3. - Forró percek

3. -Forró percek

~Anastasia~

 Nemtudom mennyi idővel később tértem magamhoz. Sőt hirtelen fogalmam sem volt hol vagyok. Akkor kezdett derengeni valami amikor Grace bejött hozzám a szobába. Mielőtt azonban még belépett volna valakinek beszélt a háta mögött.

- Nyugodj meg fiam, had pihenjen. Inkább keresd meg apádat - mondta Grace és egy pillanatra hallottam az ellenkezni akaró Christian hangját majd hallgatott az anyjára.

Az anyjára aki szereti őt.

Erre a gondolatra ismét kezdett elönteni a fájdalom, és könnyek gyűltek a szemembe.

- Végre felébredtél kicsim. Magadhoz térnél egy kis időre, de adtam egy nyugtatót, hogy tudj pihenni és talán eltudd majd mondani mi történt - ült le mellém az ágy szélére Grace.

Nemtudtam képes lennék e elmondani ezt de megpróbáltam. Már csak azért is mert megérdemlik, hogy tudják miért borultam így ki.Főleg, hogy ő estéjüket is tönkre tettem.

Hatalmas erőfeszítésekbe került azokat a mondatokat újra elmondani, de a végére már csak dühöt éreztem. És ugyanezt láttam Grac tekintetében is. A családjaink mindig is jó barátok voltak, de azt mégis tudom, hogyha arra kerülne sor Graceék mellettem állnának anyámmal szemben. Már csak azért is mert tudják mindig is, hogy bánt velem.

Amint a végére értem Graceszen volt a sor,hogy kiboruljon. Ekkor hallottunk meg az ajtó mögül egy hatalmas csörömpölést és egy morgás szerű hangot. Majd Carrick hangját aki Christiant csitítgatta. Kikeltem az ágyból és Graceszel együtt kimentünk megnézni mi történt.

- Nyugodj meg fiam. Nem ér annyit az a nő.

- Képtelen vagyok. Hogy lehet valaki ilyen szemét? Komolyan el se hiszem, hogy én  . . . . . Ezt megbánja. Hogy így viselkedett vele.

Még sose láttam Christiant ilyennek. Szabályosan fortyogott a dühtől. És rögtön tudtam, hogy ez anyámnak szól. Hihetetlenül jól esett mégis amit hallottam, hogy engem akar megvédeni.

Ekkor léptem oda hozzá.

- Mit keresel itt? Nem kellett volna felkelned - mondta majd odalépett mellém, és mintha az iménti Christian eltűnt volna és egy aggódó, gyengéd Christian vette volna át a helyét.

- Jól vagyok. Kérlek. Felesleges. Nem akarom, hogy veszekedj vele. Semmi olyat nem mondott amit ne tudtam volna eddig. Csak pokoli volt hallani, hogy a saját anyám nem akart engem.

Láttam, hogy erre a kijelentésre ismét eltorzult Christian gyönyörű arca és a szemei csak úgy szikráztak. 

- Ne menj el. Kérlek - kértem tőle, mert tudtam vagyis reméltem, hogy én tudok hatni rá. Anyám még annyit sem érdemelt, hogy bárki más idegeskedjen miatt. - Ez amúgy sem a te gondod.

- Azt hiszed nem tenném meg érted Anastasia? Többre is képes lennék, nemcsak anyádat helyre tenni - mondta és közben a szavai örömmel és félelemmel is töltöttek el.

- Csak el akarom felejteni. Christian kérlek - néztem rá és ismét közel álltam a síráshoz.

Láthatta rajtam, mert hirtelen egyik pillanatról a másikra a karjaiban találtam magam.

Néhány végtelennek tűnő másodpercig elfelejtettem minden szörnyűséget és csak kiélveztem az ölelését. Éreztem férfias, mámorító illatát ahogy a karjaiban tartott és hirtelen csupán egy dolgot kívántam. Bár csak örökké itt maradhatnék. A karjaiban biztonságban éreztem magam.

Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hol is vagyunk. És, hogy a szülei az arcukon igencsak furcsa kifejezéssel bámulnak minket. Carrick magához ölelte a feleségét és mindkettőjük arcán valamiféle furcsa mosoly volt látható.

Ez is megrémisztett, így inkább kibontakoztam Christian karjaiból de előtte elsuttogtam neki egy köszönömöt.

Nem is tudja mennyire jól esett a közelsége. Hirtelen úgy éreztem magam mint régen. Hogy fontos vagyok neki és számíthatok rá. Jó érzés volt.

De ahogy elengedett ismét kezdett úrrá lenni rajtam a fájdalom. Furcsa, de a karjaiban mintha nem éreztem volna. Talán mert nemtudtam másra gondolni csak az érzésre milyen ismét mellette lenni.

Na de elég Ana. Ne gondolj hülyeségekre.

Ekkor jött oda hozzánk az egyik szobalány és Carrick felé fordult.

- Uram, Mrs. Lincoln óhajtana beszélni valamelyikükkel. A lányát keresi. - ahogy ezt kimondta tényleg kezdtem ismét rosszul lenni.

- Majd én elintézem - mondta határozottan Christian, és tudtunk mind, hogy ezúttal nem állíthatjuk meg.

- Menjünk le  a nappaliba. Megvacsorázunk és megbeszéljük mi legyen. Nem akarom, hogy visszamenj abba a házba kicsim - javasolta kedvesen Grace és csak egyet érteni tudtam vele. Én se lennék rá képes.

Leültünk az ebédlőbe a vacsorához, bár nem igen volt étvágyam. Főleg miután Christian csatlakozott hozzánk. Mind tudni akartuk mi történt.

- Beszéltem Noraval is nálatok megkértem, hogy csomagolja össze a dolgaid és még ma este átküldöm értük Taylort. Anya Anastasia ugye  . . . .

- Persze fiam. Mi is épp ezt akartuk javasolni apáddal. Ana, kicsim szeretnénk ha ideköltöznél hozzánk. Nem lenne jó ha továbbra is anyáddal laknál. Nem értem, hogy volt Elena erre képes, de ezek után nem szívesen látjuk őt itt. Mindig is olyan voltál nekünk mint a lányunk kicsim - fogta meg a kezem Grace és nagyon hálás voltam a szavaiért.

- Tudom. És el se hiszitek mennyit jelent ez nekem. Hogy számíthatok rátok.

- Bármikor Ana - tette hozzá Carrick.

- De nem akarok a nyakatokra mászni. Elmegyek egy szállodába amíg nem találok egy lakást. Képtelen lennék oda visszamenni.

- Ugyan már. Ne beszélj bolondságokat. Tudod, hogy itt otthon vagy. És hatalmas ez a ház. Örülnénk ha itt maradnál. Akármeddig. Akár örökre is.

- És hozzám is jöhetsz - szólalt meg Christian, és még szerencse, hogy már letettem a poharam különben tuti, hogy kiköptem volna a vizet. De nemcsak én voltam így ezzel. A szülei is tágra nyílt szemekkel néztek rá.

Hirtelen érdekesnél érdekesebb képek villantak fel előttem. Egek. Nem. Kizárt. Nem költözhetek Christian Greyhez. Már most tudtam, hogy abból semmi jó nem sülne ki.

- Az se rossz ötlet fiam. Még a céghez is közelebb lennétek. De neked kell döntened Ana - mondta Carrick.

- Köszönöm Christian. És nektek is - fordultam a szülei felé - de tényleg csak addig maradok amíg nem találok lakást. Nálatok - mondtam Graceéknek.

- Nem akarlak zavarni Christian. A barátnőd se díjazná. De köszönöm.

- Neki semmi köze ehhez. De te tudod. Ha gondolod segíthetek lakást keresni. Úgy tudom az Escalaban is van pont egy kiadó lakás. Az enyém alatt.

Anyám. Igaz ez még mindig jobb mint nála lakni. De egy fokkal csak. Így is túlságosan közel lennék hozzá. De talán annyira gáz mégsem lenne.

- Nem hangzik rosszul - próbáltam egy mosoly félét kierőltetni magamból.

- Ha szeretnéd elintézem és holnap munka után megnézzük. Teljesen kész, csak bútorok kellenek.

- Oké.

Ezután Christian elküldte Taylort a dolgaimért, de továbbra sem mertem rákérdezni mit beszélt anyámmal.

De egy kicsit el is akartam felejteni ezt. Noha nem igen sikerült, mert még mindig a fülemben csengtek a szavai. Szerencsére Mía megmentette az estét miután ő is csatlakozott a vacsorához.

Nagyon szép, kedves lány. És Christian és Elliot imádják őt. Időközben Elliot is megjött. Christiannal váltott pár szót utána jöttek vissza hozzánk. Rögtön tudtam, hogy erről az egészről beszélnek.

- Minden rosszban van valami jó kislány. Legalább ideköltözöl hozzánk - puszilt meg Elliot.

- Ennek én is örülök. Végre egy nővel több a családban - mondta mosolyogva Mía.

- Valamikor elmehetnénk vásárolni és beszélgethetnénk. Mi még annyira nem ismerjük egymást - javasolta és örömmel mentem bele. - Jól jönne egy amolyan nővér féle a két lökött bátyám mellé - mondta Mía nevetne és máris kedveltem őt. A fiúk is jót nevettek rajta.

El sem tudom mondani mennyire hálás voltam nekik, hogy ezt a borzalmasnak indult estét is fantasztikussá tudták tenni.

Nemsokkal később Taylor megjött a dolgaimmal. A táskámat is elhozta mivel az este anélkül rohantam el otthonról. Meg sem lepődtem a milliónyi nem fogadott hívástól amit anyámtól kaptam.

Christian pont akkor lépett mellém így jól látta. Rögtön ki is vette a kezemből.

- Ne foglalkozz vele. Gyere, felviszem a dolgaid.

- Mía szobája mellé vidd fiam. Már szóltam, hogy készítsék elő.

- Köszönöm - öleltem meg Gracet, majd követtem Christiant az ismerős házban ahol gyermekkoromban annyi időt töltöttem.

Hihetetlen, de tegnap még nem is gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni.

Christiannal felmentünk a szobába. Az ágy mellé lerakta a cuccaimat amiket otthon pakoltak össze nekem.

- Van még néhány dolog, Taylor holnap azokat is elhozza - mondta Christian, de nem igazán tudtam figyelni rá. A bánat ismét kezdett felülkerekedni rajtam. Az ablakhoz sétáltam és a csodásan megvilágított kertre néztem le.

Elmerengtem és eszembe jutott a sok szép elmék ami ide köt. Ezért is nem vehettem észre, hogy Christian ismét milyen közel kerül hozzám. Szinte a teste teljesen hozzám simult ahogy a hátam mögött áll és a vállam felett ő is kifelé nézett.

A leheletét a nyakamnál éreztem. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó. De ma este már másodjára blokkoltam le a közelségétől. Főleg mikor férfias ujjai végigsimítottak a karomon, majd az ujjait az enyémbe fűzve megszorította a kezem.

Képtelen voltam bármit is kinyögni, csak lenéztem az összekulcsolt ujjaimra.

Annyi minden történt ma este és biztos csak ezért ilyen kedves most. De egy kicsit legalább olyan lehetett mint régen. És ki akartam élvezni ezt. Ezúttal rajta volt a sor, hogy meglepődjön mikor a hátammal a mellkasának dőltem.

Egy pillanatra éreztem, hogy benne akad a levegő majd a szabad keze a derekamra csúszott és a testemet az ő kemény és forró testéhez szorította. Ez volt az a pillanat amikor tudtam, hogy már nem úgy ölel mint régen. Nem úgy mint egy barátot. Hanem mint egy nőt.

- Hupsz . . . bocsánat - toppant be ekkor a szobába valaki és kellett pár pillanat mire fel fogtam, hogy Mía nyitott ránk.

Rögtön mintha valami rossz fát tettünk volna a tűzre elszakadtunk egymástól.

- Lejöttök a teraszra? A desszert és a koktélok még hátra vannak. Semmi kifogás - mondta nekem Mía aranyosan mikor látta, hogy ellenkezni akarok - ma nem szomorkodunk - mosolygott rám és Christiannal csendben követtük őt.

Leültünk hát a kerti teraszon és beszélgetni kezdtünk.

- Christian, nem is mesélted fiam, hogy nősülni készülsz - mondta hirtelen Carrick, mire nekem a torkomon akadt a falat.

Mindannyian kérdőn néztek Carrickre, de mi rögtön tudtuk mire gondol.

Utána Christian és én csak összenéztünk és elnevettük magunkat.

- Mi van? Miről maradtam én le Chris? - kérdezgette Mía.

- Gondolom Andressel beszéltél - fordult az apja felé Christian.

- Igen. Felhívott ma, és akkor említette, hogy a menyasszonyoddal gyűrűt vettetek a Tiffanyban.

Na ez volt az a pillanat amikor már Elliot, és mindenki elkerekedett szemekkel nézett Christianra.

Nem bírtam tovább és elmeséltem mi történ délután. Ő pedig odaadta az ajándékot amit végül is a húgának vettünk.

- Egyébként a gondolat nem is rossz, hogy ti . . . . szép pár lennétek - szólt Mía miközben a gyűrűt próbálgatta, mi pedig Christiannal azt se tudtunk merre nézzünk.

A többiek csak magukban mosolyogtak. Christian rögtön terelni próbálta a témát. Nem igen sikerült neki.

- Andres említette, hogy a héten valamikor náluk vacsoráztok a menyasszonyoddal.

- A héten? Említette, de reméltem, hogy elfelejteni.

- Hát nem így lett. Ebből, hogy másztok ki?

- Sehogy. Elmegyünk. Egy estét csak kibírsz mellettem - pillantott rám Christian és a komolyság mellett egy kis cinkosság is megcsillant a szemében az ördögi mosolya mellett amit próbált elrejteni.

- Persze drágám - válaszoltam a legszebb mosolyommal miközben végigsimítottam a karján.

- Megy ez nektek fiatalok - kacsintott ránk Elliot majd mindannyian nevetésben törtünk ki.

Ahhoz képest miként indult egy szuper estét töltöttünk együtt. Elég későre járt és  le is fárasztott a mai nap. Christian is indulni készült.

Elköszönt a szüleitől és a testvéreitől, majd mintha galád módon kitervelték volna magamra hagytak vele. Felálltam és a lépcsőhöz sétáltam és felnéztem a csillagokra.

- Nincs kedved pihenni holnap? El leszünk bent nélküled.

- Nincs rá szükség. A munka legalább lefoglal. És a húgoddal is megbeszéltünk egy vásárlást az leköt majd.

- Hát ha Míáról van szó az biztos. Te tudod. Ha végeztek akkor ha gondolod este megmutatom a lakást.

- Persze. És köszönöm Christian - fordultam felé, és sajnos megint közelebb volt hozzám mint képzeltem. A tekintete egyszerre sugárzott gyengédséget ugyanakkor kemény is maradt. Mintha egy folytában próbálná elrejteni az emberek elől, hogy tud ő kedves, szerető ember is lenni. Szerencsére nem mindig sikerül neki. És valahogy jobban kedvelem ezt a Christiant aki ma is volt. Akinek úgy tűnt fontos vagyok neki és törődik velem.

- Menj pihenj le te is hercegnőm - mondta felvillantva azt a dögös szexi mosolyát amivel a nőket veszi le a lábáról miközben még közelebb jött.

Néhány röpke pillanatra ismét a gyengéd Christian állt előttem.

Ujjai végigsimítottak az arcomon és felé fordították az arcomat, mert inkább nem akartam ránézni. De most kénytelen voltam. És be is következett amitől féltem.

Gyönyörű tekintete teljesen magába szippantott és ismét olyan érzések kezdtek úrrá lenni rajtam amiknek távolról sem szabadott volna. A szívem mintha ki akart volna ugrani a mellkasomból. Ő pedig mint mindig most a maga dögös és erős valójában állt előttem. És mint aki tudja, hogy igenis milyen hatással van egy egy nőre. Éppen most rám.

Mégis mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Képtelen voltam elszakadni tőle. Az érintése is pokolian jól esett. És ma már nem először élvezhettem.

Akkor akadt mégis bennem a levegő mikor ujjai simogatásának helyét az ajkai vették át. Egy puszit adott az arcomra. Ami talán hosszabbra is sikerült. Közben pedig ha eddig nem lett volna elég, még mámorító férfias illata is elvarázsolt. Mint régen. A Christian illat. Csak már egy igazi férfiként állt előttem.

- Jó éjt hercegnőm - súgta utána majd csak úgy elsétált.

Nekem pedig még utána is percekbe telt mire képes voltam józanul gondolkodni. Pedig ez nem én vagyok. Erős vagyok, és ellen tudok állni egy ilyen pasinak. Vagyis kéne - mondtam magamnak, mikor visszasétáltam a házba és az új szobám felé mentem.

Meglepetésemre Mía a szobámban várt.

- Álmos vagy már? Beszélgethetnénk - mondta mosolyogva és a kezében lévő fagyis doboz felé intett.

- Most már tudod mi a gyengém - mutattam az édesség felé majd kértem pár percet, hogy gyorsan lezuhanyozzak és valami pizsama félét vegyek fel.

Utána bevettük az ágyam és fagyit majszolva beszélgettünk. Közben pedig akaratlanul is úgy gondoltam Míára mint egy húgicára akit sose kaptam meg. Egy barátnőre. És örültem, hogy már most ilyen jól kijövünk.

Annak azonban nem örültem már ennyire mikor a gyűrűjére terelődött a téma.

- Azért megnéztelek volna titeket, hogy alakítjátok a szerelmeseket. Christiant valahogy nemtudom így elképzelni. Sajnos. De remélem megváltozik a helyzet. Sőt máris változott - nézett rám sokat mondóan, de úgy tettem mint aki nem érti mire gondol. Pechemre Mía felvilágosított.

- Ugyan, ne mond, hogy nem láttad, hogy nézett rád a bátyám? De oké. Csak idő kérdése. Elliot mesélte, hogy jóban voltatok régen, és hogy te  . . . .

- Juttasd eszembe holnap, hogy nyírjam ki Elliotot.

- De miért Ana? Ha régen fontos volt neked . . . . . és hogy mondtam szép pár lennétek. Bár tudom, hogy Christiannak vannak furcsa dolgai, sose volt még komolyabb barátnője, és a szerelem fogalmát szerintem távolról sem ismeri, de ez változhat. Csak meg kell találja a megfelelő nőt.

- És pont én lennék az.

- Szerintem simán. Anyuék is nagyon szeretnek téged, a család tagja vagy, és Christiannak is fontos vagy. Nem rossz ő, csak tudni kell bánni vele. Nagyon is szeret irányítani, de néha őt is kell. És együtt is dolgoztok, ki tudja? Láttalak ma titeket mikor rátok nyitottam - kacsintott rám.

- Nem csináltunk semmi.

- Még nem. De a kertben is, a bolond meg is csókolhatott volna.

- Te kis kukkoló - mondtam neki, de haragudni nemtudtam rá. Rá nem lehet jól mondták a testvérei. Mía már csak ilyen.

- Oké, inkább hagyjuk ezt és felejtsük el. Holnap elmegyünk vásárolni?

- Ügyesen terelsz. Már ebben a szempontban is jól összeilletek Christiannal. De oké, persze. Szuper lenne. 

- Ha végzel bemegyek elég és elmehetünk - mosolygott rám Mía.

- Akkor ezt megbeszéltük - mondtam, és még jó ideig beszélgettünk de szerencsére a pasik témát - különösen egy pasit - hanyagoltunk szerencsére.

Jócskán hajnalra járt már az idő amikor lefeküdtünk, reggel pedig igencsak nehéz volt magamhoz térni. Egy gyors reggeli és mentem is dolgozni.

Előtte azonban vetettem még egy pillantást a mobilomra, és hála az égnek egyetlen hívás se volt azóta anyámtól, hogy Christian beszélt vele. Egy jó darabig nem igen vágyom még a látványára se. Nem hogy beszéljek vele. Inkább a munkára koncentrálok.

Ő már ismét az irodában volt amikorra beértem. Legalábbis a titkárnője Andrea szerint. Az irodájának üvegje el volt sötétítve. Na nem mintha annyira érdekelt volna a miértje. Mégis rákérdeztem.

- Van valaki Mr. Greynél? - fordultam Andreahoz.

- Igen Miss Steele. Lilian kisasszony jött hozzá. Csodálkoztam is, mert ilyen korán nem szokott jönni. És jó ideje itt van már.

- Köszönöm Andrea.

Miközben az irodám felé mentem és leültem a helyemre, akaratlanul is mindig a másik iroda felé pillantottam és most örültem volna ha átlátok oda. Mi a fenét csinálhat azzal a nővel?

Na elég Ana. Mit érdekel ez téged? -kérdeztem magam és inkább próbáltam a munkára koncentrálni.

Lementem a lenti szintekre és megnéztem, hogy állnak a dolgok az új gépekkel. És az új termékeket illetően is beszéltem az illetékesekkel. Dolgoznak egy új kozmetikai termékeken, és ha minden jól megy egy két héten belül el is kezdhetjük a gyártásukat.

Éppen akkor értem vissza az irodába amikor Lilian éppen Christiannal jött ki az irodájából. Christian be is mutatott neki. Szerencsére az este ehhez nem volt szerencsém, de most nem úsztam meg.

Kissé bunkónak tűnhettem, de semmi kedvem nem volt pont ezzel a nővel jópofizni. És messziről lerítt róla miben is volt része az imént. Nem is nagyon akarta titkolni. Mintha mindenkivel tudatná, hogy mit csináltak az imént, és hogy neki joga van ehhez a férfihoz.

Már a gondolattól rosszul voltam. Mégis vetettem egy futó pillantást Christianra, akinek csupán a haján látszott, hogy igencsak összekócolták nemrég. Elég. Ne gondolj erre. Azt csinál amit akar. Mégis idegesített, hogy itt csinálja. Van pofája idehozni a nőjeit az irodába.

Sosem voltam ilyen, de ezúttal nemtudom mi ütött belém és kicsúszott a számon. Andrea, Lilian és Christian is csak néztek.

- Tudok ajánlani egy jó kis motelt a közelben. Hálás lennék ha nem az irodát használnád erre a célra - mondtam ezt nem kis éllel a hangomban Mr. Greynek.

Christian erre csak egy szikrázó pillantást vetett felém. És még neki áll feljebb. Hát ez már több a soknál.

Lilian is mintha csak tátogni akart volna valamit, de szegénynek most beszóltam. Hát van ilyen. És egek mennyire jól esett.

Éppen vissza akartam menni az irodába amikor egy futár lépett ki a liftből. Egy hatalmas és gyönyörű virág kosár volt a kezében.

- Miss Anastasia Steelenek hoztam - lepett meg a futár és tett kíváncsivá.

Andrea aláírta a papírt, majd a pulton felém tolta a virágot.

- Ez gyönyörű Ana. - lépett mellénk Lilly az asszisztensem.

Míg én megnéztem a hozzá tartozó kártyát Christian kijjebb tessékelte Liliant. Majd visszajött Andreahoz, hogy egyeztessék a mai találkozóit. Közben pedig láttam, hogy a fél szemét rajtam tartja.

- Anthony Sanders - mondtam ki direkt hangosan kitől is jött.

- A régi hódolód? Találkoztatok mióta visszajöttél? - kérdezte Lilly, aki az asszisztensemen kívül a bizalmasom is volt. Na nem olyan jó barátnő mint Kate, de megbízom benne és sok mindent megbeszélünk.

- Igen ő. De nem is láttam mióta a múltkor Londonban járt.

- Ezek szerint ő tudja, hogy hazajöttél. Nagyon helyes fickó.

- Igen az. Felhívnád nekem? Illene megköszönnöm ezt a gyönyörű csokrot.

- Persze. Menj csak máris bekapcsolom hozzád - mondta Lilly és magammal vittem a csokrot is.

Éppen csuktam volna be az ajtót amikor Christian utánam jött és mint egy felbőszült bika csukta be az ajtót.

Kérdőn pillantottam rá.

- Azt ne mond nekem,hogy azzal a szemét alakkal találkozgatsz? Mióta vagytok ti ilyen jóban? - kérdezte Christian. Mintha joga lenne itt nekem jelenetet rendezni.

Persze részben értettem az okát. Anthony és Christian már régen is utálták egymást. A két népszerű srác voltak, akiket mindig versenyeztek, hogy ki a jobb. Már annak idején is barátkoztunk Anthonyval, és volt amikor nyomult is rám de sosem volt köztünk semmi. És nem olyan régen munka ügyben járt Londonban és véletlenül botlottunk egymásba. Még ott volt találkoztunk párszor és meg kell hagyni még szexibb férfi, és kicsit rámenős is. Neki sem igen tudnak nemet mondani a nők. Jól éreztem magam vele.

- Mit érdekel az téged? Londonban futottunk össze párszor. Egyébként is semmi közöd hozzá?  Inkább arról gondoskodj, hogy a nődet többször ne lássam itt. Még szerencse, hogy nem reggeliztem reggel - tettem hozzá és a kis pulthoz léptem,hogy csináljak magamnak egy kávét.

- Nocsak csak nem vagy féltékeny hercegnőm? - lépett ez a mocsok szorosan mögém, hogy szinte a fülembe suttoghasson.

- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled - vágtam vissza és próbáltam nem reagálni a közelségére.

- Szeretnél a helyében lenni Anastasia? Ha veled művelném azt amit vele? - kérdezte miközben a teste már szorosan az enyémhez simult hátulról és a kezeit a derekamra téve szorított magához.

Na nálam az a bizonyos cérna ekkor szakadt el. Persze rám mint egy idióta néhány röpke pillanatig hatott a közelsége. De szerencsére fel is fogtam mit mondott és azonnal ellöktem magamtól.

- Én nem leszek a játékszered Grey, akit miután használsz elhajítasz. Többet nem. És most dolgom van ha megbocsátasz - mondtam neki mire ő egy percig lefagyva bámult rám majd felfoghatta amit a fejéhez vágtam és visszavágtatott az irodájába.

Most rajtam volt a sor, hogy elsötétítsem az üveget. Kellett pár perc, hogy lenyugodjak azok után amit mondott.

Persze. De miért is csodálkozok ezen? Nem is tudom, hogy gondolhatja MÍa vagy akár Graceék, hogy akár Christian meg én . . . . . . Nem ismerik elég jót őt. Neki csak egy kis időre játéknak, szexre kellenek a nők. Komoly kapcsolat? Nem is hallott még erről a kifejezésről. És közel sem az a férfi aki hozzám való. Hiába is reménykednek, hogy valaha is lehet köztünk valami. Christian annak a lehetőségét már nagyon régen elszalasztotta. És engem se kellene érdekeljen.

De mégis mi a fene van velem? Néha teljesen megbabonáz ez a férfi, és képtelen egy nő normálisan gondolkozni a közelében. Viszont ez már tényleg sok volt. Hogy gondolhatja, hogy képes lennék úgy vele lenni mint ez a Lilian is? Persze neki ez csak játék. De ezek szerint még mindig nem ismer elég jól, hogy tudja mi az amire én vágyom  . . . . . . . . .

~Christian~

Valamikor ebéd körül Elliot ugrott be hozzám.

- Mi az? A kis Ana nem is akar látni téged? - kérdezte az elsötétített üvegre pillantva. És én marha elmondtam neki mi történt reggel.

- Jó nagy hülye vagy tényleg. Tudhatnád már hogy ő nem a nőcskéjeid egyike akiket csak szexre használsz.

- Tudom. Nem is értem mi a franc ütött belém. Teljesen begőzöltem, hogy az a szemétláda virágot küldött neki, és hogy találkozgattak Londonban.

- Hát ez gáz apám. De miért is zavar ez téged? Hiszen előtte dugtad meg az irodádban Liliant. Komolyan nem értelek.

- Igen. Az hülye ötlet volt.

- Az nem kifejezés Christian. Nem is értem miért vagy így kiakadva akkor, hogy Anthony csapja neki a szelet. Lehet, hogy a srác megváltozott, és nem olyan nőcsábász már mint te vagy.

- Kinek a pártján is állsz te? - kérdeztem tőle miközben a whiskymet kortyolgattam.

- Most mi van? Ez az igazság, na jó talán mégsem annyira vagy gáz mint ahogy róla hallani lehetett, de ki tudja lehet, hogy megváltozott. Nem hiszem, hogy Ana máskülönben leállna egy ilyen palival. Szóval ne idegesítsd magad. Különben is a te menyasszonyod - tette hozzá ezt már röhögve, és nem sok kellett, hogy hozzá ne vágjam a poharam.

- Oké, befogtam - mondtam felemelt kézzel.

- Kösz.

- Nincs kedved elmenni valahova? - kérdezte Elliot.

- Mire gondolsz?- kérdeztem félve, mert már nagyon is jól ismerem őt.

- Elmehetnénk a csajokkal vásárolni - mondta teljes nyugodtsággal miközben én feltettem magamban a kérdést.

Én meg a vásárlás?

- Megbeszélésem lesz nemsokára, szóval ha akarsz neked kell menned.

- Olyan unalmas vagy tesó.  Egyébként nemtudod Ana bent van? Sötét az irodája.

- Kérdezd meg a titkárnőjét, fogalmam sincs - mondtam és már majdnem hihetően hangzott ahogy próbáltam nemtörődöm hangon mondani.

Elliotnak nem kellett kétszer mondani. Azonban a válasszal amit kapott mintha annyira nem elégedett volna meg.

- Na mi van?

- Szerintem inkább töltsd magadnak piát és utána elmondom hol van - mondta Elliot.

- Ne baszakodj már Elliot bökd ki - kezdtem pipa lenni és nem mellesleg kíváncsi is. Most már egyre jobban.

- Oké. Te akartad, én mondtam, hogy igyál előtte inkább.  Állítólag elment ebédelni Anthonyval.

- Hogy mi van? Azzal a mocsokkal van? - keltem ki magamból teljesen és nem igazán értettem az okát.

- Én mondtam, hogy ki fogsz akadni. De tényleg, miért is? Te meg itt húztad meg a nődet. Miért zavar téged ha pasival van?

- Nem akárkivel hanem azzal a szeméttel. Tudod, hogy ki nem állhatom a pasit, és ő szerintem még nálam is nagyobb rohadék. Már ami a nőket illeti. Én legalább elmondom nekik mire számíthatnak tőlem, hogy még csak véletlenül se ringassák illúzióba magukat, de ő? Nem kicsit pofátlanul veri át a nőket, akik persze bedőlnek a mocsoknak.

- Na azért Anát sem kell félteni. Tud ő vigyázni magára.

Nem is igazán figyeltem már Elliotra inkább felhívtam Míát.

- Kicsit előrébb hozhatnád a vásárlást, gyere be a céghez és mehetünk. Elliot és én is veletek megyünk. Mára végeztünk és beülhetnénk utána valahova - mondtam a húgomnak aki először csak megdöbbent utána örömmel ment bele, Elliot pedig gyanakvón nézett rám.

- Ja és megtennéd, hogy szólsz Anastasiának, hogy korábban tudsz csak jönni és, hogy nemsokára az irodában leszel? Nem. Nem kell, ne mondj neki mást. Nem tudsz róla, hogy mi is megyünk csak gyere Mía.

- Oké nemtudm mi van de ne utasítgass, nemsokára ott vagyok - tette le a telefont vigyorral a végén és tudtam, hogy tudja valamiben sántikálok. És én is tudom, hogy nem úszom meg a húgicám faggatózását.

- Te aztán nem vagy semmi öcsém. Még edébelni sem hagyod őket nyugodtan. Azt hiszed mindig megakadályozhatod, hogy találkozzanak? Akkor tényleg hülyébb vagy mint gondoltam.

-Pofa be Elliot. Inkább hagyj egy kicsit elintézek pár dolgot még Mía jön. És este még Anastasiat is el kell vinnem az Escalaba.

- Ja igen megmutatod neki a lakást. Csak aztán fel ne avassátok már is. Bár megnézném milyen képen vág ha megtudja, hogy te szabotálod a kis ebédes randiját Anthonyval.

Erre inkább már nem is feleltem hanem ahelyett elintéztem még pár dolgot. Taylor is elküldtem hozza el a másik Escala-i lakás kulcsait estére.

Talán fél órával később amikor kiléptünk az irodából Anastasia és Mía már nevetgélve az irodák előtt beszélgettek. Éppen indulni akartak.

Szerencsére ahogy láttam Ana nem volt pipa mert ott kellett hagyja azt az idiótát. Annak azért örülök, hogy láthatólag nagyon jól kijönnek Míával. Bár lehet, hogy ettől félnem is kellene.

- Mi is veletek mehetünk csajok? Éppen annyira ráérünk. És beülhetnénk utána inni valamit valahová.

- Te is jönni akarsz? - fordult felém kérdőn Ana.

- Miért ne?

- Nem nézném ki belőled, hogy a plázába járó típus vagy.

- Nem is vagyok hercegnőm. Csak miattatok.

- Ó micsoda ajánlat. Legalább lesz aki cipeli amiket vettünk - mosolygott Anastasia Míára akinek szintén tetszett az ötlet.

Így egyenlőre mára minden mást félretettünk és elindultunk. Taylort is hátrahagytunk és én vezettem az Audit.

- Jól áll neked. Ezer éve nem láttalak vezetni. Így ha lehet ezt mondani még dögösebb vagy bátyuskám - mosolygott rám a rosszcsont kishúgom a hátsó ülésről Ana mellől. Lopva  a tükörből hátrapillantottam Anára.

Egy végtelennek tűnő pillanatra összeakadt a tekintetünk, majd elfordult.

Az egyik elegáns és drága üzlet központba vittem őket. Lifttel mentünk fel a legfelső emeletre, hogy onnan kezdhessük el bejárni az üzletek sokaságát. Ekkor is döbbentünk rá igazából Elliot és én, hogy mire is vállalkoztunk.

Meg mikor egyre több nő ismert fel és fordultak összesúgva utánunk.

- Azért hihetetlen, hogy ekkora hírességnek számítasz. Jobb lett volna ha Taylor is jön nem? Mi lesz ha ez a sok nő rád veti magát vagy üldözni kezdenek? - kérdezte Mía miközben Anával célba vettek egy butikot.

- Szerintem annyira nem esne kétsége a testvéred. Tud mit kezdeni az ilyen nőkkel - mondta Ana egy csöppet érdekes hangnemben amiből rögtön tudtam, hogy a mai alkalomra céloz Liliannel.

Mía kérdőn nézett rám, de inkább ismét a terelést választottam. És szerencsére pont jókor értek ruhák közelébe, hogy elfoglalják magukat.

- Azt hiszem Ana is pipa rád - súgta Elliot nevetve miközben a lányok a kisebbnél kisebb koktélruha szerűségekből válogattak.

Erre inkább csak szépen néztem rá és Elliot tudta, hogy pofa be van.

A lányok egy csomó ruhát magukhoz vettek és próbálni vitték őket. És persze miért is lett volna olyan szerencsém, hogy eladónők nem ismernek fel? Amikor csak tehették kérdezgették szükségünk van e valamire és körülöttünk legyeskedtek.

- Inkább csak körülötted apám. Ahogy néznek téged ezek a nők, szerintem már ha rájuk mosolyognál  is menten elalélnának. - mondta Elliot miközben a lányokra vártunk.

Mía kicsit hamarabb végzett.

- Anának még van egy ruha, Elliott addig átjött velem a szemközti üzletbe? Kinéztem egy cipőt magamnak - nézett Mía boci szemekkel Eliottra és persze ki tud a húgicánknak ellent mondani?

- Te pedig megvárod Anat.

- Igenis főnök asszony - mondtam Míának miközben Elliot utána ment a kasszához és átmentek a másik üzletbe.

Vesztemre nekem itt kellett maradnom. De máris ahogy meghallottam Anastasia hangját leesett a dolog. Hogy mire volt ez a nagy sietség Míának és miért kellett Elliotnak vele mennie.

- Mía segítenél ezt levenni? - hallottam Ana hangját az egyik próba fülke ajtaja mögül.

Most már tuti, hogy megölöm Míát. És biztos ha Ana meglát ő is ezt akarja majd tenni.

Valahol mélyen tudtam mi vár rám, vettem egy nagy levegőt és elindultam felé . . . . . .

Ahogy a próba fülkékhez értem az eladónők érdeklődve fordultak felém miközben a fülkékben hagyott ruhákat készültek a helyükre tenni.

Elkerekedett szemekkel figyelték, ahogy beléptem abba a fülkébe amelyikben Ana volt. Utána rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. És persze Anán is, aki nem éppen rám számított.

~Anastasia~

Míát hívtam, hogy nézze meg az utolsó ruhát amit felpróbáltam. El akar menni egyik este valahová egy klubba és ezt a ruhát pont megfelelőnek találta. Ellentétben velem, aki egy csöppet rövidnek gondoltam. De Mía szerint remekül fog állni.

És mi tagadás tényleg nem is annyira rossz - pillantottam végig magamon és az arany, barack színű flitteres mini ruhán a tükörben. 

Nem is tudom min merengtem közben annyira el, vagy talán a látvány volt az oka, hiszen ha van is rajtam ilyen elegáns ruha, nem éppen ilyen kihívóan pici darab. Ezért sem tűnhetett fel, hogy valaki mögöttem áll. Első gondolatra rögtön Mía futott át az agyamon, de közel sem az ő arcát pillantottam meg magam mögött a tükörben.

- Min merengtél el ennyire hercegnőm? Észre se nagyon vetted, hogy bejöttem.

- Mit keresel itt Christian?

- Mía kért, hogy várjalak meg, átment Eliottal a szemközti üzletbe.

- Ezért tuti, hogy megölöm - morogtam és reméltem, hogy elég halkan, hogy Christian ne hallja meg, bár a mosolya nem éppen erről árulkodott. Naná, hogy hallotta és még jót is mulat rajta a mocsok.

Nemtudom miért, de ahogy mondani szokták Christian ki tudja hozni belőlem az állatot. Na ha nem is az állatot inkább a nagyon mélyen bennem lakó ördögibb énem. Erre elmosolyodtam és visszafordultam a tükör felé. Na nehogy már mindig te érezd magad nyeregben Grey - mondtam magamnak.

- Megtennéd, hogy segítesz? - pillantottam hátra a ruha cipzárja felé. - Ha már a húgod itt hagyott téged nekem. Vegyem valami hasznod - mosolyogtam rá és még inkább előnyben éreztem magam amikor megláttam a kétségbeesést az arcán.

Öröm volt látni, hogy végre nálam a labda. Közben pedig arra nem gondoltam, hogy ezzel egy ön gólt is lövök Amikor megérzem magamon az érintését.

Ha még nem lettünk volna elég közel egymáshoz ebben a szűk kis fülkében Christian még közelebb lépett hozzám. A tekintetét csak a tükörben láttam, de éppen elég volt, hogy még inkább megperzseljen a tűz ami belőle áradt.

Forró, férfias és izmos teste szorosan hozzám préselődött hátulról. Kezei eközben a testünk közé préselődött, hogy lehúzhassa a ruhám cipzárját. Tekintete eközben egy pillanatra sem  engedte az enyémet. Ezzel csak annyi a baj, hogy ugyanazt a vágyat láttam tükröződni a szemében amit valószínű ő is láthatott az enyémben, és aminek nem is kellene létezni.

A fene Míába, hogy ezt tette velem.

Christian szakértő módjára kezdett el megszabadítani a ruhától. Na persze. Hány nővel tehette már ezt? - villant fel a kérdés az agyamban, de tovább nem jutottam mert Christian lehúzta a cipzárt és forró ujjait a bőrömön érezhettem.

Ahol szétvált a ruha a hátamon a kezei befurakodtak a két oldalamnál míg nem addig ügyeskedett, hogy átölelve a derekamat szorosan magához vonjon.

Én pedig képtelen voltam bármit is tenni, nemtudtam józanul gondolni a közelében.

A testem megremegett a közelségétől, a simogatásaitól miközben magához ölelt. A tekintete viszont elszakadt az enyémtől mikor ajkaival a nyakamba csókolt. Lehunyt szemmel élveztem a csókjait - amikről tudtam, hogy nem kellene - mégis úgy tűnik én is azok közé a nők közé tartozom akik nemtudtak ennek a szexi férfi példánynak ellenállni.

Igyekeztem a sóhajaim visszafogni, de néha nem bírtam ki. Pedig tudtam hol vagyok és azt is, hogy nem kéne ezt csinálnunk nemtudtam ellökni magamtól. Ebben a pillanatban mintha semmi sem számított volna. Hiszen annak idején annyit álmodoztam egy egy ilyen pillanatról Christiannal, hogy akartam magamnak adni egy kis időt kiélvezni ezt a tiltott pillanatot.

De ideje volt véget vetnem neki. Muszáj. El kell szakadnom tőle. De úgy tűnt Christian sem éppen akar elengedni.

- Annyira gyönyörű vagy kicsim - súgta férfias vágytól rekedt hangján.

- Hagyd abba Christian kérlek - próbált értelmesen gondolkozni, de annyi erő mégsem volt bennem, hogy el is lökjem magamtól.

Csak még egy percig had élvezhessem ki - mondogattam magamnak miközben ő továbbra is ajkaival a nyakamat kényeztette.

Majd egy pillanattal később a kezeit visszahúzta a ruha alól, ami így a földön a lábamnál kötött ki, de ebben a pillanatban nem igazán zavart, hogy csupán fehérneműben állok előtte.

Megfordított a karjaiban, hogy szemben legyek vele. Még az öltönyén keresztül is jól éreztem forró és izmos testét a kezeim alatt. Ajkai eközben a számat vették célba. Én pedig ha józanul gondolkodnék elhajoltam volna, de nem éppen olyan állapotban voltam így csak behunytam a szemem és vártam, hogy ajkait végre a sajátomon érezhessem.

Már szinte éreztem a leheletét mikor hirtelen elhúzódott. Először fel sem fogtam mi történt, miért majd meghallottam Mía csilingelő hangját.

Ekkor kezdett elönteni a pánik, hogy rájöttem mit is csinálok.

A francba. Ezt, hogy dumáljuk ki?  - pörgött ezen az agyam és mintha Christian nagyon is jól tudta volna ezt. Nem hiába vigyorgott egy folytában olyan önelégülten.

Pillanatok alatt elléptem tőle és magamra kapkodtam a ruháimat. Már ahogy meghallottam Mía hangját tudtam, ebből úgysem mászunk ki, így már mindegy is volt.

Én léptem ki elsőnek a fülkéből.

- És Christian? - kérdezte Mía, Elliot pedig mögötte már alig tudta visszatartani a nevetést. Nagyon is jól tudták hol van a testvérük.

Éppen utánam lépett ki.

- Hmm hmm ejha öcsém mit csináltatok ti ott? - tette fel a kérdést Elliot én pedig szerintem mint egy érett paradicsom úgy nézhettem ki. Ráadásul még az eladók is minket bámultak.

Még szerencse, hogy Christian remek helyzet megoldó képességére most is számíthattam.

- Csak látni akartam, hogy milyen a  ruha igaz kicsim? - pillantott felém a dögös, szexi mosolyával. - És segítettem levenni mert nem voltál itt - pillantott Christian a húgára.

- Ja igen. De én is látni akartam a ruhát.

- Ne aggódj húgi mesésen nézett ki, igaz hercegnőm? - nézett felém sokat mondón Christian.

- Igaz - vágtam rá, majd Christianhoz léptem - aki ezt a ruhát fogta -  hogy elvegyem tőle.

Eközben ismét közelebb kerültem hozzá mint kellett volna. De ezúttal pont ez volt a cél. A füléhez hajoltam és az eladó nőknek pont úgy tűnhetett mintha a nyakába csókoltam volna.

- Ne hívj így többet. Főleg nem mások előtt - súgtam a fülébe mire ő elnevette magát.

Mit ne mondjak ritka az ilyen alkalom, de ha lehet ilyet mondani nagyon jól állt neki.

- Fizetek és mehetünk - vettem közben át a ruhát és a pénztárhoz vittem, ahol az eladók mintha rosszalló, már már féltékenyen néztek volna rám.

Bár meg lehet érteni. Hiszen minden nő ennek a pasinak a közelében akar lenni. Nekem pedig akaratomon kívül is sikerül. Na jó annyira nem ellenkezdtem de . . . . . A fenébe is.

- Te meg emlékeztess, hogy öljelek meg - mondtam Míának kifelé menet aki csak nevetett.

- Anastasia este felmehetünk a lakásba, Taylornál vannak a kulcsok. Ha még mindig szeretnéd megnézni - nézett rám Christian a válaszomra várva.

Kettesben vele? Egy üres lakásban? Valamiért úgy érzem ez nem éppen jó ötlet . . . . . . 

Ennyi lett volna, szerintem nem lett valami jó, de azért remélem nem olyan vészes. A komikra az előző fejezethez is válaszoltam. Köszönöm, és a pipákat is. Ahogy elkezdtem annyi ötlet volt, de közben éjjel nappal meló, és velem mindig történik valami, és általában nem jó dolgok és mire idejutottam, hogy megírjam minden ötlet tovaszállt, de a következőre igyekszem összekapni magam. Mivel holnap még pihi szerintem elkezdem :) És köszönöm nektek! <3