2015. február 18., szerda

9. - Ideiglenes boldogság

9. - Ideiglenes boldogság




~Christian~


Közelebb léptem Anához és végig ez a kérdés ismétlődött a fejemben az ő szemrehányó hangján: - Miért hívogat téged az anyám?

És fogalmam sem volt mit válaszoljak neki. Noha most tényleg fogalmam sincs, hogy Elena mit akar. Na jó sejtésem azért van. És amilyen mázlim van már azt is tudja, hogy itt vagyok. És ha ezt tudja akkor azt is, hogy miért. Kiért.

Miért érzem én, hogy semmi sem fog olyan simán menni? A picsába - káromkodtam magamban.

- Fogalmam sincs Anastasia. Ismered az anyádat. És szerintem te is tudod, hogy nem tart megfelelő személynek hozzád - kezdtem bele de a hangja megállított.

- Már komolyan leszarom, hogy mit és kit tart megfelelőnek. Semmi joga nincs beleavatkozni az életembe - vágta rá olyan hangot amit nem hittem, hogy hallhatok tőle valaha. Bár azok után amit az anyja tett vele teljesen érthető, hogy így érez.

- Mint mondtam ismered őt. Biztos tudja, hogy itt vagy. És amilyen mázlink van azt is, hogy én is Londonba jöttem.

- Kezd elegem lenni az anyámból. Még inkább mint eddig. Mi köze van hozzá, hogy kivel mit csinálok? - teszi fel a kérdést dühösen Anastasia miközben én igencsak mélyen lapítok noha úgy tűnik ezt egyenlőre megúsztam.

A fenébe. De ki tudja meddig? Előbb vagy utóbb mindig kiderül minden. És rettegek a tudattól mert az biztos véget fog vetni köztünk mindennek. A francba Grey mibe keveredtél? Jó nagy idióta voltam régen. Most pedig ennek iszom meg a levét.

Ha visszaérünk azt hiszem ismét kell Elenánál tennem egy látogatást amiről már most tudom, hogy nem lesz kellemes.

- Ne haragudj, hogy kiakadtam - lépett hozzám Anastasia. Karjait a nyakam köré fonta mire rögtön a karomba zártam őt. Egek és még ő kér bocsánatot. Mekkora egy szarházi vagyok. Tényleg meg se érdemlem ezt a nőt.

- Megértem. Próbálj meg nem gondolni rá. Majd én lerendezem anyádat. Nem akarom, hogy még egyszer akár az ő akár az én hibámból a világ másik felére menekülj. Egyikünk sem ér annyit.

- Te nagyon is érsz. Ne vedd egy kalap alá magad az anyámmal.

Ó édes kicsi Anám ha tudnád - gondoltam keserűen magamban, de igyekszem majd mindent megtenni, hogy ezzel az egész szarsággal sose kelljen szembenéznie és, hogy csak jót kapjon tőlem.

Szavak helyett inkább megcsókoltam őt mire rögtön még inkább a karjaimba olvadt. Legszívesebben visszacipeltem volna az emeletre vagy megtette volna akár a nappali is de akkor biztos, hogy sose indulunk el. Így inkább akármennyire is rosszul esett elengedtem őt.

Kérdőn pillantott rám.

- Pokoli nehéz hercegnőm de ha most rögtön nem eresztelek el akkor ma ki nem mozdulunk innen - kacsintottam rá mire alig látható elpirult egy picit és el is mosolyodott a gondolatra.

- Lesz még időnk Christian - simított végig az arcomon amire magától értetődően hajtottam a fejem a tenyerébe.

- Remélem is - vigyorogtam rá - na inkább menjünk mielőtt meggondolom magam - mondtam majd kifelé indultunk ahol már a kocsi várt ránk.

Ahogy elindultunk azon töprengtem, hogy Elenával mit is kéne tennem. Sejtettem, hogy egyszer még meggyűlik a bajom ezzel a nővel. Soha nem is kellett volna kezdenem vele. De ezeket már késő megbánni. Egyenlőre félreteszem őt és majd lerendezem ha hazaértünk.

Anastasia a kocsiban édesen a karjaimba fészkelte magát és el is bóbiskolt. Nem is csodálom egy ilyen éjszaka után. Hagytam pihenni miközben csendben néztem őt.

Közben pedig eszembe jutott Ana apja. Érdekes egy találkozás lesz. Különösebben sosem volt semmi baja velem, de mindig is olyan furcsa tekintettel nézett rám régen mikor Anával voltam. A tekintete már akkor is azt üzente, hogyha megbántod a lányom véged. Nemtudom mit fog ehhez az egészhez szólni, hogy Anastasia jóformán most hazavisz mint a . . . . . .

Hmmm. Barátját. Érdekes egy szó. Egy olyan amire én mindig is azt mondtam, hogy soha nem jön el a nap amikor valaki azt mondja, hogy a barátja vagyok, a párja. Úgy tűnik tényleg igaz a mondás, hogy soha ne mond, hogy soha.

Nemsokkal később pedig már maga Ray Steele előtt álltunk.

Ana mosolyogva köszönt az apjának akinek a házába lépve rögtön hallhattuk, hogy vendégei vannak.

- Apa emlékszel még Christianra ugye? - fogta meg a kezem Ana és húzott maga mellé.

Magától értetődő volt, hogy a derekára tettem a kezem és magamhoz vontam. Mosolyogva bújt a karjaimba és ebből is igencsak érthető lehetett Ray számára mit is jelentek a lányának.

Kissé kimérten válaszolt a lányának és nyújtotta felém a kezét.

- Persze. Hogy vagy Christian? Nagyon régen nem láttalak, viszont a sikereidről annál többet hallottam. Gratulálok.

- Köszönöm uram. - válaszoltam és hirtelen úgy éreztem magam mint még soha és nem is gondoltam, hogy ez velem előfordulhat. Mintha egy fiatal kis tini lennék akit a barátnője hazavisz és  aki fél a lány apjától.

Majdnem elnevettem magam a gondolatra mégis tényleg tartottam egy kicsit Raytől. Hogy mit gondol rólam?  Hisz mivel az anyja szinte sosem volt az anyja Anának neki csak az apja van akivel láthatóan is imádják egymást. És Anának nyilván szintén fontos lesz,hogy jól kijöjjünk. Én ugyanis hosszú távra tervezek vele.

- Maradjuk a Raynél. De gyertek beljebb. Azt hiszem örülni fogtok a vendégeimnek - mondta Ray majd követtük őt a helyiségbe amit a nappalinak gondoltam.

A mellettem álló Anastasiának is ledöbbent a tekintete a vendégek láttán hát még nekem.

- Szevasz tesó. Ana helló. Végre előbújtatok - vigyorgott ránk ez a tökkel ütött Elliot aki mellett Mia ült az arcán minket látva ezer wattos mosollyal.

Ana is elnevette magát és rögtön megölelte a testvéreimet majd követtem én is.

- Mit kerestek itt? -kérdezte tőlük Ana miközben leültünk.

Persze egy pillanatra se engedtem el magam mellől. Nemtudom, hogy működnek az illendőség szabályai ilyen esetben de nem érdekelt. Egy fotelba telepedtem le Anát pedig az ölembe húztam. A dereka köré fontam a karom ő pedig mosolyogva bújt közelebb hozzám miközben a testvéreim válaszát várta.

- Tudtuk, hogy Christian idejön hozzád. És azt csiripelték a madarak, hogy sikerült megbeszélnetek a dolgokat és jöttünk ünnepelni. Úgy látom lenne mit - nevet ránk a húgom.

Végül is Ana jól kijön a testvéreimmel is szóval nem olyan rossz ötlet. Főleg amikor ilyen mosolyt látok az arcán.

- És hívtam még valakit. Ma futottunk véletlenül össze. - Ekkor hallottuk meg ismét a csengőt majd Ana kérdőn nézett az apjára aki ment is ajtót nyitni. Hangok szűrődtek kintről be és rendesen leesett az állam amikor az a bizonyos vendég belépett a nappaliba.

Akkor aztán végképp elöntött a méreg mikor Ana csak úgy repült, hogy megölelje azt az idióta Anthonyt. Mi a faszt keres ez itt? - kérdeztem magamtól és egy pillanatra Elliotra tévedt a tekintetem.

- Nyugi tesó - suttogta nekem és ezt sugallta a szeme is.

Ja persze. Kurva könnyű azt mondani mikor pont ez a seggfej ölelgeti a barátnődet. Oké Grey próbálj meg lehiggadni - mondtam magamnak mikor a nagy örömködés után Ana végre visszajött az ölembe és érezhettem a teste melegét.

Na így talán menni fog a nyugodtság.

Azért kiült az arcomra egy önelégült vigyor amikor végre Anthony szeme megállapodott rajtam és főleg mikor látta, hogy Anastasia az ölembe telepszik. Karjaim a dereka köré fontam mire ismét hozzám bújt. Nesze neked köcsög. Ez a nő az enyém - érezhette a tekintetemből és a védelmező mozdulataimból is Anastasia iránt.

Rögtön nem vigyorgott úgy mint amikor Ana megölelte.
Ray neki is töltött egy italt és leült közénk.

- Nem is tudtam, hogy te meg Grey együtt vagytok - fordult Ana felé.

- Még friss a dolog - válaszolt ennyit Ana majd felém fordult, szexin rám mosolygott. Eddig tartott az ellenállásom valamint volt egy kis hátsó szándékom is azzal, hogy itt mindenki főleg Anthony előtt csókolom meg. Jobb ha tudja erről lecsúszott és, hogy ez a nő az enyém.

Egy rövid csókra hajoltam Ana felé de amint megéreztem függőséget okozó csókjait kicsit hosszabbra sikerült mint társaságban illendő lett volna. De ezekben a pillanatokban semmi sem érdekelt. És tetszett, hogy Anastasia is így van ezzel. Igaz mikor egy utolsó csókot nyomva az ajkaira elszakadtam tőle igencsak elpirult.

- Olyan szépek vagytok. Végre - örömködött Mia. Ana erre csak még vörösebb lett és a nyakam hajlatában rejtve az arcát próbált elbújni. Sőt ezzel nekiállt a határaimat feszegetni. Főleg mikor érezte a kis vadmacskám, hogy megfeszült a testem körülötte ahogy egy csókot lehelt a nyakamra.
Még szerencse, hogy a többiek figyelmét egy kicsit elvonta Ray amíg a fülébe suttogtam.

- Ha nem akarod, hogy a szemük láttára essek neked amiért ezt csinálod velem ülsz szépen nyugodtan hercegnőm.

Erre próbált ártatlan képpel rám nézni.

- És ha pont ezt akarom? - kérdezett vissza majd felkelt az ölemből és kiment gondolom a konyha felé.

- Kicsim van desszert a hűtőben esetleg hoznál be? - szólt utána Ray.

- Persze apa - válaszolta Ana de a tekintete mindvégig az enyémet tartotta fogva. Rendben. Szóval felhívás keringőre?

Néhány pillanattal később elnézést kértem és a konyha felé indultam, hogy segítsek Anastasiának. Na persze némi hátsó szándékkal is.

Én meg is érte utána jönnöm. Szexit testével éppen kissé lejjebb hajolva találtam rá amint az említett édességet szedte volna elő a hűtőből.


Egy egyszerű garbós nyakú hosszú szoknyás ugyanakkor testre simuló ruhát vett fel hozzá egy térdig érő csizmával. Irtó szexi benne. És csak enyém - nyaltam meg az ajkaim miközben közelebb léptem felé.

Épp letette a desszertet a pultra a hűtő mellé mikor mögé léptem és hátulról magamhoz öleltem. Egy halk sikoly szaladt ki a száján noha biztos voltam benne, hogy tudja utána fogok jönni.

- Remekül néz ki ez a desszert - mondom neki miközben a kezem a testén kalandozik. Nagyon jól tudja mire gondolok. Érzem egy pillanatra megremegni őt valamint, hogy egyre szaporábban veszi a levegőt.

A következő pillanatban már szemből volt a karjaimban és őrült tempóban kezdtem csókolni. Ajkai és nyelve rögtön válaszolt a szenvedélyemre miközben kissé merészre vettem a dolgot. Ezt a piszkosul dögös ruhát a gyönyörű testéről elkezdtem felhúzni, hogy aláférkőzhessek.

Mázli, hogy szerencsés elrendezése volt a konyhának és kissé messzebb volt a nappali. Ugyanakkor az egyik falon volt egy tükrös rész az ebédlőben amiből pont a nappali irányába lehetett látni ha közeledik valaki. Veszélyes de pont ezért izgalmas. És ő is akarja.

Miközben nyelveink már gyakorlott táncukat járják az ő ujjai a hajamba túrnak mintha attól félne elfogom húzni tőle a fejem. Eszem ágában sincs elszakadni tőle, de tetszik  a hevessége.

Ujjaim végigfuttatom combjának selymes bőrén egyre feljebb míg olyan felfedezést nem teszek ami váratlanul ér. Erre muszáj elszakadnom a szájától. Pihegve veszi a levegőt a tekintetében pedig ugyanaz a tűz tombol mint az enyémben.

- Komolyan nincs rajtad bugyi Anastasia? - kérdezem tőle hitetlenkedő hangon. - Csak nem számítottál valamire? Az őrületbe akarsz kergetni igaz? - kérdezem miközben lejjebb hajtva a nyakánál a ruhát elkezdtem a bőrét harapdálni.

- Ez is az is - nyögi ki halkan remegő hangon miközben az ujjaim elmerülnek benne. - Csak nem a konyhára terveztem - teszi hozzá majd magához rántja a számát és inkább a csókunkba nyög bele az ujjaim kínzásának hatására mint, hogy szabadjára engedje a hangját. Imádom hallani őt, de most tényleg nem lenne szerencsés. Azonban támadt egy ötletem.

-  Azt hiszem ezen is segíthetünk mert gyorsnak kell lennünk hercegnőm - mondom neki és már el is szakadtam tőle annyira, hogy letudja szedni a nyakkendőmet.

Lihegve, vágytól fűtött tekintettel a pultnak dőlve figyeli kérdőn mit művelek. Miután sikerült levennem magamról a nyakkendőmmel kötöttem be a száját. Csókolni igaz így nemtudtam az ajkait de legalább biztos csendben marad.

Egy ördögi mosolyt villantottam felé majd annyira még elszakadtam tőle, hogy az ebédlőből becsempésszek egy széket. Néhány pillanattal később már rajta volt az óvszer ő pedig feltűr ruhában az ölemben ült és benne voltam. Mint mindig mámorító volt a pillanat. Ahogy a teste rajtam mozgott, ahogy érezhettem, hogy teljesen egyé válunk le írhatatlan volt.

És a nyakkendő is remek döntés volt mert nagyon is jól visszafogta Ana egyébként imádott hangjait.

Egyre gyorsabban mozgott rajtam miközben én a szabad ajkaimmal a nyakát csókolgattam, hogy valamennyire én is kibírjam hangok nélkül. Néhány tökéletes mozdulat és mind a ketten jóformán egyszerre élveztünk el.

Leszedtem róla a nyakkendőmet és megcsókoltam. Azonnal viszonozta a csókom, testünk addig is csillapodott kissé az imént átéltek után. Szinte rosszul esett amikor leszállt rólam de ezek a pillanatok mindent megértek.

Láttam az ő mosolyán is.

- Te aztán hihetetlen vagy Grey - suttogta miközben kicsit gyorsabban próbálta összekapni magát és nem úgy kinézni mint akit éppen megdugtak.

- Te kezdted hercegnőm - kacsintottam rá miközben én is próbáltam rendbe szedni magam. A nyakkendőmet csak a zsebembe tömtem.

- Egyszerűen gyönyörű vagy Anastasia. De le sem tagadhatod mit műveltél az imént  - mondtam neki nevetve. Persze ő nem találta ennyire viccesnek.

- Így nem mehetek vissza. Egek tényleg itt műveltük? Te aztán tényleg rossz hatással vagy rám Christian.

- Hé! A te hibád. Nem én kezdtem. De ne mond nekem,hogy nem tetszett.

Na erre már mélyen hallgatott. Csak odaléptem elé nyomtam egy csókot a gyönyörű ajkaira majd elégedett vigyorral visszamentem a nappaliba.

- Mi tartott eddig? Még a végén éhen veszünk - szólalt meg Elliot.

- Bocs, csak közben megbeszéltünk valamit - mondtam ennyit a testvéremnek aki persze nem hitt nekem. Anthony is igen furcsán méregetett. Na mondjunk ez nem is baj. Tudja csak mi a helyzet. És tényleg nem csak Anán látszik a kielégültség.

Szerencsére Mia és Ray jól elbeszélgettek így nekik semmi nem tűnt fel.

Még Ana be nem jött a desszerttel én csatlakoztam Anthonyhoz és Elliothoz. Egy egy pohár itallal beszélgettünk mikor Elliotból ismét előtört a szokásos énje.

- Nem volt nyakkendő is rajtad mikor Ana után mentél a konyhába tesó? - kérdi a pimasz vigyorával majd meghúzza a whiskys poharát. Ebből aztán tényleg nyilvánvalóvá válik számukra mi a helyzet. Eszemben sem volt erre válaszolni, de tagadni sem. Csak belebokszoltam az öcsém vállába és Ana felé indultam.

Éppen, hogy letette a tányért míg Mia és Ray vettek a desszertből mikor a karjaimba vontam és megcsókoltam. Csak néhány perce de máris visszarángatnám a konyhába. Vagy bárhová ahol kettesben lehetünk.

Csak egy rövid csókot kaptam a csodás mosolya mellé mielőtt én is kaptam egy szelet tortát.

- Szerintem jobb ha visszaülsz a fiúkhoz kicsit - mondta Anastasia aki az apjával cseverészik utána és a húgommal aki valamiféle csodaként les kettőnket.

- Sokáig úgysem menekülhetsz hercegnőm. És nem is akarsz - suttogtam neki vissza mielőtt kissé távolabb mentem tőle.

Egek. Mit művel velem ez a nő?

- Látom jól megvagytok. Csak ne cseszd el tesó - mondja Elliot amikor visszamentem hozzájuk.

- Eszem ágába sincs - mondtam és komolyan is gondoltam.

- Szerencsés gazfickó vagy Grey - teszi hozzá Anthony.

- De még mennyire - vigyorgok rá. - Talán most már nem esik majd ki a szeme folyton az én Anámra.
Ezután a szerencsétlen inkább átmegy hozzájuk hátha azért beszélhet Anával. Árgus szemmel figyelem őt.

- Nyugi. Most már nem csapja le a kezedről.

- Ajánlom is neki, hogy meg se próbáljon körülötte legyeskedni - mondtam Elliotnak.

- Egyébként mi is tartott eddig a konyhában? Az oké, hogy nem bírjátok ki egymás nélkül na de ennyi ideig se?  Öcsém.

- Pofa be Elliot - néztem rá csúnyán de csak röhögött tovább.

- Oké. Befogtam. Örülök nektek.  De . . . .

- Ne is kezdj bele. Valahogy elrendezem. Ana mindent megér nekem. Bármit megteszek, hogy ne csesszem el. És Elenának se fogom hagyni - tettem hozzá halkan.

- Hát az utóbbihoz sok sikert tesó.A banya szerintem felrobban mérgében hát még ha vele lát majd. Szegény Anát se irigylem, hogy ilyen anya jutott neki.

- Mindentől megvédem őt Elliot. Itt vagyunk neki mi és az apja. Anyáék is imádják őt.

- Ebben igazad van. Ránk számíthat - ért egyet Elliot is.

- A többit időközben ha gubanc lesz elrendezem.

- Mint mindig Christian.

Mia éppen ekkor csatlakozik hozzánk. Felém lép és megölel. Még jó, hogy már letettem a tányérom.

- Annyira örülök nektek. El se hiszem. Olyan szépek vagytok. Csak ne bántsd őt Christian. Imád téged - mondja Mia ezt már komoly kifejezéssel az arcán.

Rögtön Anára pillantok. A tekintetünk összefonódik miközben meleg szeretettel teli mosolyt küld felém. Ez és a pillantása mindent elmond. Ez minden amire mindig is vágytam és amire egészen eddig azt hittem nekem ez sosem adatik meg. Hogy nem érdemlem meg. Mégis valami csoda folytán enyém ez a gyönyörű nő.

- Nem akarom Mia. Ő is fontos nekem. Jobban mint valaha gondoltam volna.

- Látom és örülök neki Christian - mosolyog rám a húgom.

Egy kicsit otthagyom őt Elliottal akikhez csatlakozik Ray. Előtte persze mielőtt odamehettem volna az Ana Anthony kettőshöz majdnem ugyanezzel amivel Mia állított meg Ray is. Neki is csak azt mondhattam amit a testvéreimnek. Látszólag elégedett volt a válasszal főleg, hogy látta a lánya boldog mellettem.

- Csak maradjon is így fiam. Örülök, hogy valaki vigyáz Anára Seattleben. Ha már az . . . .  . - gondolt itt Ray Elenára. Nem is hagytam, hogy folytassa.

- Ezt mondanod sem kell. Bármit megtennék érte. Se én és másnak se hagyom, hogy bántsa őt - ennél a résznél csak reméltem, hogy a rám vonatkozót sikerül betartanom. - A családom is imádja őt és boldog lesz Ray.

- Nekem csak ez a fontos. Látom, hogy néz rád Ana. És azt is, hogy te is ugyanígy nézel rá. Boldognak látom.  Mindennek, az anyja ellenére. Örülök, hogy végre mellette vagy - tette hozzá Ray majd Ana felé küldött.

Kellett pár pillanat, hogy megemésszem a szavait. Oké Grey ezt tényleg nem cseszheted el - gondoltam magamban és tudtam, hogy mindent meg is fogok tenni ezért, hogy másodjára ne okozzak csalódást Anastasiának mint anno régen.

Ezzel a gondolattal ahogy Elliot mondaná egy idióta vigyorral a képemen léptem oda a kettősükhöz és öleltem magamhoz Anát. Ő pedig egy mosollyal simult hozzám. Na Anthony képe már nem volt ilyen boldog, hogy én is csatlakoztam.

- Remélem valamikor Seattle-ben összeülhetünk egy ebédre beszélgetni kicsit. Persze csak ha a párod nem bánja.

- Amíg az asztalon tartod a kezed haver addig nem - mondtam egy vigyorral a végén, de nagyon is komolyan. Anától csak egy csúnya pillantást kaptam. Most mi van? - kérdezte az én tekintetem is tőle.

Szerencsére Ray visszavont minket a beszélgetésbe mikor a cég felől érdeklődött. Valamiért éreztem, hogy ezért a beszólásomért még kapni fogok Anastasiától de amilyen képet vágott Anthony megérte.
Így szaladt el jócskán a nap és már esteledett mikor indulni akartunk.

- Biztos ne maradjak? Hozzád jöttem ide, nem akarlak egyedül hagyni apa.

- Ugyan kicsim. Menj csak. Szerintem Christian boldogabbá tud téged tenni most. Miattam ne aggódj. Nézzetek szét a városban, szórakozz kicsim. Olyan jó, hogy ennyit látlak mosolyogni. Nekem ez mindent megér. De mielőtt elmentek vacsorázhatnánk együtt.

- Persze apa ezt kérned sem kell - ölelte meg Ana az apját majd köszöntünk el Anthonytól is.

- Ti nem jöttök velünk? - kérdezte Ana a testvéreimet.

Tudom, hogy szeretne velem is lenne, de a testvéreimmel is és lesz még időnk kettesben lenni. Nekem az a fontos, hogy lássam ezt a mosolyt az arcán.

- Gyertek el velünk. Otthon van kaja, pia, egy medence - mondtam a testvéreimnek. Na Elliotnak persze nem kellett kétszer mondani.

- Végre bulizunk egy jót - csapta össze a kezét majd a limuzin felé indultunk.

A kocsiban Ana Miával beszélgetett én pedig az öcsémmel majd egy idő után Ana hirtelen hozzám intézte a szavait. Komolyabban mint vártam.

- Ja és veled még számolok Grey.

A testvéreim is csak néztek.

- Na mit műveltél már megint Christian? - nézett rám csúnyán Mia is.

- Én? Semmit.

- És az a beszólás Anthonynak? Csak kedves akart lenni. Te meg mint egy ősember úgy viselkedtél. Szerintem elsőre is felfogta, hogy veled vagyok.

- Mit szóltál be neki? - kérdezte kíváncsian Elliot. Ana pedig szóról szóra elmondta neki. Ez a hülye meg csak röhögött. Mia is jót mosolygott.

- Ugyan Ana. Tudhatnád, hogy milyen a tesóm.

- Csak biztos akartam lenni benne, hogy tudja hol a helye.

- Felesleges volt Christian.

- Jól van igyekszem majd jófiú lenni - kacsintok rá.

- Na mintha menne neked.

- Ugyan de te így szeretsz - vigyorgok rá.

- Ez a te szerencséd Grey - válaszolja már édes mosollyal az arcán a szigorú arc helyett. Ugyanakkor még mindig a szavai csengenek a fülemben hiszen ha nem is azzal a szóval de most mondta ki, hogy szeret.

Furcsa dolgokat művelt ez velem. Láthatta is a pillantásomon. Szerencsére pont ekkor érkeztünk meg a házhoz. Mia és Elliot előre mentek míg Ana odalépett hozzám.

Láttam rajta, hogy mondana valamit, de nem hagytam. Ugyanakkor azt is láttam a tekintetében, hogy tudja ez mit jelent nekem és hálás voltam amiért ilyen türelmes velem. Magamhoz vontam őt és most szavak helyett egy csókkal válaszoltam. Ez mindent kifejezett amit iránta éreztem szavak helyett is. Végül mosolyogva vált el tőlem és tudtam, hogy célba ért a válaszom.

Szerettem volna kimondani neki, de féltem. Ez még inkább valóságossá tenné ezt az egészet. És félek, hogy valami történik és minden összetörik. Most először érzem magam felszabadultnak, boldognak. Csak vele. Miatta. És nem akarom, hogy tönkre menjen. Sokszor még mindig alig hiszem el, hogy ez a csodás nő szeret engem.

- Meg sem érdemellek - mondtam ki ezt hangosan is pedig nem akartam.

- Ne mond ezt Christian.

- Pedig így van kicsim. Én  .  . . . .

- Mi az amitől félsz? Korábban a klubban mondtad, hogy . . .  - tudom mit mondtam. És bármennyire próbálok nem gondolni rá ettől rettegek a legjobban. Hogy kiderül a múltam és nem, hogy szeretni nem fog inkább egyenesen gyűlöl majd. Akárcsak az anyját. És ez az egyetlen dolog az életben amitől Christian Grey igazán retteg.

- Bármi is az elmúlt Christian. Most csak mi vagyunk. Ne gondolj másra. Szeretlek. Csak erre gondolj. És tudom, hogy te is.  - mondta igaz a végét halkabban.

- Igen. Én is - válaszolom és felemelem a lehajtott fejét míg nem találkozik a pillantásunk. Most látom csak igazán boldognak őt. És hihetetlen de én is ezt érzem. Látom, hogy könnyek csillognak a szemében. Egy kicsordul amit rögtön lecsókolok az arcáról.

- Nem akarom, hogy sírj.

- Csak boldog vagyok. Sosem hittem volna, hogy te . . . .  hogy szeretni fogsz.

- Most én mondom, hogy hidd el. És remélem elhiszed mert ezt még egy nő se hallotta tőlem. És nem is fogja. Hihetetlen számomra is, hogy megkaptalak téged pedig meg sem érdemellek.

- Most te ne mond ezt. Csak tedd azt amit eddig - mondja és egy pillanatra kérdőn nézek rá. - Tegyél olyan boldoggá mint az este óta. Mindig ezt akarom érezni. Veled.

- Ez lesz minden vágyam hercegnőm - válaszolom és ismét csókolom őt. Ezúttal forróbban, szenvedélyesebben. Hajamba túrva von még közelebb miközben én a dereka köré fonom a karom. Ajkaink csak nehezen váltak el egymástól és ekkor sem mert mi akartuk hanem mert a testvéreim már nem bírtak magukkal.

- Gyertek már. Majd később egymásnak estek. A konyha még nem volt elég?

- Egyszer tuti megölöm ezt a marhát - mormolom Ana pedig csak nevet és persze el is pirult Elliot konyhás megjegyzésére.

- Ana gyere öltözzünk át. A fiúk addig intéznek rágcsálnivalót és piát a medencéhez igaz? - kérdi a húgom de inkább hangzott kijelentésnek mint kérdésnek.

-  Igenis - vágtuk rá nagyon is egyszerre Eliottal mire ők csak mosolyogtak. . . . . .




~Anastasia~

Remek társaságban csak az idő is úgy repül. Nagyon örültem, hogy Christian elhívta Miát és Elliotot. Én is szinte a testvéreimként szerettem őket. Remekül éreztünk magunkat. Már jócskán hajnalodott amikor letettük a poharainkat abbamaradtak a poénok, a nevetgélés és elvonultunk aludni.

Miáék úgy döntöttek, hogy  megvárnak bennünket és holnapután együtt repülünk vissza Seattle-be. Ideje is lassan hiszen így, hogy mindketten itt vagyunk senki sem figyel a cégre.
Kicsit sajnálom is, sőt nagyon, hogy elmegyünk. Nem igen akar egyikünk sem visszatérni a valóságba. Olyan szép és jó itt minden. Ha nem is mondja ki Christian látom rajta, hogy ő sem rajong a visszatérés gondolatáért. Ő akárcsak én gondterhelt lesz a gondolatra, hogy mi vár ránk otthon. Egyikünk sem akar ebből a kis buborékunkból kiszakadni.
De akármennyire nem akarunk muszáj lesz. Addig is kiélvezzük az utolsó itt töltött órákat.

Imádtam Londont és hihetetlen volt nekem, hogy Christian még szinte semmit sem látott belőle. Mia és Elliot nem volt oda egy újbóli városnézés gondolatáért inkább átmentek Rayhez míg én Christiannal töltöttem a napot a városban.

Minden megnéztünk amit meg kell Londonban.

És imádtam ezt a napot. Hiszen nem akárkivel fedezhettem fel újból az imádott városomat hanem Christian Grey társaságában. Aki szeret engem. Még mindig ujjon a bensőm ha eszembe jutnak a tegnap esti szavai amivel a régi álmomat váltotta valóra. Próbáltam felfogni, hogy ez tényleg igaz de néha attól féltem, hogy bármelyik pillanatban felébredhetek és rájövök, hogy csak álmodom ezt az egészet.

Christian ilyenkor mintha tudná mitől tartok elűzi a rossz, borús gondolataim. Elég egy pillantása, egy csókja, egy érintés és mindent elfelejtek.

Éppen a belváros egyik felkapott étterméből jöttünk ki kézen fogva mikor hirtelen vakunk villantak körülöttünk. Na persze. Az estély után és, hogy tudják Christian Grey itt van számíthattam volna rá. Most aztán majd minden újság címlapján mi leszünk.
Szerencsére Christian éppen ekkorra kérte ide a kocsit. De azért sikerült bennünket andalgás közben lekapni. Remek.

- Most aztán lesz majd miről pletykálni - mondtam ki hangosan ahogy beszálltunk a kocsiba.

- Csak nem szégyell engem Miss Steele?

- Nem erről van szó. Csak nem akarok címlapon lenni.

- Tudom hercegnőm.

- Egyébként meg még jól is jön. Legalább az a tömérdek nő tudja, hogy már nem vagy a piacon. Hogy az enyém vagy.

- És te az enyém Anastasia - von magához és megcsókol.

Az ilyen pillanatokban mindent elfelejtek és csak mi vagyunk. Közelebb húzódom hozzá az ülésen, selymes hajába túrva vonom még közelebb magamhoz őt miközben az őrületbe kerget a csókjával.
Hangosan lihegve szakadunk el egymástól.

- Majd valamikor kipróbálhatjuk a limóban is, de most ágyban akarlak Miss Steele - mondja rekedtes hangon.

- Jól hangzik Mr. Grey - harapok az ajkaimba amire még inkább felcsillan a szemében a vágy.

Hazaérve sötétnek láttuk a házat. Christiant nem is foglalkoztatta a kérdés hol lehetnek a testvérei egyenest a karjaiba kapott ahogy megállt a kocsi a ház előtt. Eszemben sem volt panaszkodni.

Nemsokkal később már az ágyban folytattuk amit a kocsiban kezdtünk volna el ha nem áll le. Ismét egy szenvedélyes éjszaka ennek az észveszejtő férfinak a karjaiban. Úgy tűnt, hogy Mia és Elliot Raynél maradhattak mert senki nem tört ránk az éjszaka amikor éppen Christiannal a ház  egyik másik helységét avattuk fel éppen nemcsak a hálót. Hihetetlen de ez a férfi annyira eltudja venni az eszem, hogy az sem érdekel hol vagyunk éppen csak együtt legyünk.

Egy igencsak szenvedélyes zuhany után ismét az ágyban adtunk át magunk a szenvedélynek. Ezúttal is lángolt körülöttünk minden a szenvedélytől, mégis ez most más volt. Semmi őrült vágy, ezúttal édesen, lassan szerettük egymást. A simogatásai, a csókjai, a tekintete és minden tettéből sütött felém amit irántam érez. Irántam. Az egyetlen nő iránt aki ezt elérte nála. Ez mérhetetlenül boldoggá tett engem.Soha egyetlen nőtől sem akart többet nem hogy ilyet.

Imádom őt és ezt én is bebizonyítottam neki amikor szeretkeztünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha Christian Greynek egy ilyen oldalát is megismerhetem. Vagy lehet, hogy csak én hozom ezt ki belőle? Ennek a gondolata még nagyobb boldogsággal töltött el.

A nappal első sugarai a közös gyönyörrel együtt érkeztek meg. Christian átfordított bennünket, hogy a mellkasára vonjon. Pillanatokkal később már aludt alattam. Óvatosan felemelkedtem és csak néztem őt. Ezt a bámulatos férfit akit mindig is akartam és most itt van velem. Végigsimítottam az arcán, leheltem egy csókot az ajkaira.

- Soha ne hagyj el Ana - suttogta álmában.

Egy pillanatra szívem ütött a mondata mert nem akarom, hogy ettől féljen pedig szerintem pont ez a helyzet. Soha nem fogom elhagyni őt. Bár erre mondaná az én drága látós anyám, hogy: Soha ne mond, hogy soha.

Ez a gondolat engem is megijesztett de elhessegettem. Nem fogom hagyni, hogy bármi is közénk álljon. Ő és én is megérdemeljük ezt - mondtam magamnak és immár boldogan hajtottam a fejem Christian mellkasára, hogy csatlakozhassak hozzá az álmaiban  . . .  . . .

Másnap  délelőtt mielőtt repültünk volna haza megtartottunk azt az ebédet Rayjel amit vacsorának szántunk mert kicsit belefeledkeztünk a tegnapi napba. Elliot és Mia is velünk tartott persze. Most ezúttal egy csendesebb nem annyira ismert ugyanakkor nagyon hangulatos helyre mentünk.

- Gondolom remekül sikerült a tegnapi nap - pillantott ránk Ray ebéd közben ahol folyton egymáson csüngött a tekintetünk. Elliot pedig folyton azzal szekálta Christiant, hogy az az idióta bárgyú vigyor ül az arcán ami a szerelmes fazonoknak.

Christian egy idő után annyiban hagyta mert tudta, hogy a testvérének igaza van.

- És ti hol voltatok az este? - kérdezett rá Christian.

- Raynél aludtunk és elpörögtünk este. Nem akartunk zavarni titeket - kacsintott ránk Elliot.

- Nem kéne már neked is egy nő testvér? Akkor legalább nem a mi életünkön pörögnél.

- Mindent a maga idejében tesó. Én még nem találtam meg azt a nőt aki levegyen a lábamról annyira, hogy ilyen vigyor üljön a képemre.

- Egek akárcsak  Kate-et hallanám - mondtam erre nevetve. Elliot kérdőn nézett rám. Hmm. Nem is olyan rossz ötlet - nézek rá felcsillanó szemmel. Naná, hogy észrevette.

Hiszen a Grey testvérek nem ismerik a barátnőmet. Ő azonban már annál inkább hallott róluk.

- Mi ez az az arc kislány? - néz rám Elliot. Christianra pillantok.

- Szerintem Kate barátnőmmel remek pár lennétek. Ő is ugyanígy gondolkodik mint te ráadásul imád ugyanúgy beszólogatni nekem mint te a bátyádnak. Teljesen összeillenétek  - mondtam mire Christian elneveti magát.

- Remek ötlet hercegnőm. Akkor végre magával törődne. Ha hazaértünk összehozhatnánk egy bulit nálam a klubban - javasolta Christian.

- Jó ötlet. Egyébként is örülnék ha megismertétek őt. Nagyon jó barátnőm. És ő is örülne nektek. Mia szerintem ti is remek páros lennétek. Már abból kiindulva, hogy mindketten odáig vagytok a vásárlásért.

- Látod húgi? Még neked is lenne játszó pajtásod - hülyéskedett vele Elliot.

- Ötletnek nem rossz, jó lenne - mosolygott rám Mia majd az ebéd hátralévő része is ilyen remek hangulatban telt.

Egészen délutánig amikor búcsút kellett venni aputól és Londontól is. Mielőtt elköszöntünk tőle néhány percig amolyan férfi a férfival beszélgetést folytatott Christinnal mielőtt elbúcsúztam tőle.

- Nagyon örültem, hogy itt volták kicsim. Legközelebb ha lesz egy kis időd majd meglátogatlak.

- Az remek lenne apa.

- Van hely bőven nálunk Ray. Ana is örülne neked ha többet találkoznátok - mondta neki Christian.

- Köszönöm - fogott kezet Rayjel majd egy egy utolsó puszi és ölelés apának és indultunk a reptérre.
Hazafelé persze Christian gépével mentünk.

Christian éppen egy friss újságot fogott a kezében aminek mi voltunk a címlapján a képpel ami Londonban készült rólunk.

"A Seattle-i híres és szexi milliárdos agglegény foglalt? Christian Greyt Londonban kapta lencse végre fotósunk aki egy csinos fiatal hölgy társaságában andalgott a városban. Úgy tűnik rossz hír a hölgyeknek mert Christian Greyt végre megkaparintotta egy nő és így le is került a piacról. " - írta nagy vonalakban a címlap ahogy Christian kezében láttam. Inkább bele se gondoltam mit írhat a teljes cikk. Őt láthatóan nem érdekelte így annyira engem sem.

 Nem éreztem magam fáradtnak mégis elpilledtem egy kicsit.

- Van hátul egy szoba hercegnőm - simított végig az arcomon Christian, hogy legalább addig magamhoz térjek kicsit míg átmegyek a szobába. Csak kényelmesebb lenne mint egy ülésben.
Sőt nem is hagyta, hogy a saját lábamon menjek hanem a karjaiba kapott.

- Maradt itt velem - kértem tőle amikor letett az ágyra. Hihetetlen is volt kissé. Az egekben egy repülőn és egy szobában Christiannal - mosolyodtam el ami rá is hatással volt mert persze nemtudott nemet mondani.

Háttal mögém feküdt és magához ölelt. Így aludtam el boldogan a karjaiban. . . .

Legközelebb akkor tértem magamhoz amikor már Seattleben készültünk leszállni. Taylor jött ki értünk a reptérre. Elköszöntünk Elliottól és Miától akik haza mentek a Grey birtokra mi pedig az Escala felé vettük az irányt.

- Ha nem bánod ismét nálam vannak a cuccaid. Ha csak nem akarsz még mindig a másik lakásba menni - mondta Christian miközben felfelé lifteztünk az Escalaba.

- Eszem ágába sincs - mondtam neki amit rögtön egy szexi Christian Grey féle mosollyal jutalmazott és egy csókkal. Ekkor nyílt ki a lift a lakásnál.

Gail Christian bejáró nője jött elénk.

- Uram üdv itthon. Várják önöket a nappaliban - mondta Gail kissé furcsa arccal. Christian is rosszat sejtett mert a testre rögtön megfeszült mellettem.

Valamiért volt egy rossz érzésem és csak reméltem, hogy nem igaz. Christian továbbra is fogta  a kezem mikor a nappaliba értünk. A vendégünkhöz aki éppen azt az újságot olvasta aminek mi voltunk a címlapján  . . . . . .


 

Sziasztok! Ismét köszönöm a türelmet először is. Kész lett az este de már nem volt erőm átnézni és felrakni de itt is van. Át is kellett írni ami addig kész volt, na nem mintha most annyira jó lenne de talán nem is olyan vészes :D Köszönöm annak aki itt van. :) Az előzőhöz a komikat és a pipákat is. Ehhez pedig jó olvasást, puszi: 


2015. február 15., vasárnap

FSoG vélemény

Sziasztok! Először is bocsánat, hogy nem jelentkeztem frissem sem. De elutaztam és előtte kissé gubancos éjszakás hetem volt. De holnap még szabin vagyok igyekszek befejezni.

Addig is mint a cím mutatja jött egy kis vélemény ha már végre a mozikba került a film:

 KATT A LINKRE

http://aszenvedely-arnyalatai.blogspot.hu/p/fifty-shades-of-grey-film-velemenyek.html

És várom oda a bejegyzéshez a tiétek is :) Puszi:

2015. február 7., szombat

8. - A kezdet éjszakája

8. - A kezdet éjszakája








~Anastasia~

Már amikor megszületett a fejemben a döntés akkor tudtam, éreztem,hogy előbb vagy utóbb egyszer ez az egész rosszul fog elsülni. Hiába egyszerűen ha Christianról van szó biztos vagyok benne, hogy nem tesz jót nekem és csak végül szenvedni fogom. Mégis hiába ez a félelem ez mellett a remény is dolgozik bennem, hogy mégiscsak adja isten, hogy tévedjek és ne így legyen. És ezeknek a tudatában képtelen voltam nemet mondani. Hiába súgta a józan eszem, hogy olyan messzire szaladjak előle amennyire csak lehet.

Egyenlőre nem tettem.

Pont az ellenkezőjét.

Egy nagy sóhaj szakadt fel belőlem miközben elfogadtam a felém nyújtott kezét. Az ő arcára ismét visszakúszott a már tőle megszokott irtó dögös, szexi Christian Grey mosoly amivel rögtön letudja bármelyik nőről varázsolni a bugyit. Ebben a pillanatban még ez a gondolat sem ronthatta el a kedvem mert minden negatív dolog helyett inkább az iménti szavaira gondoltam és magára arra, hogy itt van. Miattam van itt és csak az enyém ha akarom. És naná, hogy akarom.

Visszamosolyogtam rá majd a következő pillanatban ott voltam ahol lenni akartam. A karjaiban.

Noha éreztem, hogy a teremben lévők nagy része még mindig minket néz számomra csak ő létezett.

A tekintete, amit üzen felém, a boldogsága, hogy adok neki egy esélyt. És jó magam is ezt érzem. Nem is akarok ebben a pillanatban mást érezni. Kijár nekem is a boldogság. Anyám szavai ellenére amik egy pillanatra ugyan befurakodtak boldog perceim közé de rögtön el is űztem őket és csak Christianra figyeltem.

Aki szorosan a karjaiban tartott és egyre közelebb vont magához. Éreztem, erős, izmos, szexi testének minden centiméterét.

- Egyszerűen gyönyörű vagy. Annyira imádlak Ana - suttogta a fülembe miután forró ajkaival egy csókot nyomott a nyakamra.

Az érintésre, de főként a szavai hatására egy pillanatra bennem rekedt a levegő. Na persze, hogy érezte milyen hatással van rám. Csodálkoztam is volna ha szó nélkül hagyja.

- Azért levegőt is vegyél hercegnőm.

- Na azért ne legyél olyan nagyra magaddal Grey - erre felemelte a fejét és szürke tekintete az enyémbe mélyedt miközben mosoly ült az a piszkosul szexi arcán.

- Ismerd el végre, hogy te is imádsz engem - mondja nekem játékosan de nekem egy pillanatra egy másik szó ugrott be nem az imádat. Amit már nagyon régóta érzek iránta, de annak közel sincs itt az ideje, hogy kimondjam és elijeszteni sem akarom. Ki tudja eljön e egyáltalán az idő, vagy lesz e olyan, hogy mi ilyet mondjunk egymásnak? Vagy, hogy egyáltalán mi sül ki ebből az egészből?

Christian mint mindig mintha olvasna a gondolataimban és látta rajtam,hogy nagyon elgondolkoztam.

Az ő tekintete is komorabb lett. Pedig olyat ritkán látni a játékos, jókedvű Christiant, hogy sajnáltam, hogy eltűnt. De a kérdések akaratlanul is itt köröznek a gondolataimban.

- Mit szólnál ha mennénk? - kérdezte mire csak bólintottam.

Nem köszöntünk el senkitől, Leilát csak egy pillanatra láttam akinek már most azt üzente a tekintete, hogy majd mesélnem kell.  Christian csak megfogta a kezem és elszöktünk mert ekkorra időközben szerencsére már mindenki saját magával volt elfoglalva és tudtam, hogy nekünk is lenne mit megbeszélnünk.

A limuzinban néhány pillanatig csend volt mire Christian végre megszólalt.

- Nem akarom, hogy azon agyalj mi lesz kicsim. Én sem tudom. Csak azt amit már mondtam. Fontos vagy nekem. Akarlak. Minden létező módon. Akarom ezt az egészet, kettőnket. És nem csak a szexet. Ez nekem is fontos Anastasia. Ilyet még egyetlen nő sem hallott tőlem. És más soha nem is fog.

És ebben nagyon jól tudtam, hogy igaza van. Hiszen velem együtt minden nő akire csak Christian egy pillantást is vetett ezeket a szavakat akarta hallani tőle. És én vagyok az aki megkapta. Ezek a szavak mindennél többet értek nekem, főleg a pillantása ami szintén alátámasztotta ezeket a mondatokat.

Tudtam, hogy tényleg akarja. Engem. Minket. A szívem szárnyalt a boldogságtól és semmi más nem számított.

Egy boldog mosoly jelent meg az ajkaimon amiből tudta, hogy oda jutott el a mondókája ahová tervezte, a szívemig. Erre ő is elmosolyodott majd közelebb húzódott hozzám. Hiába ezek a szavak, hogy tudja én is akarom ezt és mégis lassan közeledett felém. Mintha félne, hogy meggondolom magam. Eszem ágában sem volt.

Inkább megtettem a még köztünk lévő néhány felesleges centit és a tarkójánál a hajába túrva magamhoz húztam őt arra a csókra amire annyit vártunk.

Immár eltűnt az óvatosság, a helyét forróság és szenvedély vette át.

Ajkaink egy röpke másodpercre sem szakadtak el egymástól. Amint nyelve utat talált a számba nem volt megállás. Őrjítő módon csókolt. Karjai már amennyire a kocsi ülése engedte a derekam köré fonódtak még közelebb vonva magához. Legszívesebben az ölébe másztam volna, de félő volt, hogy akkor aztán ki nem jutunk a kocsiból. Legalábbis addig amíg a kellő közelségbe nem kerülünk egymással.

Azt az alkalmat pedig semmiképp sem a limuzin hátsó ülésén szerettem volna. Talán legközelebb - tettem hozzá és egy kicsit el is nevettem magam a gondolatra mert Christian éppen ezt a pillanatot választotta, hogy bűnre csábító ajkaival a nyakam bőrét vegye célba.

A kacajomra persze felfigyelt és naná, hogy nem hagyott békén amíg ki nem szedte belőlem min is járt az agyam pláne amikor fülig vörösödtem a gondolatra.

Ő picit elhúzódott tőlem, hogy kiélvezhesse a zavaromat.

- Ó édes hercegnőm. Micsoda gondolataid vannak. De tetszik. - kacsintott rám.

- Miért is nem lepődök meg ezen? - kérdeztem vissza mire már jóízűen nevetett. Én meg úgy tettem mint aki megsértődött.

- Most valahogy nekem is vonzóbb lenne a normálisabb körülmény. Mondtam, hogy fontos vagy nekem és rendesen akarom csinálni. Aztán mehet majd a limó és ahol még akarod - váltott ismét komolytalanra a végén Christian.

- Te őrült vagy - bokszoltam a karjába mire ismét magához rántott, hogy a fülembe suttoghasson.

- Érted őrülök meg - érkezett a válasza egy csók kíséretében a nyakamra. A szavai és a tettei hatására megremegtem. Tudtam, hogy érezte milyen hatással van rám és, hogy ez mennyire tetszik neki mert éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája. A mocsok.

- Egyébként hová is megyünk? - kérdeztem egy picit eltolva őt magamtól különben képtelen vagyok egy épkézláb mondatot is kisajtolni magamból. És ahogy kilestem az ablakon már nem Londont láttam magunk körül. Kérdőn pillantottam Christianra.

- Nem messze Londontól Surrey-ben van egy házam - mondja mintha ez olyan természetes lenne.

Hiszen neki az is, hogy akárhová megy éppen ott tuti van egy háza. Minden esetre kíváncsi lettem rá.
Egy pillanatra elgondolkodtatott vajon az évek alatt míg itt éltem vajon volt e itt? Lehet, hogy amíg annyiszor gondoltam rá miután Amerikából eljöttem nem egyszer ilyen közel volt hozzám. De ismét azelőtt válaszolt, hogy fel mertem volna tenni ezt a kérdést.

- Egy ismerősöm el akarta adni nekem megtetszett és megvettem. De még sose voltam itt - érkezett a válasz a ki nem mondott kérdésemre. Kicsit örültem neki, hogy akkor velem látja először. Ez ismét mosolyt csalt az arcomra és mintha ő is erre gondolt volna mert elmosolyodott. Tetszett ez a Christian. Nagyon is.

Nemsokkal később megállt a kocsi jelezve, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk és csak ámultam.

Egy csodaszép ház előtt álltunk meg. Igaz sötét volt de így is mesés. Főleg ahogy a kerti lámpák körülvették és megvilágították a házat. Az előtte elterülő gyönyörű kertet egy terasszal, szökőkúttal és szebbnél szebb növényekkel.

Annyira belefeledkeztem a látványba és a gondolat sem volt utolsó, hogy ez most csak a kettőnké, hogy észre sem vettem amint a kocsi elhajtott és ketten maradtunk.

Christian szorosan mögém lépett és hátulról ölelve a karjaiba zárt.

- Christian ez csodálatos.

- Tényleg az, de te szebb vagy hercegnőm - mormolta a nyakamba és már kezdett is a ház iránti rajongásom elpárologni, hogy helyette ő töltse ki minden gondolatomat.

Megfordultam és a karjaimat a nyaka köré fontam, hogy közelebb vonva magamhoz megcsókolhassam. Máris nem annyira érdekelt a ház mint az, hogy vele vagyok.

Egy röpke pillanat alatt forrósodott fel a levegő pláne, hogy végre itt volt mindkettőnknek a tudat, hogy szabadon csinálhatjuk amit akarunk.

Karjai szorosan vonták a testemet az ő izmos, férfias testéhez amihez olyan annyira közel kerültem, hogy igencsak érezhettem milyen hatással vagyok rá. Egy nyögés szakadt fel a torkomból a gondolatra, hogy végre az enyém lehet Ő és én az övé.

Nyelveink vad táncát semmi sem szakíthatta félbe még az sem, hogy bejussunk a házba. Egyik pillanatban még kint álltunk és csókoltunk egymást a másikban pedig már a karjaiban voltam úgy persze, hogy az ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Őrjítő csókjai mindent kitöröltek a fejemből csak ez a mérhetetlen vágy számított és az amit jelentünk egymásnak. Még így is, hogy egyenlőre egyikünk sem mondja ki. Csak érezzük.

Egy röpke pillanatra azért mégis eltávolodott tőlem így jutottunk egy kis levegőhöz miközben a házba léptünk és velem a karjai közt a lépcsőn botorkált felfelé.

- Talán könnyebb lenne ha letennél - próbáltam nehezen lélegezve kinyögni ezt a mondatot még mindig az ő hatása alatt állva.

- Most, hogy a karjaiban vagy és az enyém vagy? - tette fel a kérdést miközben gondoltam, hogy egy szoba felé tartunk - eszemben sincs hercegnőm - tette hozzá majd ismét befogta a számat egy csókkal. Eszemben sem volt panaszkodni mert ennél jobb helyen nem is lehettem volna.

Végigharapdálta az alsó ajkamat mielőtt nyelve ismét utat tört a számba amit készségesen fogadtam. Őt csókolni a legmámorítóbb dolog a világon. Amire igencsak rá lehet szokni. Ettől félek is kicsit mert belőle ezek után soha nem lesz elég. Képtelen vagyok betelni ezzel a férfival. Főleg, hogy végre viszonozza mindazt amit mindig is szerettem volna ha érez irántam. Néha már azt hiszem túl szép ez, hogy igaz legyen.

Elég Ana. Eszedbe ne jusson ilyesmiket agyalni - figyelmeztettem magam és ismét teljes valómban átadtam magam neki.

Ahogy bebotorkáltunk egy szobába amiket gyertya halvány fénye világított meg Christian talpra állatott és lopva körülnézhettem. Valaki biztos előkészítette neki ezt és ez még gyönyörűbb mint a ház.

Egy gyönyörű, tágas szoba, hatalmas üveg faltól falig ablakokkal amiken keresztül beragyogtak a csillagok és a hold fénye. Ugyanakkor rá lehetett látni a szépen kivilágított kertre és a szobából egy erkély is nyílt. De ami leginkább megakasztotta a figyelmem a szoba nagy részét elfoglaló hatalmas baldachinos ágy volt. Rajta szürke szatén ágyneművel. Egy pillanatra igencsak erotikus képek jelentek meg a szemem előtt és elpirultam ugyanakkor izgatott is lettem.

- Csak nem valami rosszaságra gondolsz hercegnőm? - kérdezte rossz fiús mosollyal az arcán Christian ahogy látta megakadni a szemem az ágyon.

- Csak azon, hogy akarlak téged - mondtam ki kerek perec amit gondoltam ezzel kicsit meg is lepve őt. - Na meddig állsz még ott Grey? - kérdeztem tőle majd egy ajtó felé sétáltam ami a szobából nyílt. A fürdőnek sejtettem és bejött.

Persze ez is bámulatos volt. Minden csupa szürkés márvány fehér színnel kombinálva óriási jakuzzival, egy hatalmas zuhanyzóval ugyanakkor itt is amerre lehetett kis gyertyák égtek lámpa helyett.

- Te meg a gyertyák? - fordultam felé. - Nem ilyen típusú pasinak gondoltalak.

- Érted bármit megteszek. Tudom, hogy a romantika és ilyesmik fontos neked. Olyan pasi akarok lenni aki neked kell.

- Nekem te kellesz. Nem akarom, hogy miattam megváltozz. Így szeretlek - tettem hozzá ezt a két szót már csak gondolatban. - De ez a része tetszik, imádom - mosolyogtam rá.

Lehet, hogy van akinek ez már túl nyálasnak tűnne, de nem akkor ha ezt Christian Grey teszi meg érted.

A mosolyomra ő is azzal válaszolt majd ismét megleptem őt. Nem ilyennek ismertem magam, ezt ő hozta ki belőlem. Merésznek,bátornak és csábítónak éreztem magam. Olyannak aki méltó arra, hogy ezzel a férfival legyen.

A ruhán oldalt volt egy rejtett cipzár amit elkezdtem lehúzni, hogy megszabadulhassak a ruhától. Amint sikerült a gyönyörű ruhám a fürdő padlóján hever a lábaimnál. Kiléptem belőle és csupán egy csipkés bugyiban álltam előtte. Mindezt a műsort neki háttal csináltam végig. Kiléptem a bugyiból is és hátrapillantottam rá.

Az éhséggel és vággyal teli tekintete láttán még inkább forrt bennem a szenvedély. A tudattól, hogy ezt én váltom ki belőle. Akaratlanul is a szemétől egyre lentebb tévedt a tekintetem dögös testén. Igen. Megőrül értem - bizonyosodtam ismét meg a nadrágja egy bizonyos részén lévő dudorból ítélve.

- Csatlakozol hozzám? Jó lenne ezúttal rendesen megejteni azt a zuhanyt - célozgattam egy korábbi zuhanyzós élményünkre.

Küldtem felé egy kacér mosolyt - ami ugyan eddig nem volt jellemző rám de muszáj volt incselkednem vele, csak aztán nehogy meglegyen a büntetésem.

- Vigyázz mit kívánsz - mondta nekem mintha tudná mire gondoltam és lehet, hogy így is van. Hiszen ez a férfi irányításra született. Mindig is imádta és imádja ha az ő kezében van az irányítás. De talán változhat a dolog. De mint mindent ezt is szeretem benne ésszerű határokig persze.

Elkezdett vetkőzni míg én beállítottam a zuhanyt és beléptem. A testem már teljesen elázott és pont háttal álltam neki mikor mögém lépett. Becsukta a kabin ajtaját és a testéhez vont.

A fenekemnél már érezhettem azt a bizonyos keménységet. De teljesen érezni akartam őt.

Megfordultam a karjaiban és kicsit távolabb léptem tőle ami könnyen kivitelezhető volt a hatalmas kabinban amit kezdett megtölteni a gőz.

Végre teljes valójában leplezetlenül végigmérhettem őt. Ahogy a gyertyák fénye megvilágította vizes, tökéletes testét egy kisebb nyögés szakadt fel belőlem. Követtem a mellkasán lefolyó víz patakot mikor a hangja visszavonta a szememet a tekintetéhez.

- Csak nem tetszik amit látsz? - kérdezi incselkedőn miközben ő is hasonlóan pillant végig a testemen.

- Azt hiszem neked is tetszik amit látsz! - jelentem ki ugyanakkor ezzel válaszolok is a kérdésére.

- El sem hiszed mennyire - mondja majd végigfuttatja a nyelvét kívánatos ajkain. A következő pillanatban visszalépek hozzá és már a karjaiban is vagyok. A derekamnál fogva ölel magához és csókol meg miközben a meleg víz áztat bennünket.

- Azt hittem először az ágyat akarod  majd - mormolja a nyakamba miután elszakadtunk egymástól levegő vétel céljából. Addig is hátrahajtott fejjel tűrtem ahogy azok a csodás ajkak és a nyelve a nyakamat kényezteti.

- Eljutunk oda is - nyögtem ennyit mivel nem igen tudtam világosan gondolkodni.

- Remélem is - érkezett a válasza miközben levette rólam a kezeit, hogy ujjai felfedező útra induljanak a testemet. Sőt inkább egy bizonyos helyet célzott be. Ott vágytam a leginkább az érintésére. Nem is tagadta meg tőlem. Egy sikoly tört fel belőlem ahogy ujjaival megérintett majd belém hatolt. Másik kezével addig a testemet fogta, de örültem, hogy mögöttem volt a zuhany fala is.
Ajkai a számra tértek vissza miközben ujjaival a földöntúli gyönyör felé hajszolt. Sűrű nyögések törtek fel belőlem, amit elnyomtak ugyan a csókjaink.

Ajkaink szinte tépték egymást miközben ujjaival a csúcsig gyötört. Miközben az orgazmus hullámai végigsöpörtek rajtam elszakadt a számtól, hogy a melleimet vegye célba. Nem a forró zuhanynak hála, de jóformán elolvadtam a karjaiban. Örültem, hogy megtartott mert még mindig remegtek a lábaim miközben visszatért a számhoz egy csók reményében. Meg is kapta miközben fordítottam a helyzetünkön és a falnak nyomtam őt.

Felcsillant a szeme amikor látta mire készülök.

Kezdésnek vizes mellkasán haladtam végig az ajkaimmal jó alaposan végigcsókolva  a testét, hogy addig is kínozzam őt.

- Ó istenem. Csodálatos vagy hercegnőm - morogta vágytól rekedt hangon miközben egyre haladtam ágaskodó férfiassága felé. Nagyot nyeltem amikor végre elértem oda ekkorra már elé térdelve.

Felpillantottam rá és tetszett amit a szemében láttam. Az imént ő részesített mennyei örömökben most rajtam a sort, hogy lássam ahogy miattam hullik szét.

Először kezemmel kényeztettem majd számba véve ingereltem őt, hogy eljusson a paradicsom felé. Amikor éppen a számba engedtem őt nem bírta ki és a hajamba markolt. Majd hol ujjaimmal, hol nyelvemmel gyötörtem néha a belső combján simítottam végig, mikor is elszakadt nála a cérna és a számba élvezett.

Felnéztem rá és ahogy láttam az extázist az arcát az mindent megért. Hogy én is ugyanolyan boldoggá tettem mint ő engem. Miután az ő légzése is csillapodott felemelt magához és még az ő ízével a számban csókolt meg.

Ez a csók azonban inkább volt lassú, ugyanakkor mámorító. Nem kellett semmit mondani ez a csók helyettünk beszélt.

Testem ismét minden centije az övéhez tapadt miközben lassú csókunk szenvedélyesebbé vált és ismét én érezhettem a falat a hátam mögött. Több játékra nem volt szükség, végre magamban akartam őt. A tekintetemben is láthatta és nem is váratott meg. A karjaiba kapott én rögtön a dereka köré kulcsoltam a lábaim, majd kemény férfiassága rögtön belém hatolt.

Az érzés ahogy a teljesen kitöltött és egyé váltunk leírhatatlan volt. Úgy illett a testem az övéhez mint egy puzzle darabkái. Ő volt a másik felem. A szemében láttam, hogy ő is így érzi.

Néhány kínzó másodpercig egyikünk sem mozdult csak kiélveztük a pillanatot ahogy egyesült a testünk.

Majd szinte abban a pillanatban darabokra estem ahogy megmozdult bennem. A hátam a falnak nyomta míg eleinte lassan, majd egyre gyorsabban mozgott bennem. Közben a zuhanyt megtöltötték szenvedélyünk hangjai.

Hol teljesen kihúzódott belőlem, hogy utána ismét elmerülhessen a testemben, hol pedig akadt pillanat amikor teljesen bennem volt és megállt csak, hogy kínozhasson.

Amikor újrakezdte a mozgást több karmolást is kapott tőlem a hátára. Ki tudja hány mámorító lökéssel később miközben csókoltuk és harapdáltunk egymást először én, majd követve engem szinte egyszerre értük el a csillagokat. A nyakam csókolgatta abban a pillanatban mikor elélvezett és egy kicsit erősebben harapta meg a bőröm. Nem fájt, inkább felizgatott. Már a gondolata, hogy holnapra tuti meglesz a helye. De emlékeztetni fog mikor és miért is kaptam.

Remegett még az imént átélt gyönyörtől a testem a karjaiban miközben váltottunk néhány csókot és leemelt magáról. Egy nyögés hagyta el a szám ahogy a testünk elvált vagy inkább mondható egy rosszalló hangnak is.

Erre elnevette magát.

- Most már bármikor a tiéd lehet Anastasia - suttogta a fülembe az iménti gyönyörre célozva. És ezek után el is várom, hogy bármikor részem lehessen benne.

- Ajánlom is Grey - válaszoltam én is nevetve.

- Imádlak - mondta erre majd édesen megcsókolt miközben a karjaiba kapott és így csurom vizesen kilépve a zuhany alol vissza indult velem a szobába.

Lefektetett a hűs szaténra ami cseppet sem hűtötte le a testem forróságát amit ő keltett bennem és az iménti pillanatok. Sőt. Ismét akartam őt.

- Azt hiszem olyan leszek mint egy drogos - csúszott ki a számom pedig ezt a megjegyzést csak magamnak akartam megtartani.

- Igen? - csillant fel a szeme. - Azt hiszem tőlem bármikor megkaphatod az adagodat. Sőt el is várom, hogy akard. Ugyanis én mindig akarlak hercegnőm. Az enyém vagy végre - mondta majd rögtön fölém helyezkedett és vadul csókolni kezdtük egymást miközben vágyainak kőkemény bizonyítéka ismét az ágyékomnak nyomódott ezzel még nagyobb tüzet szítva bennem.

A következő pillanatban mégis elszakadt tőlem és  hasra fordított az ágyon. Nyakamtól lefelé haladva csókolta végig a hátam, a fenekem, majd ismét tettre kész férfiasságával hátulról hatolt belém. Egy meglepett sikoly hagyta el a száma amit ahogy elkezdett mozogni bennem az élvezet és a gyönyör hangjai váltottak fel.

Eleinte lassú majd erősödő lökéseivel szándékozott sokadjára a fellegekbe repíteni mindkettőnket, miközben ajkai a nyakam szívogatták.

Továbbra is bennem volt, miközben felült és az ölében ülve mozogtam rajta tovább, miközben kezei mellemre tapadtak, amivel csak még több sóhaj szakadt fel belőlem.

Egy röpke pillanatra oldalra fordítottam a fejem, hogy megcsókolhassam mikor oldalt mellettünk a falon egy tükröt vettem észre benne pedig magunkat láttam.

Miközben hol lassan hol gyorsabban mozgott bennem. Észrevette ő is mit nézek. Mindketten megbabonázva néztük a tükörképünket. Ahogy összeolvadt testünk mozgott, amint szürkés tekintete az enyémbe kapcsolódott.

- Látod milyen jók vagyunk együtt? Téged csak nekem teremtettek. Mindig ez a kép lebegjen előtted. Akkor is ha netán valamit elszúrok - mondta miközben megállt a mozgással. Kínzó volt, de a szavaira figyeltem. - Új ez nekem, de igyekszem nem elszúrni. Ha netán mégis sikerül gondolj erre. Én mindig ezt a képet akarom látni Anastasia. Nem azt, hogy szexelünk. Hanem, hogy egyek vagyunk - mondta nekem miközben végig a tükörben néztük egymást.

- Örökké ezt akarom. Téged - válaszoltam, majd végre tényleg megcsókoltam. Ugyanolyan szenvedéllyel viszonozta a csókom miközben ismét mozogni kezdett bennem.

Néhány heves lökéssel juttatott a mennyekbe minket és szinte reszketve omlottam a karjaiba miután kihúzódott belőlem. A következő pillanatban ismét vízszintesben voltunk, pihegve az imént átéltek után mikor lefeküdt és a mellkasára vont.

Boldogan bújtam hozzá. Mellkasára hajtottam a fejem hallva a szívdobogását, karommal átfogtam őt és kezdtem elbóbiskolni egy olyan este és éjszaka után amire nem számítottam, hogy átélhetem pláne azóta ami után idejöttem. Most mégis boldogan készültem eladni Christian Grey karjaiban.

És miközben az álom egyre közeledett felém hallottam egy mondatot:

- Szeretlek hercegnőm.

És mielőtt végképp elnyelt volna a tudatlanság reméltem, hogy ezt tényleg kimondta nem pedig csak képzeltem.....


~Christian~

Miután Anastasia álomba merült a karjaimban nekem ez sokáig nem sikerült. Egy folytában az iménti órák képei pörögtek az agyamban és egy olyan érzés árasztott el amit nem igen szoktam érezni.

Boldogság. Boldog voltam. Hála ennek a gyönyörű nőnek a karjaimban.

Mégis ehhez az érzéshez félelem is társult. Ahogy neki is mondtam számomra ez teljesen új dolog és félek, hogy elfogom cseszni. Nem akarom. Nagyon nem. Főleg most, hogy megtapasztaltam milyen érzés vele. És nemcsak a szex hanem összességében minden. Anastasia mellett tényleg úgy érzem, hogy élek. Hogy talán nekem is van esélyem arra, hogy boldog legyek.

Egészen idáig ebben kételkedtem. Persze mindig megkaptam amit akartam, de ennyire még semmi és senki nem tett boldoggá. Félek, hogy ezt elfogom veszíteni.Talán ezért sem merem a szemem lehunyni. Mert attól tartok, hogy mire kivilágosodik és magamhoz térek már nem lesz mellettem.

Elég Grey. Ne agyalj annyit. Itt van veled és nem megy sehová. Valami hihetetlen módon nem akar menni. Itt akar lenni velem. Fontos vagyok neki. Inkább ne szúrd el ezen agyalj és, hogy boldoggá tedd - mondtam magamnak és a borús gondolataimat inkább ebbe az irányba tereltem. Így sikerült már lassan elaludnom mikorra már majdnem kivilágosodott.

Nem tudtam mennyi is lehetett az idő amikor magamhoz tértem, de furcsa módon miután álomba merültem remekül aludtam. Azonban egy pillanatra pánik fogott el mikor mellettem az ágy üres volt. De szerencsére ahogy a lentről felfelé szálló reggeli szagát megéreztem megnyugodtam és elkönyveltem, hogy az éjszaka nem álom volt.

Belebújtam egy alsónadrágba és a lenti konyha felé vettem az irányt. Meglepett amit lent találtam ugyanakkor a legszebb látvány volt.

Anastasia ügyködött a konyhában nem is akárhogy. Csupán az én fehér ingem volt rajta amiben zenére mozgatta csábos testét miközben reggelit készített. Eszemben volt megzavarni, inkább leültem az alsó lépcsőfokra ahonnan remek rálátásom nyílt és kiélveztem a látvány.

Ez a nő az enyém - mondogattam magamban ahogy figyeltem őt és egy idióta vigyor ült ki az arcomra. Még szerencse, hogy Elliot nem látja. Halálra cikizne.

Ana éppen a tojással ügyködött mikor kénytelen volt megfordulni ekkor vett észre és én is elindultam felé.

- Jó reggelt - köszönt édesen mosolyogva.

Nem bírtam ki odaléptem hozzá kivettem a kezéből a tálat és magamhoz vontam őt egy csókra.

Amolyan jó reggeli csóknak szántam, de ő sem érte be ennyivel és a nyelvét megérezve a számban én sem. Kifulladásig csókoltam őt mikor nevetve húzódott el tőlem.

- Tényleg jó - válaszoltam az iménti köszönésére. - Már azt hittem megléptél.

- Csak egy reggeli erejéig. Fel akartam vinni neked.

- Úgy érzem itt is jó lesz - kacsintok rá majd miután egy rövid csókot még loptam tőle segítettem neki megcsinálni a reggelit és megteríteni az asztalnál.

- Ejha. Mr. Grey még házias is. Azt hittem tényleg jó vásárt csináltam veled - incselkedett miután leültem az egyik székre.

- De még milyen jót Miss Steele. Sok mindenben vagyok ám tehetséges - válaszoltam majd elkaptam a derekát ahogy ellépett előlem, hogy leüljön a velem szembeni székre. A közelemben akartam tudni a reggelimet - mosolyodtam el gonoszan pláne amikor itt riszálta magát előttem csak az ingemben.

Nem gondolhatta, hogy szó, tettek nélkül hagyom.

Az ölembe ültettem őt és nagyon is érezhette milyen hatással van rám.

- Azt hiszem ez lesz a legfinomabb reggelim - suttogtam a fülébe ahogy az ölemben ült és a kis vadmacskám még mocorgott is rajtam.

- Miért érzem én, hogy nem a rántottától beszél Mr. Grey? - kérdezte vágytól rekedtes hangon.

- Az is sorra kerül majd de először téged akarlak - válaszoltam majd a kezemmel előrenyúltam a combjai közé és a már nedves testébe fúrtam az ujjaim. - Hmmm ez ígéretes Miss Steele - morogtam a nyakába mire éreztem, hogy megremeg.

Az ujjaimmal gyötörtem őt aminek következtében nekem se sok hiányzott, hogy elélvezzek annak hatására, hogy az ölemben fészkelődött. De először őt juttattam el a csúcsra majd ismét nem kíméltem hiszen ahogy a nevemet sikoltva élvezett el a karjaimban egy pillanatra felemeltem őt.

Csak annyira, hogy kiszabadítsam magam és már vissza is húztam az ölembe, egyúttal pedig már a testében is voltam. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől ahogy teljesen kitöltöttem őt. Mámorító és nincs ehhez fogható. Nem is indulhatna szebben egy reggel.

Innentől kezdve őrjítő tempót diktáltunk amíg majdnem a mennyekig nem repültünk. De csak majdnem. Ana úgy gondolta tovább kínoz. Egy pillanat alatt felkelt az ölemből és el is hagytam a testét.

Atyám. Ez a nő komolyan meg akar ölni? - gondoltam és már megijedtem, hogy ilyen állapotban itt akar hagyni vagy, hogy mi történt egyáltalán.

De rögtön meg is nyugodtam amint visszaült az ölembe csak immár szemből és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Végre csókolhattam is ezt a kis boszorkányt.

Nyelveink őrült táncot jártak, körmei a vállamba mélyedtek miközben én a melleit simogattam, hol pedig arra a területre tévedtek az ujjaim ahol a testünk egyesült és ott is izgattam őt.

Imádom ezt a nőt - gondoltam magam majd néhány utolsó lökés és egyszerre láttuk meg a csillagokat. Lihegve váltottunk egy csókot mielőtt a nyakam hajlatába temette az arcát és levegőért kapkodott. Én hasonlóan tettem.

- Azt hiszem most már tényleg jöhet egy kis kaja. Csak, hogy pótoljuk az energiánkat - mondtam neki mire elnevette magát és bármennyire is akartam, hogy maradjon lemászott rólam és átült a helyére. Bár igaz ami igaz így van esély rá, hogy megreggelizzünk.

Így is tettünk de persze egy igencsak élvezetes közös zuhany következett utána. Képtelenek voltunk betelni egymással.

- Nem mentem az este haza apám biztos aggódik. Vissza tudnál vinni? Legalább, hogy ránézzek. Utána tölthetnénk együtt a napot.

- Persze hercegnőm. Az utolsó mondat remekül hangzik - kacsintok rá miközben kissé távolabb egymástól törölköztünk meg. Jobbnak láttuk így mert különben sosem indulunk el.

Ana éppen nyúlt volna, hogy visszavegye az esti ruháját mikor a gardróbba küldtem.

- Na nem mintha nem lettél volna gyönyörű ebben a ruhában, de csak kényelmesebb lenne valami normális - mondtam neki majd figyeltem az arcát amikor az én ruháim mellett neki szánt ruhákat is talált.

- Csak nem tudtad, hogy befogom adni a derekam és itt kötünk ki Mr.Grey ? - fordult hátra felém miközben a ruhák között válogatott.

- Őszintén? Reménykedtem benne. Hogy adsz nekem egy esélyt - válaszoltam az ajtónak támaszkodva. Egy meleg mosollyal jutalmazott és a tekintete is mindent elmondott. Közben pedig ismét csábosra vette a figurát ahogy felvette a ruhákat.

- Na kapsz te még ezért Miss Steele - mondtam neki.

- Már alig várom - lépett oda hozzám és megcsókolt. Röviden mégis szenvedélyesen majd kiment a szobából, elindult lefelé.

Közben pedig próbáltam felfogni mi is történik, hogy ez tényleg igaz. Ugyanakkor Anastasián is töprengtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen merész, csábító. De őt mindenhogy imádom. Azt hiszem benne minden tekintetben megtalálom a párom.

Egy olyan nő akit minden férfi meg akar védi, ugyanakkor ő is nagyon jól tud vigyázni magára. Kemény ugyanakkor lágy is. Tetszik ahogy nekem is képes megmondani a magáét. Furcsa hiszen megszoktam, hogy mindig mindent én irányítok de tetszik, hogy ő ezt nem minden esetben hagyja. Szerintem az egyetlen ember a földön akitől eltűröm ezt. Tőle akármit elfogadnék. Na persze nem kapja meg teljesen a gyeplőt - gondoltam magamban majd utána mentem.

Miután megreggeliztünk a nappaliból felhívtam a sofőrt, hogy jöjjön értünk és vigyen vissza a városba így a mobilom a nappaliban hagytam asztalon. Már lefelé mentem a lépcsőn amikor meghallottam, hogy csörög. Nem is akárkinek a csengő hangja szólalt meg. Egy pillanatra megtorpantam a lépcső alján és elfogott a félelem.

- Miért hívogat téged az anyám? - fordult felém ezzel a kérdéssel Anastasia miután látta a hívó nevét a mobilomon. . . . . .



 


Sziasztok :) Hogy rögtön olvashassatok a kis rizsámat inkább a fejlik végére hagyom majd. Először is köszönöm a pipákat és a komikat is az előző fejezethez. Ide is várom a véleményeteket. Nem lett egy nagy szám ugyan és hosszú sem, de azért remélem olyan rossz se. 
És mivel jövőhéttől már mozikban a film a Menüben találtok ennek egy részt ahová majd kíváncsian várom a véleményeteket :) 

És mint látjátok alakul az új design amit én imádok és nagyon köszönök ismét Debinek :) 

UI: Christian Londoni házáról kép a Menüben a Helyszíneknél. 

Nemsokára ismét puszi nektek addig: 


2015. január 22., csütörtök

7. - Új kezdet Londonban?

 Sziasztok! Na itt is van :) előtte azonban köszönöm a szavazatokat és pipákat. Remélem tetszeni fog :) Előtte aki még nem látta annak így Fifty bemutatójának közeledtére kötelező ugyanis ma kijött az egyik Fifty szám videóklippje mégpedig Ellie Gouldingtól. Szerintem remek a zene, a vidóklippp Szürke jelenetekkel meg pláne :) Jó olvasást. Pussz.



7. - Új kezdet Londonban?





~Anastasia~



- Mit keresel itt? Főleg ilyenkor? - kérdeztem anyámat amikor belépett mellém az üres lakásba igencsak az éjszaka közepén.

- A kérdés, hogy te mit keresel itt Anastasia. Ebben a házban és egyáltalán Christiannal?

- Miért is érdekel ez téged? Pláne az éjszaka közepén.

- Én kérdeztem kislányom te pedig válaszolsz.

- Semmire sem kell neked válaszolnom. Nem igen van közöd hozzá anya - vágtam oda a végét igencsak mérgesen. Kellett vegyek egy nagy levegőt, hogy ne küldjem el a fenébe a saját anyámat.

Egek ezt tényleg kimondtam gondolatban? Kate most büszke lenne rám.

Egyébként is mi a frászt keres itt ilyenkor? Mert biztos nem engem. Minek járkálna Christianhoz? - tódultak az agyamba a kérdések de ismerve ezt a nőt tudtam, hogyha nem akarja úgysem kapok választ.

- Mi ez a lakás? Miért vagy itt?

- Itt fogok lakni csak még be kell rendeznem.

- Christian mellett itt is. Már megmondtam neked akkor, hogy ez a fiú nem hozzád való Anastasia. Most csak még inkább ezt mondom. Ne akarj tőle semmit. Nem az kellene, hogy mindenhol ilyen közel legyél hozzá, hanem minnél távolabb.

- Na ehhez aztán végképp semmi közöd nincs anya.

- De még mennyire, hogy van. Nem akarom, hogy a közelében legyél - mondta olyan hangnemben, hogy nem is ismertem rá. Mi az isten van itt?

Eddig is csak boldogtalanná tett ez az ember akinek elvileg pont az ellenkezőjét kellene tennie és most még meg is akarja szabni kivel mit csináljak? Na ez már több a soknál.

- Ezt aztán már tényleg több a soknál - válaszoltam szinte kiabálva vissza. - Menj vissza  a kis életedhez és csináld azt amit eddig. Nem fogod pont te megmondani nekem, hogy mit csináljak - fejeztem be és a következő pillanatban csak azt éreztem ahogy a tenyere csattan az arcomon. Majd a kezemet rögtön az arcomra szorítottam ahol az anyám pofonja csattant. Ebben a pillanatban szinte megtudtam volna ölni.

- Elena. - csattant ekkor az ajtóból egy dühös hang. Fogalmam sincs mióta lehet itt de észre sem vettük ahogy bejött. Nyilván eleget látott és hallott, hogy a tekintetében ilyen szikrák gyűljenek.

Ahogy elnézem ebben a pillanatban nemcsak én tudtam volna anyámnak esni hanem Christian is.

- Neked is megmondtam nem, hogy tartsd távol magad a lányomtól Christian - fordult anyám Christian felé.

Komolyan mintha nem is tudom kinek képzelné magát. Az talán még oké, hogy nekem meg akarja mondani mit kéne csinálnom és mit nem de, hogy Christian Greynek? Anyámnak tényleg elment az esze.

Nekem pedig elnézve ezt az egész jelenetet amibe csöppentem, és még mindig a pofon helyére szorítva a kezem könnyek kezdték homályosítani a látásom. Miért kell nekem eltűrnöm, hogy főleg mások előtt alázzon meg a saját anyám?

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk Christiannal és noha egy rövid percig örültem a jelenlétének eszembe villant, hogy ő is elzavart maga mellől ma. A saját anyám akinek szeretnie kéne és a férfi akitől szintén szeretetet, szerelmet várnék. Mi a fenét vétettem, hogy ezt érdemeltem?

El akarok menni innen. Minnél messzebbre. El ezektől. Most már tudom, hogy óriási hiba volt visszajönnöm.

Elindultam az ajtó felé, de Christian elém lépett.

- Hová indulsz?

- Ahogy mondtam ehhez senkinek semmi köze. Pláne nem nektek. Tudjátok ti ketten normális körülmények között még össze is illenétek - vágtam a képükbe egy hisztérikus nevetéssel mert már csak ennyire futotta tőlem.

El akartam lépni Christian mellett de ismét megállított azzal, hogy megfogta a karom.

- Most eressz el Grey! - téptem ki a kezem a szorításából és a szemébe nézve még nagyobb dühöt láttam az iménti kijelentésemnek hála. De cseppet sem érdekelt. - Ma estére belőled is elég volt - mondtam majd elhagytam a lakást.

A liftbe lépve egy pillanatra megtorpantam. Hová mehetnék? - kérdeztem magamtól és csak egyetlen hely ugrott be ahol boldog voltam és ahol elég távol lehetek tőlük.

Megnyomtam a gombot és Christian fenti lakása felé kezdett siklani a lift. Belépve megtorpantam amikor megláttam a rám meredő Elliotot és Miát.

- Végre kislány hol voltál? A lakásban? Christian hol van? Ő..... ő ütött meg? - mutatott az arcomra ahol a jelek szerint jól kivehető a nem régi pofon.

- Anyám volt - vágtam rá és a szobám felé indultam.

- Mi történt Ana? - jöttek utánam mind a ketten és kérdezte Mia.

- Nem akarok beszélni róla. Csak el akarok menni - mondtam és a telefonomért nyúltam a táskámba.
A repteret hívtam.

- Ne csináld már kislány. Hová akarsz menni?

- Csak egy kicsit el. Vissza se kellett volna jönnöm - válaszoltam miközben egy kisebb utazótáskába dobáltam ruhákat és néhány dolgot amire szükségem lehet.

Szeretem Elliotot és Miát de most nem voltam olyan hangulatban.

- Tudom, hogy csak jót akartok, de most csak kell egy kis idő.

- Legalább azt mond meg hová mész - kérdezte aggódva Mia.

- Londonba megyek. És hálás lennék ha a testvéretek nem tudná meg. Látni se akarom. Az anyámmal egyetemben.

- Olyan messzire kislány? Ha akarsz itt is eltudsz bújni.

- Tőlük semmi sincs elég messze. Elliot ki tudnál vinni a reptérre?

- Aha persze - válaszolta de éreztem rajta, hogy nem szívesen teszi.

Nem is tétlenkedtem tovább fogtam a dolgaim és elhagytuk a lakást. Csak reméltem, hogy nem találkozunk össze egyikükkel sem. Mázlim volt. És úton is voltunk a reptér felé.

Igyekeztem nem gondolkodni, legalábbis próbáltam de nem igen sikerült. Reméltem, hogy a gépen tudok majd aludni és addig sem kattog az agyam. És legalább láthatom apát. Az ő jelenléte mindig megnyugtat. A francba. Nem is szóltam neki. De mielőtt majd felszállok felhívom - döntöttem el amikor már nem voltunk olyan messze a reptértől.

Hálás voltam Elliotnak és Miának de egyedül akartam lenni.

- Azért ha megnyugszol felhívsz? Elmondhatnád mi történt a klubban is utána meg a lakásban.

- Rendben. Csak . . . kell egy kis idő. Majd jelentkezem.

- Azért ne túl sokára kislány. Tudod, hogy várunk vissza - mondta Elliot és mindkettőjüket megöleltem és otthagytam őket. Átvettem a foglalt jegyem és mielőtt felszálltam volna felhívtam aput.

Tudtam, hogy kérdezősködni és aggódni fog, de ezzel, hogy csak így hazarohanok ezt nem kerülhettem el.

- Csak egy kell egy kis környezetváltozás.

- Nos, én kevesebbre tippeltem. - mondja és nem értettem mire gondol.

- Én arra szavaztam, hogy már korábban visszajössz. Tudtam, hogy nehéz lesz neked.

- Nem is tudod mennyire. Egy kis idő kell csak. Veled mindig minden olyan jó. Soha nem kellett volna eljönnöm Londonból.

- Ha ideértél mindent megbeszélünk kicsikém. Nemsokára találkozunk - köszönt el apu majd éppen szólítottak a beszálláshoz.

Nemsokkal később már a gépen ültem ami visszarepített a régi nyugodt életem felé Londonba . . . .  . .


~Christian~


Miután lerendeztem Elenát rögtön a lakásba mentem vissza remélve, hogy ott találom Anastasiát.

Végül jobbnak láttam, hogy eljött onnan. Nem hiszem, hogy jót tett volna neki ha látja ahogy az anyjának esek. Elena ezúttal ismét elvetette a sulykot. Nem szoktam nőket verni legalábbis egy bizonyos helyen kívül és beleegyezés nélkül nem de ott legszívesebb alaposan képen töröltem volna. Csak, hogy érezze azt amit őt tett Anával.

Komolyan nem értem ezt a nőt. Úgy tűnik még mindig nem képes felfogni, hogy köztünk mindennek vége. Ráadásul még Anastasiát is ezzel cseszegeti. Még az a szerencséje, hogy nem járt el a szája rólunk. Akkor aztán ott vége lett volna neki, de az a baj, hogy akkor nekem is. És ettől rettegtem a legjobban. Hogy Ana megtudja. Főleg amennyire a saját anyja ki nem állhatja őt ennek a veszélye igencsak fenn áll.

Az a némber tudja, hogy Anastasia fontos nekem és ez sebezhetővé tesz. A fenébe is. Pont neki nem lenne szabad tudnia, hogy ez a lány mennyire fontos nekem. De képtelen vagyok uralkodni magamon amikor látom, hogy bántja őt. Már ebből  elég nyilvánvaló a dolog. Már Elena sem hiszi el, hogy csak a munka köt a lányához. És ami a legrosszabb, hogy ugyanezt tudja a lányáról is.

Egyrészt ennek a tudata boldoggá kellene, hogy tegyen, hogy tudom Anának is fontos vagyok másrészt ez mindent tönkre fog tenni. Nem is lett volna szabad sosem közel kerülnünk egymáshoz. Már most tudom, hogy ennek rossz vége lesz.

Egyenlőre mégsem gondolkodtam ezen inkább vadállat módjára rontottam be a lakásba. Rögtön az ő szobáját céloztam meg és nagyon nem tetszett amit ott találtam. Egy csomó holmija eltűnt. Nem minden de a nagy része igen. Egy sejtésemtől féltem csak igazán.

Az éjjeli szekrényes fiókjához léptem mert láttam, hogy oda tette az útlevelét. Ahogy kihúztam a fiókot beigazolódott a gyanúm. A picsába - vágtam be a fiókot.

- Csak ne olyan hevesen tesó - szólalt meg mögöttem az ajtónak támaszkodva Elliot.

- Ezt megint elbasztad mi? Mi a frászt csináltál a klubban? És utána a banya?

- Tudod hol van ugye? Hova a fenébe ment?

- Nemtudom - vágta rá Elliot. Tudtam, hogy hazudik.

Magamra sem ismertem amikor odaléptem hozzá és megfogtam a kabátját az ajtóhoz löktem őt.

Ennyi szarságot és előjött belőlem az állat. Tudnom kell hol van.

- Hé nyugodj le tesó. Fogalmam sincs hol van.

- Ne add itt nekem a hülyét Elliot. Meg kell találnom. Biztos, hogy te vitted el.

- Nem én voltam. Itt volt amikor megjöttünk, összecuccolt és elment. Hiába mondtunk neki akármit. El akart menni. És ezt a drága látós anyjával ti csesztétek el. Bár gondolom főleg te. A műsor után a klubban. Mikor eltűnt egy időre gondolom veled volt. Mit csináltál vele?

Erre elengedtem őt a nappaliba mentem. Kellett valami pia.

Töltöttem magamnak egy pohár whiskyt de kéznél tartottam az üveget mert tudtam, hogy egy nem lesz elég. Leültem inkább és miközben Seattle éjszakai képét bámultam nagyjából elmondtam mindent Elliotnak.

Tudtam, hogy legszívesebben elküldene a picsába ezért, de hálás voltam, hogy kivételesen nem tette meg.

- Hát ezek után megértem, hogy Ana besokallt - tett hozzá csak ennyit.

- Tényleg nemtudod hol van? - néztem a testvéremre.

- Nem.

Remek. Akkor is meg kell találnom őt. Elliot is ismer már annyira, hogy tudja nem fogom annyiban hagyni. Ezért is mondta a következőt.

- Néhány napig mielőtt nekiállsz utánaeredni hagyd őt. Egy kis nyugalom kell neki. Nagyon ki volt a kislány. Tényleg nem vagy jó hatással rá. Döntsd már el mi a szart akarsz Christian. Ha kell neked a lány akkor bizonyítsd be neki ha nem akkor hagyd békén.

- Tudod nagyon jól miért nem akarom közel engedni magamhoz.

- Na ja. Tudom. De ahogy látom a távolság tartás sem igazán jön be nektek. Közben pedig megint jönnek mennek a nők öcsém. Ezzel csak még jobban bántod őt.

- Azzal szerinted nem bántanám ha megtudná, hogy viszonyom volt az anyjával? És egyáltalán ezt az egész szart?

- Hát jól benne vagy az tuti. Figyelj Ana szeret téged. Néha nem értem miért de így van - mondta Elliot a kegyetlen igazságot. - Szerintem szeret annyira, hogyha őszintén elmondasz neki mindent akkor megbocsájt.

- Nagyon naiv vagy tesó. Szerintem képes lenne rá ha ezt megtudja? Kétlem.

- Én meg azt, hogy ezt örökké titokban tudod tartani. Gondolok itt főleg a banyára. Elfogja nézni szerinted, hogy együtt legyél a lányával aki iránt nyilván olyat érzel amit iránta sosem fogsz? Főleg, hogy még mindig rád van kattanva?

- Elenát majd lerendezem. Ez a múltam és nem fogom ezzel terhelni Anát. Azt meg végképp nem kockáztatom, hogy megutáljon.

- Hát tesó te tudod.

- Fogalmam sincs Elliot. De ha megtudom hol van majd kitalálom mit tegyek. Most az lesz a nehéz, hogy kibírjam azt a pár napot amit mondtál.

- Pedig megérdemled. De most jobb ha kicsit hagyod őt.

- Rendes vagy - mondtam neki a whiskys poharam felett. - Addig szólok Taylornak kerítse elő.

- Ahogy akarod - mondta Elliot majd magamra hagyott ezzel az egész szarsággal.

Ennek jegyében teltek az elkövetkezendő napok.

Hogy hagyok időt Anastasiának. Szerencsére közben legalább Taylor megtudta nekem, hogy hová menekült. Ez mondjuk nekem is eszembe juthatott volna. Az apjánál van Londonban.

Ahogy megtudtam már készültem is hozzá. Mindez a második napon volt, hogy elment. Elliot ezt még korainak tartotta. Nagy nehezen tudott csak meggyőzni, hogy adjak még neki egy kis időt és magamnak is, hogy átgondoljam mit is akarok.

Ez a része még számomra is őrültségnek tűnt de tudtam mit akarok. De addig is ki kellett várnom pár napot ami pokoli volt. Így viszont, hogy nekem ilyen volt a hangulatom a környezetem sem érezte jobban magát. Az irodában sem bántam az alkalmazottaimmal kesztyűs kézzel. Ilyenkor tudták, hogy jobban járnak ha nem szólnak hozzám csak ha nagyon kell.

Voltam anyáéknál akik aztán végképp nem értették ezt az egészet, igaz Mia valamilyen szinten beavatta anyát akitől emiatt csak rosszalló pillantásokat kaptam. Megérdemeltem. De jóvá fogom tenni mondtam ezt neki is.

Az ötödik napon reggel, sőt inkább volt hajnal mikor eldöntöttem, hogy ennyi volt nem bírom tovább.

Riasztottam Taylort, hogy készíttesse a gépet míg én összeszedtem pár dolgot. Londonban úgyse nagyon jártam mostanság. Egy eldugott kis házam ott is volt. Talán végre megmutathatnám Anának.

 Na jó elég Grey. Előbb még el is kell jutnom odáig, hogy egyáltalán szóba álljon velem.

Éppen, hogy kivilágosodott Seattle én már a repülőn ültem. Előtte azért még beszéltem Elliottal.

- Öt nap öcsém. Mit ne mondjak ezzel megleptél - mondta a telefonban. - Nem gondoltam, hogy ennyit kibírsz de ügyes vagy.

- Pofa be Elliot - mordultam rá de ő csak röhögött rajtam.

- Jól van na. Azért hajrá és hívj majd ha Ana kidobott.

- De vicces kedvedben ébredtél.

- Oké befogtam. Azért hajrá Christian megy ez neked. A kislány úgysem tud ellent mondani neked.

- Remélem - tettem hozzá halkan majd elköszöntem tőle ahogy elindultunk London felé.

Éppen, hogy felszállt a gép kaptam egy üzenetet egy ottani üzlet társamtól egy aktuális eseményről. Rögtön visszakérdeztem mert kíváncsi voltam valamire. És a kecsegtető választ megkapva már tudtam is mit fogok tenni . . . . .


~Anastasia~


Az eltelt napok jóformán csak pihenéssel teltek. Legalább annyi előnye volt ennek az egész dolognak, hogy ismét apával lehettem. Persze rögtön ahogy megérkeztem tudni akarta miért is kötöttem ismét ki Londonban.

Vele mindig is annyira más volt a kapcsolatom mit anyámmal. Apára mindig számíthattam. Hálát adtam a sorsnak, hogy legalább egy anya hiányában ő itt van nekem.Ő már nem régen feladta a dolgot anyával amiért ezek után nem is hibáztatom. Igaz rossz látni, hogy ilyenkor anyám miatt még neki van lelkiismeretfurdalása. Hiába mondom neki, hogy nem az ő hibája. Szerencsére lassan kezdi elhinni és ilyenkor mindig biztosít, hogy akármi is történik ő mindig itt lesznek. És ez mindennél többet jelent nekem.

Így még az első este elmentünk a kedvenc helyünkre vacsorázni és elmondtam neki mindent Christianról is. Azóta neki sem éppen a szíve csücske Christian Grey.

De utána, hogy egy két nappal ismét felmerült a téma mikor látta rajtam, hogy nagyon elmerengtem mintha megváltozott volna a véleménye.

- Biztos szembe kell majd nézned vele hamarosan kislányom de ne legyél olyan indulatos. Ha úgy alakul adj neki egy esélyt. Főleg miattad mondod. Ne hagyd, hogy a büszkeséged a boldogságod útjába álljon. Ki tudja mit tartogat számodra az élet. Lehet, hogy éppen Christian Greyt. Na nem mintha annyira odalennék a gondolatért, de még megszokhatom - tette hozzá nevetve és engem is végre mosolygásra késztetett. Tudtam én, hogy apára van szükségem.

Egyik nap felhívtam Kate-et is és egy igencsak hosszú telefon beszélgetésünk volt miközben sétáltam egyet a parkban. Megígértette velem, hogyha végre hazatolom a képem akkor mindenképp találkozunk. Hogy is mondhattam volna nemet neki?

Az irodába is telefonáltam de csak az asszisztensemmel beszéltem. Reméltem is, hogy semmiképp nem "futok" Christianba. Legalább annyira képes, hogy kézben tartsa a dolgokat a cégnél. Ez a tudat megnyugtatott.

Igaz tudtam,hogy nem bujkálhatok itt sokáig már csak a munka miatt sem. Ez volt a harmadik Londonban töltött napomon. Úgy terveztem egy hetet maradok és visszamegyek. Na nem mintha annyira feldobott volna a gondolat.

Igaz volt időm töprengeni nem is kevés. Anyámmal kapcsolatban semmi újra nem jutottam. Látni sem akarom őt és szerintem mivel az érzés kölcsönös ezzel nem lesz probléma. Addig legalábbis még nem avatkozik az életembe. Azt nem fogom többé eltűrni.

Ami Christiant illeti nem igen jutottam előrébb. Azt hiába is ígérném, hogy csak munka kapcsolatra szorítkozok ami őt illeti mert óriási nagy hazugság lenne ha azt mondanám be tudnám tartani. Így ott voltam ahol a part szakad. Tudom, hogy mindenre van magyarázat amit nem akar megadni nekem. Kíváncsi is vagyok rá, ugyanakkor félek is hiszen azt mondta, hogy emiatt meggyűlölhetem őt. Bár el sem tudom képzelni mi lehet az amivel ezt elérhetné. Így okosabb nem lettem és közelgett az idő, hogy vissza menjek.

A negyedik napon felhívott Leila egy itteni barátnőm, hogy elhívjon - apa elmesélte neki, hogy hazajöttem -  a szokásos éves céges estélyre ahol a Londoni évek alatt mindig jelen voltam a cég képvilesetében.

Igaz már nem Londonban van a cég, de mindenképp várnak így el is terveztem menni.

Pechemre azonban vásárolni is kénytelen voltam ugyanis semmi ilyen ruhát nem hoztam magammal.

- Ha minden igaz így híres üzletembert is vendégül láthatunk aki más célokkal is jön az eseményre. Majd kiderül, minden esetre biztos remek este lesz - mondta Leila ahogy délután beszéltünk és mondta, hogy intézett nekem kocsit ami elvisz az estélyre.

- Mindent köszönök Leila. Kíváncsi leszek arra az emberre, jó lesz kikapcsolni kicsit.

- Egyébként nem is mondtad miért jöttél vissza? Csak nem pasi van a dologban? Na tessék. Akárcsak Kate-et hallottam volna.

Rögtön elcsöndesedtem így a hallgatást igennek vette.

- Hol vagy egyébként?

- Éppen vásárolni. Kell valami gönc estére - mondtam mire elnevette magát a szó használatomon.

- Na ez az Ana akit ismerek. Mit szólnál ha odamennék és segítenék? - ajánlotta noha tudom, hogy ez csöppet sem okoz neki gondot. Ellenkezőleg mert imád vásárolni. Velem ellentétben.

- Oké, gyere.

- Rögtön indulok. Addig ne is merj választani. Várj meg.

- Mindenképpen - válaszoltam nevetve majd elmentem addig az üzletek mellett keresni egy kávézót amíg Leila ideér.

Nagyon jó barátom lett amikor ideköltöztem. Ő egy másik divattal foglalkozó céget vezet. Remek barátnőm lett. Ami a legjobb, hogy anno a Christian dolgot is elmeséltem neki. Noha azóta csak akkor egyszer esett ismét szó róla mielőtt visszamentem Seattlebe. Azóta pedig, hogy nem beszéltünk nemtudta mik történtek mióta visszamentem. De attól tartok ez nem tart sokáig.

Leila mindig is imádott beszélni ugyanakkor meghallgatni másokat és akár tanácsot is adni. Igaz neki inkább jöttek mentek a pasik az életében. Jobban meggondolva olyan ő mint Christian Grey női alternatívája. Eszében sincs lehorgonyozni egy pasi mellett mikor annyi van a földön. Hát ahogy mondják nem vagyunk egyformák de talán ezért is jöttünk ki mindig olyan jól.

- Na végre ideértem. Ahogy kerestelek találtam egy remek üzletet. Gyönyörű ruhák vannak. Közben pedig mesélhetsz mi újság az eső városában - mondta Leila  miközben elindultunk az általa kiszemelt üzlet felé.

Rengeteg szép ruhát találtunk és mivel neki már van cucca estére nekem kellett a próbálgatást végigszenvedni ugyanis vagy száz ruhát felpróbáltatott velem. De legalább jól mulattunk közben. Na voltak igaz komorabb pillanataim is miközben meséltem neki  a legutóbbi Christianos részt.

- Hát kis anyám neked nem unalmas az élet. És a nagy Christian Grey odáig van érted. Hát ezért irigyellek. Meséltél már róla és mi tagadás őt szerintem minden amerikai nő ismeri és az ágyában akarja tudni. És neked összejöhet.

- Pont ez a baj. Nem akarok csak egy lenni a többi közül.

- Szerintem az alapján amiket meséltél nem lennél az neki Ana. Sőt. Talán te leszel az a nő akit az említett amerikai nők utálni fognak mert megfogja magának a dögös, szexi milliárdos Greyt.  Az ég szerelmére kis anyám hiszen azt mondta akar téged.

- Igen. Csak szexre ennyi.

- Jajj Ana. Nem hiszem én azt. Legalábbis nem azok alapján amiket meséltél. Nem ismerem ezt az ördögöt de szerintem ő is odavan érted - kacsintott rám - mire talán először mosolyodtam el azóta, hogy elkezdtem Christianról beszélni.

- Oké szerintem a ruha tökéletes lesz - mondta Leila a ruhára ami éppen rajtam volt.

A tükör előtt megszemléltem magamon és tényleg tetszett.

Imádom a lila színt így egy ilyen ruhánál maradtunk. Váll pántos amit virágok alkotnak jóformán gyönyörű csipkéből kövekkel is díszítve, derékon egy vastagabb szalagszerű résszel amit ismét kövekkel kirakott virágminták követnek majd lefelé. Egyszerűen beleszerettem a ruhába.

Természetesen hozzá illő kiegészítőket is találtunk.

Így hát meg is van az ruha az estélyre. Először ugyan kicsit túlzásnak tartottam a ruhát, de mivel Leila megnyugtatott, hogy ezen az estén ismét a világ leggazdagabb üzletemberei vesznek részt így cseppet sem túlzás hanem pont tökéletes. Hittem neki és már imádtam a ruhát.

Nemsokkal később Leila javasolta, hogy menjünk haza mert gyorsan elrepül az idő és már lehet indulni az estélyre. Hazaérve rögtön magammal akartam csábítani apát. Nem is tudom megmagyarázni miért de hirtelen olyan előérzetem támadt, hogy lesz pillanat amikor örülnék ha apu a kislánya mellett van.

- Nem nekem való ez már kicsim. Különben is kártya parti van ma este a fiúkkal.

Persze az elmaradhatatlan kártya. Akkor tudtam, hogy semmi esélyem. Egyébként se nagyon lenne apa már nagyon régóta nem jár ilyen helyekre. Ahogy ő mondta már kinőtt ebből és volt már eleget ilyen bulikon és elég volt neki. Különben is már én irányítottam a céget. Így hát nem maradt más választásom.

Volt még időm pihenni egy kicsit mielőtt készülődnöm kellett. Pont nemsokkal az előtt készültem el, hogy értem jött volna a kocsi, hogy elvigyen egy előkelő szállodába aminek a dísz termében tartják a bulit.

Ahogy a háznak a lépcsőjén leértem apába botlottam aki szintén indulni készült.

- Ejha kicsim - füttyentett apu elismerően ahogy meglátott. - Gyönyörű vagy édesem - lépett oda hozzám és megölelt.

- Köszönöm apu.

- Ugyan kicsim. Ma esti minden férfi a te kegyeidért harcol majd. Aztán nehogy akárkivel leállj - mondta nevetve.

- Eszemben sincs. Te is érezd jól magad. Üdvözlöm a fiúkat.

- Átadom kislányom. Hátha összehozunk még egy bulit itt nálunk és találkozhatsz velük mielőtt elmész. Mindig emlegetnek téged.

- Az remek. Addig is mulassatok jól - öleltem meg gyorsan majd fogtam a táskám és mentem a kocsihoz.

Nem olyan sokkal később már azon a bizonyos estélyen voltam. Ez általában nem szól másról csak, hogy összemérjék az emberek kinek vastagabb a pénztárcája. Ugyanakkor új üzletek köttetnek és hasonlók. Ez az üzleti világ krémje - ahogy Leila mondaná. Kaja, zene és jó sok itallal fűszerezve. Ilyenkor mindenki itt van aki számít.

Nem igazán az én világom, de a cég miatt megszoktam jelenni. Legalábbis legutóbb itt voltam mikor partnert kerestünk aki beszállna és segítene modernizálni a céget. Ennek eredményeképpen kaptam meg Christian Greyt. Mit ne mondjak jó vásár volt - tettem hozzá gondolatban és inkább egy pohár pezsgővel a kezemben elmerültem a tömegben.

Persze elég sok ismerősbe futottam bele, némelyikkel csak köszöntünk másokkal egy egy rövid csevejre is leálltam mielőtt egy sóhajjal nyugtáztam, hogy Leila közeledett felém. Csak összemosolyogtunk mikor megláttunk egymás ruháját. Hosszú vörös ruhájában, gyönyörű fekete hajával ő is csodásan nézett ki.

- Na volt már valami érdekes? - kérdezte rögtön.

- Nem de jól is van ez így.

- Ugyan nem olyan rossz a buli. Belefutottam már egy két remek partiba - kacsintott rám.

- Te nem változtál - nevettem rá.

- Hát nem. De hátha neked is kifogunk valami jó kis pasit. Szórakozz Ana. Egész jó a buli. Tuti akad itt olyan dögös pasi akit nem csak a pénz érdekel és rengeteg pasi les téged kislány. Csodásan nézel ki. Egyébként azt hiszem korábban láttam is a neked való alanyt - kacsintott rám, de ahogy rákérdeztem kire gondol csak sokat sejtetően mosolygott rám.

- Mindent a maga idejében - mondta és leültünk egy egy újabb pohár pezsgő mellé egy kis friss levegőre a teraszi asztalok egyikére.

Beszélgettünk egy kicsit mikor bent a zene helyét egy férfi hang vette át.

- Azt hiszem most jön az a rész Ana - nevetett fel Leila és elkezdett visszarángatni a terembe.

- Hölgyeim és uraim. Egy olyan vendéget is a köreinkben tisztelhetünk ma este aki az utóbbi idő üzleti elfoglaltságai miatt nemtudott jelen lenni de idén itt van velünk. Az üzleti élet egyik nagyágyúja - mondta az idősebb férfi maga is nevetve a jelzőn amit az illetőre használt - aki ma este nem csak az üzlet miatt van itt, sokkal inkább más oka van rá. Ha minden igaz ugyanis egy elvesztett hölgyet keres aki úgy tűnik ma este köreinkben bujkál - mondta a férfi mikor Leila a fülembe súgott.

- Na ez lesz az Ana - mondta és eszembe jutott a férfi akit állítólag nekem nézett ki igaz nem értettem, azt se igazán mire akart kilyukadni a bemondó és, hogy mi sül ki az egészből. Egészen addig amíg ismét meg nem szólalt a férfi.

Akkor akadt el a lélegzetem is. Egyrészt óriási gombóc nőtt a torkomba mert nem akartam elhinni,hogy igaz lehet. De igaz volt. Másfelől pedig pillangók kezdtek repkedni a gyomromban a gondolatra, hogy itt lehet. És igen. Tényleg Ő az.

- Hölgyeim és uram Mr. Christian Grey - mondta a férfi - mikor Christian mint mindig szexin és dögösen szürke öltönyében a férfi mellé lépett és kezet fogott vele.

- Mielőtt Mr. Grey elveszne a tömegben azért hagy kérdezzem meg ki is az elveszett illető akit keres?

Mivel igencsak elöl álltunk szürkéskék tekintete rögtön megtalálta és fogva tartotta az enyémet.

- Jól mondtad Jack, ma este nem főként az üzlet hozott ide. Én is mindent minden ember hibáztam és ismét elengedtem magam mellől valakit aki fontos nekem és utána jöttem mert úgy hallottam itt találom ma este.

- A szavaidból úgy veszem ki, hogy egy hölgyről van szó. És, hogy ezzel ma este sok sok női szív törik össze mert lekerülsz a piacról barátom - veregeti vállon Jack Cristiant aki még mindig engem figyel.

- Nagyon fontos lehet neked a hölgy ha idáig jöttél érte - teszi hozzá Jack.

- El sem hiszed mennyire - mondja Christian és a tekintetében látom, hogy igaz amit mond. Ekkor értem meg miért van itt. Egyrészt a belsőm ujjon és hihetetlen boldogságot érzek mert sejtem mit jelent ez az egész, ugyanakkor ezekhez az érzésekhez félelem is párosul.

- A leggyönyörűbb nő akit ma este körünkben üdvözölhetünk és akinek az üzlet társa is vagyok. Miss Anastasia Steele - mutat felém Christian majd el indul hozzám.

A gyomrom egy pillanatra görcsbe rándul és még mindig nem hiszem, hogy ezt tette és képes volt így kiállni és jóformán mindenki előtt elmondani ezt.Igaz Christian sosem volt szívbajos. Nem hiába vitte ilyen fiatalon ilyen sokra.

Ahogy felém indult egy röpke pillanatra körbepillantottam a teremben ahogy eszembe jutott Jack előbbi mondata és elégedetten nyugtáztam a teremben lévő szingli nők irigykedő pillantását.

Igen. Jól látjátok ő az enyém! - mondtam ki hirtelen magamban és alig akartam elhinni, hogyha csak magamban is de ezt én mondtam ki. Hogy egyáltalán ez tényleg igaz.






- Anastasia - ért elém Christian.

- Christian - mondtam ki egy sóhaj kíséretében és tudtam, hogy a teremben még mindenki minket néz noha már halkan elkezdett ismét szólni a zene.

- Mit keresel itt Grey?

- Amit mondtam hercegnőm. Régen hagytam, de még egyszer nem akartam elkövetni a hibát, hogy nem jövök utánad. Fogalmam sincs mit indít el ez, de nem is érdekel. Téged akarlak Anastasia. Fontos vagy, kellesz nekem - mondta Christian olyan tekintettel ami szintén a szavait tükrözte felém ugyanakkor felém nyújtotta a kezét amiből tudtam, hogy a válaszomat akarja.

Egy pillanatra mégis mintha az ő szemében is félelem futna át amíg a válaszomra vár.

Tudtam, mert ezt éreztem én is. Egy részem a nagyobbik felem már sikítva kiabálta a választ és, hogy vessem magam a karjaiba, de egy kis részem félt is ettől az egészről. Hiszen mégiscsak a nagy nőcsábász sosem állapodok meg egy nő mellett Christian Greyről beszélünk. . . . .  Most kell döntened. Fejest ugrasz e ebbe Ana?  Hogy megéri e kockáztatni?