennyire szeretik őket. Ekkor szomorított el a tény, hogy nekem milyen anya jutott. Apára eszemben sincs panaszkodni, őt imádom.

- Jól vagy kicsim? - kérdezte Grace látva az arcom.

- Minden rendben. Már megszoktam.

- Amióta csak megszülettél ismerjük a szüleidet, és tényleg nem értem sokszor Elenát, hogy miért ilyen veled. De nincs jogunk beleszólni, ne haragudj.

- Ugyan. Ti tudjátok milyen, és milyen volt vele felnőni vagyis egy darabig, de a legjobb döntés volt, hogy akkor apával mentem. Már erősebb vagyok és már nem fáj úgy mint régen. Elfogadtam. Apa azt a szeretet is megadta nekem amit anyám soha.

A fenébe. Pont ez amire nem akarok gondolni ma. Mert ilyenkor akaratlanul is elkap a sírás Észre is vette a kicsorduló könnycseppet a szemem sarkánál Elliot.

- Hé nyugi kislány. Te erős vagy, ne foglalkozz vele. Ha ő ilyen, nem is érdemel egy ilyen lányt. És tudod főleg, hogy most megint itt laksz mi bármikor szívesen látunk - mondta aranyosan Elliot, majd mint aki védelmezi a kishúgát átkarolta a derekam.

Ekkor még nem is gondoltam, hogy a mondata végére hamarabb rátérünk mint gondolnám.

- Jól mondom anya? - fordult a szülei felé.

- Jól fiam. Így van Ana drágám, bármikor. Tudod, hogy úgy szeretünk mint Christianékat.

- Köszönöm - öleltem meg boldogan Gracet és Carricket. És tényleg így volt. Tudtam, hogy számíthatok rájuk.

- De ne szomorkodjunk, inkább élvezzük ki az estét. Leülsz velünk? Olyan régen nem láttunk - mondta Carrick.

- Persze, örömmel - válaszoltam és leültünk egy egy ital mellett egy üres asztalhoz és pótolni igyekeztünk az elmúlt éveket. És hihetetlen de az ő társaságuk mentette meg számomra az estét és tett mégis boldoggá.

- Mi is így vagyunk vele Ana. Holnap átjöhetnél hozzánk vacsorára? Ha ráérsz drágám. Mía is eljött volna, de ma este ér haza. Őt még nem is ismered.

- Persze szívesen. Már alig várom.

Jó ideig beszélgettünk még, majd anya ismét bemutatott valakinek. Magára hagytam a kedvenc vendégeim, hogy ismét jópofizhassak. Utána egy picit elegem lett ebből az egészből, és ha csak egy percre is de belógtam a házba.

A konyhában kötöttem ki, és a pulton hevert egy üveg whisky. Nem haboztam jégkockát dobni egy pohárba és tölteni magamnak. Egy húzásra le is csúszott.

- Egek, de utálom ezt az egészet - mondtam hangosan, de nem is foglalkoztam vele úgy voltam vele senki sincs a közelben.

Tévedtem.

- Pedig a te tiszteletedre van itt mindenki - szólalt meg egy férfias hang az ajtó felől.

Ijedten fordultam hátra, még a pohár is kicsúszott a kezemből.

Nem láttam tisztán az arcát ugyanis sötét volt a konyhában, a kis fényt csupán a kertből érkező lámpák adták.

- Mit keres itt?

- Semmit. Csak pont itt mentem el mikor megpillantottam - válaszolta az édes hang, és nemtudom miért már ettől a hangtól libabőrös lettem, és furcsa dolgokat művelt a testemmel.

Mi a fene van veled Ana? - kérdeztem magamtól majd igyekeztem az idegent figyelmen kívül hagyni, és lehajoltam, hogy összeszedjem a törött kristály darabjait.

Persze rögtön meg is vágtam magam, és felszisszentem.

Az idegen rögtön mellettem termett, és a kezébe fogta a kezem, hogy megnézze az ujjam.. Ekkor láttam rendesen az arcát. És lettem biztos benne, hogy ezt a szem párt és ezt az arcot soha nem fogom elfelejteni. És már értettem miért volt ilyen hatással rám csupán a hangja. Azért amiért teljesen elolvadtam attól ahogyan kinéz.

Rögtön tudtam kivel állok szemben. Ennyi év után is, csupán a tekintetéből bármikor felismerném. Mindketten csendben merültünk el pár pillanatig egymás tekintetében.

Majd visszatérve az ujjamba nyilalló fájdalomra a pult felé fordultam volna, hogy keressek valami ruhát a vérző ujjamra, de nem volt rá szükség. Ugyanis a következő pillanatban a megsebzett ujjam az ajkai közé került.

Milliónyi gondolat suhant át rajtam, de mégsem tudtam semmi értelmeset kipréselni magamból, egy épeszű gondolatot sem. Miközben az ujjam a szájában volt, a szívem pedig mintha a torkomban dobogott volna.

Fogalmam sem volt mit művel velem. Egyszerűen ettől a már már erotikus pillanattól kiürült minden a fejemből. Mert ha valakit taszított is volna, és igen ki az aki egy vérző ember ujját veszi a szájába - na jó egy vámpír talán - de nem egy Christian Grey. Így ha hozzáadjuk ennek a férfinak a kisugárzását amiből csak úgy áramlik a szexualitás és a vágy, akkor ez már egy erotikus pillanatnak számít. Nem hiába mondta Kate, amit mondott róla. Mert igaz. Akármelyik nő csak ránéz valami hasonló jut eszébe erről a már már bűnösen szexi férfi példányról.

- Christian.

A név kiejtése csupán furcsa dolgokat művelt velem, hát még a  tény hozzá, hogy ennyi idő után itt áll velem szemben. És az sem utolsó dolog, hogy az ujjaim hol van éppen. Az ő ajkai között.

A francba is Ana térj észhez - kiáltott a belső énem és végre eljutott hozzám a hangja.

Abban a pillanatban elrántottam tőle az ujjam, mintha megégetett volna. Ő először egy meglepett pillantást küldött felém, majd mintha nagyon is tisztában lenne miket gondoltam róla az imént egy veszedelmesen szexi mosollyal ajándékozott meg.

És igen mi tagadás egy eszméletlenül vonzó pasi lett abból a srácból aki régen a barátom volt.

- Anastasia - mondta ő is ki a nevem, és uram atyám, ahogy már ezt is kiejtette a száját büntetni kellett volna. Csöpögött a hangjából is a szenvedély, amitől minden nőnek bűnös gondolatai támadtak.

Atya ég miket nem gondolok. Tuti kezdesz megőrülni Ana - mondogatta a hang a fejemben.

- Látom még mindig utálod ezeket az estéket.

- El se tudod képzelni mennyire. Ez nem változott.

- Ellentétben veled hercegnőm - szólított annyi idő után a becenéven amit tőle kaptam.

- Nem vagyok a hercegnőd  - vágtam rá rögtön, hiszen így volt. Azok az idők már elmúltak.

- És mióta?

- Tudod te azt Christian. Régen volt.

- Az még nem jelent semmit hercegnőm - kacsintott rám, majd mintha még épp mondani akart volna valamit, mikor hirtelen fény gyúlt a konyhában eés anyám pillantásával találtuk szembe magunkat.

Valami számomra érthetetlen okból az iménti Christian el is tűnt, és egy komor, komoly vette át a helyét.

- Szóval már találkoztatok. Téged kerestelek Anastasia. Vissza kellene jönnöd a vendégekhez - mondta, de szinte parancsnak hangzott a szájából.

Annyira utáltam ezt. De inkább ahelyett, hogy balhét csaptam volna ezt is eltűrtem és inkább csendben fogtam magam és elsétálva mellettük visszamentem a kertbe.

Ekkor ugrott valaki a nyakamba. A szőke tincsekről rögtön megismertem, valamint a kacagásáról és ugyanolyan örömmel öleltem vissza.

- De jó, hogy itt vagy. Már nem bírom - suttogtam Katenek.

- Itt vagyok,hogy megmentselek. Már egy ideje kereslek kislány. Merre jártál? - kérdezte Kate, és ekkor ugrott be az ujjam amiről időközben meg is feledkeztem. Bár szerencsére Christian módszere úgy tűnik hatásosabb volt mint a régi seb tapasz és már nem is vérzett az ujjam.

- Majd később elmesélem. Vagy holnap munka után este elmehetnénk valahova. Csak ne valami hangos helyre, inni lehessen. Vacsi után, mert Grace és Carrick meghívtak.

- Hmm ejha, ez már jól hangzik. Majd hívsz ha náluk végzel. De akkor mindenről mesélned kell. Tényleg találkoztál már Christiannal? - kérdezte rögtön Kate.

- Igen - válaszoltam rögtön, de többre nem futotta mert anyám ismét átvette a ceremónia mester szerepét.

- Be akarja mutatni az új társad. Az imént összefutottunk míg téged keresett - mondta Kate majd hirtelen arrafelé pillantott amerről az imént én jöttem, és ahonnan most Christian Grey is közeledik felénk.

És lám milyen jól ismerem ezt a csajt. Kate rögtön gyanús és kérdő - már már később mesélned kell - pillantást küld felém.

- Visszatérve a társadra, ki tudja lehet, hogy egy dögös fiatal pasi - mondta amit korábban a telefonban.

- Ja persze. Vagy inkább egy nagy hasú öregember - tippeltem én megint. 

- Mint már említettem a ma este a lányom Anastasia hazatérésének apropójából gyűltünk össze, de egyben számára ez más miatt is érdekes este - ha mondhatom így - ugyanis ma ismeri meg az új társát akivel a cégnél együtt dolgoznak majd - mondta anya és ez a része már engem is érdekelt.

Kíváncsian fürkésztem a tömeget, hogy vajon ki lehet az, mikor anyám kimondta.

Vesztemre pont akkor ittam bele a poharamba amit idő közben a kezembe nyomtak. Mit ne mondjak a név hallatán majdnem kiköptem a pezsgőt is.

- Sokan már ismerik őt és igaz engem is meglepett, de örülök, hogy ő fog a lányommal dolgozni. Christian Grey - hívtam őt maga mellé anya és ők is kaptak egy egy pezsgős poharat és koccintottak.

Én pedig továbbra is csak döbbenten álltam ott bambán, és alig akartam elhinni. Ez képtelenség. Lehetetlen.

- Ejha. Basszus Ana. Hát mit ne mondjak. Az én tippem jött be. Dögös és fiatal - mondta mellettem halkan Kate, majd látva az arcom inkább nem is folytatta.

- Ugyan, örülj már egy kicsit. Régen barátok voltatok.

- A hangsúly itt azon van, hogy régen. Tudod, hogy a végére mielőtt elmentem már valamiért teljesen megváltozott és nemtudtam miért. Azóta meg? Ugyan már én is olvastam róla ezt azt, de csak olyan cikkeket ahol nem volt kép. Látni nem akartam. De teljesen nem bírtam ki, hogy ne tudjak róla semmit.

- Tudom Ana. De talán megtudod mi volt vele akkor, és jóban lesztek. Vagy több is lesz mint  . . .

- Ezt ne is folytasd. Egek, el se hiszem. Ez is csak velem fordulhat elő. De oké. Együtt dolgozunk, beszélünk amennyit kell. Ő is éli tovább az életét és én is. És már most mondom, hogy semmi közös nincs bennünk és már egyáltalán nem érdekel - és ezzel lezártnak tekintettem a témát. Kate vette is a lapot, de tudtam, hogy holnap úgysem menekülök. Addig is magamban fortyogtam.

A pofátlan alak. És az az elégedett vigyor a képén?  De miért pont ő? Annyi ember van.

Szerencsére anyám bejelentése után, mindenki inkább Christiannal volt elfoglalva. Különösképpen egy nő. Egy - minek is tagadjuk - nagyon csinos szőke nő. Látszott rajta, hogy odáig van Christianért. De ki hibáztatja érte?

Vesztemre amint őket figyeltem, anyám felénk terelte őket, és bemutatta nekünk a csajt aki vele van - mint kiderült.

- Ő Christian partnere Lilian - mutatta be nekünk anya majd Kate és én a legszebb báj mosolyunkat vettük fel.

A nő szorosan Christianhoz simult, aki a derekánál fogva ölelte őt magához. Erre a képre nem is tudom miért összeszorult a gyomrom, és olyan gondolatok kavarogtak a fejemben amiknek nem kellett volna. Rögtön le is állítottam magam.

Még szerencse, hogy anyát utána elkapta valaki és le tudtam lépni. Szükségem volt egy kis magányra. Távol tőlük. Tőle. A kisházikó felé indultam.

Örültem, hogy úgy állt a ház, hogy elég messze és nem igazán lehetett rendesen ellátni oda. Talán mázlim van és nem vesznek észre. Kiléptem a kis hangulatos virág és fényfűzéres teraszára és csak gyönyörködtem a vízben. És egy kicsit örültem is, hogy itthon vagyok. De nagy részt még mindig döbbenten álltam a tény előtt, hogy nap mint nap Vele kell dolgozzak.

Időközben annyira el is foglaltak a gondolataim, hogy észre sem vettem mikor valaki szorosan mögém lépett. Csupán a jelenlétét éreztem.  Valamit furcsát, amit azóta érzek a közelében, hogy ismét találkoztunk. Különös bizsergést és szikrákat a levegőben amiből tudom, hogy Ő az.

Éreztem, hogy szorosan mögém lép. Túlságosan is közel. Szinte, sőt éreztem a testéből áradó forróságot, főleg mikor hátulról a teste az enyémhez simult. Akkor vesztem el végképp - és nem is értettem miért van itt és miért teszi ezt -  amikor kezei a derekamra csúsztak, hogy úgy húzzon még közelebb magához, miközben csábító hangján a fülembe suttogott.

- Nem is mondtam még, milyen gyönyörű lettél hercegnőm . . . . . . .








UI: Még a végére pár mondat. Mint látjátok és írtam is Fiftys fanfiction lesz, de ugyanúgy ahogy nálam anno a Twilight és a RobStenek ez is igen más lesz, persze lesznek hasonlóságok akár a szerelőkben is de eltérések is. 
Azt viszont már most mondom, hogy tudom van akik szeretik az eredetit, és ugyanennyien nem is, így nekik nyílván ez sem jön be, vagy lehet más miatt nem, ők inkább kíméljenek. Nem kötelező szeretni vagy, hogy tetszen, örülök ha akad akinek bejön majd. Puszi nektek: Angel