2015. január 22., csütörtök

7. - Új kezdet Londonban?

 Sziasztok! Na itt is van :) előtte azonban köszönöm a szavazatokat és pipákat. Remélem tetszeni fog :) Előtte aki még nem látta annak így Fifty bemutatójának közeledtére kötelező ugyanis ma kijött az egyik Fifty szám videóklippje mégpedig Ellie Gouldingtól. Szerintem remek a zene, a vidóklippp Szürke jelenetekkel meg pláne :) Jó olvasást. Pussz.



7. - Új kezdet Londonban?





~Anastasia~



- Mit keresel itt? Főleg ilyenkor? - kérdeztem anyámat amikor belépett mellém az üres lakásba igencsak az éjszaka közepén.

- A kérdés, hogy te mit keresel itt Anastasia. Ebben a házban és egyáltalán Christiannal?

- Miért is érdekel ez téged? Pláne az éjszaka közepén.

- Én kérdeztem kislányom te pedig válaszolsz.

- Semmire sem kell neked válaszolnom. Nem igen van közöd hozzá anya - vágtam oda a végét igencsak mérgesen. Kellett vegyek egy nagy levegőt, hogy ne küldjem el a fenébe a saját anyámat.

Egek ezt tényleg kimondtam gondolatban? Kate most büszke lenne rám.

Egyébként is mi a frászt keres itt ilyenkor? Mert biztos nem engem. Minek járkálna Christianhoz? - tódultak az agyamba a kérdések de ismerve ezt a nőt tudtam, hogyha nem akarja úgysem kapok választ.

- Mi ez a lakás? Miért vagy itt?

- Itt fogok lakni csak még be kell rendeznem.

- Christian mellett itt is. Már megmondtam neked akkor, hogy ez a fiú nem hozzád való Anastasia. Most csak még inkább ezt mondom. Ne akarj tőle semmit. Nem az kellene, hogy mindenhol ilyen közel legyél hozzá, hanem minnél távolabb.

- Na ehhez aztán végképp semmi közöd nincs anya.

- De még mennyire, hogy van. Nem akarom, hogy a közelében legyél - mondta olyan hangnemben, hogy nem is ismertem rá. Mi az isten van itt?

Eddig is csak boldogtalanná tett ez az ember akinek elvileg pont az ellenkezőjét kellene tennie és most még meg is akarja szabni kivel mit csináljak? Na ez már több a soknál.

- Ezt aztán már tényleg több a soknál - válaszoltam szinte kiabálva vissza. - Menj vissza  a kis életedhez és csináld azt amit eddig. Nem fogod pont te megmondani nekem, hogy mit csináljak - fejeztem be és a következő pillanatban csak azt éreztem ahogy a tenyere csattan az arcomon. Majd a kezemet rögtön az arcomra szorítottam ahol az anyám pofonja csattant. Ebben a pillanatban szinte megtudtam volna ölni.

- Elena. - csattant ekkor az ajtóból egy dühös hang. Fogalmam sincs mióta lehet itt de észre sem vettük ahogy bejött. Nyilván eleget látott és hallott, hogy a tekintetében ilyen szikrák gyűljenek.

Ahogy elnézem ebben a pillanatban nemcsak én tudtam volna anyámnak esni hanem Christian is.

- Neked is megmondtam nem, hogy tartsd távol magad a lányomtól Christian - fordult anyám Christian felé.

Komolyan mintha nem is tudom kinek képzelné magát. Az talán még oké, hogy nekem meg akarja mondani mit kéne csinálnom és mit nem de, hogy Christian Greynek? Anyámnak tényleg elment az esze.

Nekem pedig elnézve ezt az egész jelenetet amibe csöppentem, és még mindig a pofon helyére szorítva a kezem könnyek kezdték homályosítani a látásom. Miért kell nekem eltűrnöm, hogy főleg mások előtt alázzon meg a saját anyám?

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk Christiannal és noha egy rövid percig örültem a jelenlétének eszembe villant, hogy ő is elzavart maga mellől ma. A saját anyám akinek szeretnie kéne és a férfi akitől szintén szeretetet, szerelmet várnék. Mi a fenét vétettem, hogy ezt érdemeltem?

El akarok menni innen. Minnél messzebbre. El ezektől. Most már tudom, hogy óriási hiba volt visszajönnöm.

Elindultam az ajtó felé, de Christian elém lépett.

- Hová indulsz?

- Ahogy mondtam ehhez senkinek semmi köze. Pláne nem nektek. Tudjátok ti ketten normális körülmények között még össze is illenétek - vágtam a képükbe egy hisztérikus nevetéssel mert már csak ennyire futotta tőlem.

El akartam lépni Christian mellett de ismét megállított azzal, hogy megfogta a karom.

- Most eressz el Grey! - téptem ki a kezem a szorításából és a szemébe nézve még nagyobb dühöt láttam az iménti kijelentésemnek hála. De cseppet sem érdekelt. - Ma estére belőled is elég volt - mondtam majd elhagytam a lakást.

A liftbe lépve egy pillanatra megtorpantam. Hová mehetnék? - kérdeztem magamtól és csak egyetlen hely ugrott be ahol boldog voltam és ahol elég távol lehetek tőlük.

Megnyomtam a gombot és Christian fenti lakása felé kezdett siklani a lift. Belépve megtorpantam amikor megláttam a rám meredő Elliotot és Miát.

- Végre kislány hol voltál? A lakásban? Christian hol van? Ő..... ő ütött meg? - mutatott az arcomra ahol a jelek szerint jól kivehető a nem régi pofon.

- Anyám volt - vágtam rá és a szobám felé indultam.

- Mi történt Ana? - jöttek utánam mind a ketten és kérdezte Mia.

- Nem akarok beszélni róla. Csak el akarok menni - mondtam és a telefonomért nyúltam a táskámba.
A repteret hívtam.

- Ne csináld már kislány. Hová akarsz menni?

- Csak egy kicsit el. Vissza se kellett volna jönnöm - válaszoltam miközben egy kisebb utazótáskába dobáltam ruhákat és néhány dolgot amire szükségem lehet.

Szeretem Elliotot és Miát de most nem voltam olyan hangulatban.

- Tudom, hogy csak jót akartok, de most csak kell egy kis idő.

- Legalább azt mond meg hová mész - kérdezte aggódva Mia.

- Londonba megyek. És hálás lennék ha a testvéretek nem tudná meg. Látni se akarom. Az anyámmal egyetemben.

- Olyan messzire kislány? Ha akarsz itt is eltudsz bújni.

- Tőlük semmi sincs elég messze. Elliot ki tudnál vinni a reptérre?

- Aha persze - válaszolta de éreztem rajta, hogy nem szívesen teszi.

Nem is tétlenkedtem tovább fogtam a dolgaim és elhagytuk a lakást. Csak reméltem, hogy nem találkozunk össze egyikükkel sem. Mázlim volt. És úton is voltunk a reptér felé.

Igyekeztem nem gondolkodni, legalábbis próbáltam de nem igen sikerült. Reméltem, hogy a gépen tudok majd aludni és addig sem kattog az agyam. És legalább láthatom apát. Az ő jelenléte mindig megnyugtat. A francba. Nem is szóltam neki. De mielőtt majd felszállok felhívom - döntöttem el amikor már nem voltunk olyan messze a reptértől.

Hálás voltam Elliotnak és Miának de egyedül akartam lenni.

- Azért ha megnyugszol felhívsz? Elmondhatnád mi történt a klubban is utána meg a lakásban.

- Rendben. Csak . . . kell egy kis idő. Majd jelentkezem.

- Azért ne túl sokára kislány. Tudod, hogy várunk vissza - mondta Elliot és mindkettőjüket megöleltem és otthagytam őket. Átvettem a foglalt jegyem és mielőtt felszálltam volna felhívtam aput.

Tudtam, hogy kérdezősködni és aggódni fog, de ezzel, hogy csak így hazarohanok ezt nem kerülhettem el.

- Csak egy kell egy kis környezetváltozás.

- Nos, én kevesebbre tippeltem. - mondja és nem értettem mire gondol.

- Én arra szavaztam, hogy már korábban visszajössz. Tudtam, hogy nehéz lesz neked.

- Nem is tudod mennyire. Egy kis idő kell csak. Veled mindig minden olyan jó. Soha nem kellett volna eljönnöm Londonból.

- Ha ideértél mindent megbeszélünk kicsikém. Nemsokára találkozunk - köszönt el apu majd éppen szólítottak a beszálláshoz.

Nemsokkal később már a gépen ültem ami visszarepített a régi nyugodt életem felé Londonba . . . .  . .


~Christian~


Miután lerendeztem Elenát rögtön a lakásba mentem vissza remélve, hogy ott találom Anastasiát.

Végül jobbnak láttam, hogy eljött onnan. Nem hiszem, hogy jót tett volna neki ha látja ahogy az anyjának esek. Elena ezúttal ismét elvetette a sulykot. Nem szoktam nőket verni legalábbis egy bizonyos helyen kívül és beleegyezés nélkül nem de ott legszívesebb alaposan képen töröltem volna. Csak, hogy érezze azt amit őt tett Anával.

Komolyan nem értem ezt a nőt. Úgy tűnik még mindig nem képes felfogni, hogy köztünk mindennek vége. Ráadásul még Anastasiát is ezzel cseszegeti. Még az a szerencséje, hogy nem járt el a szája rólunk. Akkor aztán ott vége lett volna neki, de az a baj, hogy akkor nekem is. És ettől rettegtem a legjobban. Hogy Ana megtudja. Főleg amennyire a saját anyja ki nem állhatja őt ennek a veszélye igencsak fenn áll.

Az a némber tudja, hogy Anastasia fontos nekem és ez sebezhetővé tesz. A fenébe is. Pont neki nem lenne szabad tudnia, hogy ez a lány mennyire fontos nekem. De képtelen vagyok uralkodni magamon amikor látom, hogy bántja őt. Már ebből  elég nyilvánvaló a dolog. Már Elena sem hiszi el, hogy csak a munka köt a lányához. És ami a legrosszabb, hogy ugyanezt tudja a lányáról is.

Egyrészt ennek a tudata boldoggá kellene, hogy tegyen, hogy tudom Anának is fontos vagyok másrészt ez mindent tönkre fog tenni. Nem is lett volna szabad sosem közel kerülnünk egymáshoz. Már most tudom, hogy ennek rossz vége lesz.

Egyenlőre mégsem gondolkodtam ezen inkább vadállat módjára rontottam be a lakásba. Rögtön az ő szobáját céloztam meg és nagyon nem tetszett amit ott találtam. Egy csomó holmija eltűnt. Nem minden de a nagy része igen. Egy sejtésemtől féltem csak igazán.

Az éjjeli szekrényes fiókjához léptem mert láttam, hogy oda tette az útlevelét. Ahogy kihúztam a fiókot beigazolódott a gyanúm. A picsába - vágtam be a fiókot.

- Csak ne olyan hevesen tesó - szólalt meg mögöttem az ajtónak támaszkodva Elliot.

- Ezt megint elbasztad mi? Mi a frászt csináltál a klubban? És utána a banya?

- Tudod hol van ugye? Hova a fenébe ment?

- Nemtudom - vágta rá Elliot. Tudtam, hogy hazudik.

Magamra sem ismertem amikor odaléptem hozzá és megfogtam a kabátját az ajtóhoz löktem őt.

Ennyi szarságot és előjött belőlem az állat. Tudnom kell hol van.

- Hé nyugodj le tesó. Fogalmam sincs hol van.

- Ne add itt nekem a hülyét Elliot. Meg kell találnom. Biztos, hogy te vitted el.

- Nem én voltam. Itt volt amikor megjöttünk, összecuccolt és elment. Hiába mondtunk neki akármit. El akart menni. És ezt a drága látós anyjával ti csesztétek el. Bár gondolom főleg te. A műsor után a klubban. Mikor eltűnt egy időre gondolom veled volt. Mit csináltál vele?

Erre elengedtem őt a nappaliba mentem. Kellett valami pia.

Töltöttem magamnak egy pohár whiskyt de kéznél tartottam az üveget mert tudtam, hogy egy nem lesz elég. Leültem inkább és miközben Seattle éjszakai képét bámultam nagyjából elmondtam mindent Elliotnak.

Tudtam, hogy legszívesebben elküldene a picsába ezért, de hálás voltam, hogy kivételesen nem tette meg.

- Hát ezek után megértem, hogy Ana besokallt - tett hozzá csak ennyit.

- Tényleg nemtudod hol van? - néztem a testvéremre.

- Nem.

Remek. Akkor is meg kell találnom őt. Elliot is ismer már annyira, hogy tudja nem fogom annyiban hagyni. Ezért is mondta a következőt.

- Néhány napig mielőtt nekiállsz utánaeredni hagyd őt. Egy kis nyugalom kell neki. Nagyon ki volt a kislány. Tényleg nem vagy jó hatással rá. Döntsd már el mi a szart akarsz Christian. Ha kell neked a lány akkor bizonyítsd be neki ha nem akkor hagyd békén.

- Tudod nagyon jól miért nem akarom közel engedni magamhoz.

- Na ja. Tudom. De ahogy látom a távolság tartás sem igazán jön be nektek. Közben pedig megint jönnek mennek a nők öcsém. Ezzel csak még jobban bántod őt.

- Azzal szerinted nem bántanám ha megtudná, hogy viszonyom volt az anyjával? És egyáltalán ezt az egész szart?

- Hát jól benne vagy az tuti. Figyelj Ana szeret téged. Néha nem értem miért de így van - mondta Elliot a kegyetlen igazságot. - Szerintem szeret annyira, hogyha őszintén elmondasz neki mindent akkor megbocsájt.

- Nagyon naiv vagy tesó. Szerintem képes lenne rá ha ezt megtudja? Kétlem.

- Én meg azt, hogy ezt örökké titokban tudod tartani. Gondolok itt főleg a banyára. Elfogja nézni szerinted, hogy együtt legyél a lányával aki iránt nyilván olyat érzel amit iránta sosem fogsz? Főleg, hogy még mindig rád van kattanva?

- Elenát majd lerendezem. Ez a múltam és nem fogom ezzel terhelni Anát. Azt meg végképp nem kockáztatom, hogy megutáljon.

- Hát tesó te tudod.

- Fogalmam sincs Elliot. De ha megtudom hol van majd kitalálom mit tegyek. Most az lesz a nehéz, hogy kibírjam azt a pár napot amit mondtál.

- Pedig megérdemled. De most jobb ha kicsit hagyod őt.

- Rendes vagy - mondtam neki a whiskys poharam felett. - Addig szólok Taylornak kerítse elő.

- Ahogy akarod - mondta Elliot majd magamra hagyott ezzel az egész szarsággal.

Ennek jegyében teltek az elkövetkezendő napok.

Hogy hagyok időt Anastasiának. Szerencsére közben legalább Taylor megtudta nekem, hogy hová menekült. Ez mondjuk nekem is eszembe juthatott volna. Az apjánál van Londonban.

Ahogy megtudtam már készültem is hozzá. Mindez a második napon volt, hogy elment. Elliot ezt még korainak tartotta. Nagy nehezen tudott csak meggyőzni, hogy adjak még neki egy kis időt és magamnak is, hogy átgondoljam mit is akarok.

Ez a része még számomra is őrültségnek tűnt de tudtam mit akarok. De addig is ki kellett várnom pár napot ami pokoli volt. Így viszont, hogy nekem ilyen volt a hangulatom a környezetem sem érezte jobban magát. Az irodában sem bántam az alkalmazottaimmal kesztyűs kézzel. Ilyenkor tudták, hogy jobban járnak ha nem szólnak hozzám csak ha nagyon kell.

Voltam anyáéknál akik aztán végképp nem értették ezt az egészet, igaz Mia valamilyen szinten beavatta anyát akitől emiatt csak rosszalló pillantásokat kaptam. Megérdemeltem. De jóvá fogom tenni mondtam ezt neki is.

Az ötödik napon reggel, sőt inkább volt hajnal mikor eldöntöttem, hogy ennyi volt nem bírom tovább.

Riasztottam Taylort, hogy készíttesse a gépet míg én összeszedtem pár dolgot. Londonban úgyse nagyon jártam mostanság. Egy eldugott kis házam ott is volt. Talán végre megmutathatnám Anának.

 Na jó elég Grey. Előbb még el is kell jutnom odáig, hogy egyáltalán szóba álljon velem.

Éppen, hogy kivilágosodott Seattle én már a repülőn ültem. Előtte azért még beszéltem Elliottal.

- Öt nap öcsém. Mit ne mondjak ezzel megleptél - mondta a telefonban. - Nem gondoltam, hogy ennyit kibírsz de ügyes vagy.

- Pofa be Elliot - mordultam rá de ő csak röhögött rajtam.

- Jól van na. Azért hajrá és hívj majd ha Ana kidobott.

- De vicces kedvedben ébredtél.

- Oké befogtam. Azért hajrá Christian megy ez neked. A kislány úgysem tud ellent mondani neked.

- Remélem - tettem hozzá halkan majd elköszöntem tőle ahogy elindultunk London felé.

Éppen, hogy felszállt a gép kaptam egy üzenetet egy ottani üzlet társamtól egy aktuális eseményről. Rögtön visszakérdeztem mert kíváncsi voltam valamire. És a kecsegtető választ megkapva már tudtam is mit fogok tenni . . . . .


~Anastasia~


Az eltelt napok jóformán csak pihenéssel teltek. Legalább annyi előnye volt ennek az egész dolognak, hogy ismét apával lehettem. Persze rögtön ahogy megérkeztem tudni akarta miért is kötöttem ismét ki Londonban.

Vele mindig is annyira más volt a kapcsolatom mit anyámmal. Apára mindig számíthattam. Hálát adtam a sorsnak, hogy legalább egy anya hiányában ő itt van nekem.Ő már nem régen feladta a dolgot anyával amiért ezek után nem is hibáztatom. Igaz rossz látni, hogy ilyenkor anyám miatt még neki van lelkiismeretfurdalása. Hiába mondom neki, hogy nem az ő hibája. Szerencsére lassan kezdi elhinni és ilyenkor mindig biztosít, hogy akármi is történik ő mindig itt lesznek. És ez mindennél többet jelent nekem.

Így még az első este elmentünk a kedvenc helyünkre vacsorázni és elmondtam neki mindent Christianról is. Azóta neki sem éppen a szíve csücske Christian Grey.

De utána, hogy egy két nappal ismét felmerült a téma mikor látta rajtam, hogy nagyon elmerengtem mintha megváltozott volna a véleménye.

- Biztos szembe kell majd nézned vele hamarosan kislányom de ne legyél olyan indulatos. Ha úgy alakul adj neki egy esélyt. Főleg miattad mondod. Ne hagyd, hogy a büszkeséged a boldogságod útjába álljon. Ki tudja mit tartogat számodra az élet. Lehet, hogy éppen Christian Greyt. Na nem mintha annyira odalennék a gondolatért, de még megszokhatom - tette hozzá nevetve és engem is végre mosolygásra késztetett. Tudtam én, hogy apára van szükségem.

Egyik nap felhívtam Kate-et is és egy igencsak hosszú telefon beszélgetésünk volt miközben sétáltam egyet a parkban. Megígértette velem, hogyha végre hazatolom a képem akkor mindenképp találkozunk. Hogy is mondhattam volna nemet neki?

Az irodába is telefonáltam de csak az asszisztensemmel beszéltem. Reméltem is, hogy semmiképp nem "futok" Christianba. Legalább annyira képes, hogy kézben tartsa a dolgokat a cégnél. Ez a tudat megnyugtatott.

Igaz tudtam,hogy nem bujkálhatok itt sokáig már csak a munka miatt sem. Ez volt a harmadik Londonban töltött napomon. Úgy terveztem egy hetet maradok és visszamegyek. Na nem mintha annyira feldobott volna a gondolat.

Igaz volt időm töprengeni nem is kevés. Anyámmal kapcsolatban semmi újra nem jutottam. Látni sem akarom őt és szerintem mivel az érzés kölcsönös ezzel nem lesz probléma. Addig legalábbis még nem avatkozik az életembe. Azt nem fogom többé eltűrni.

Ami Christiant illeti nem igen jutottam előrébb. Azt hiába is ígérném, hogy csak munka kapcsolatra szorítkozok ami őt illeti mert óriási nagy hazugság lenne ha azt mondanám be tudnám tartani. Így ott voltam ahol a part szakad. Tudom, hogy mindenre van magyarázat amit nem akar megadni nekem. Kíváncsi is vagyok rá, ugyanakkor félek is hiszen azt mondta, hogy emiatt meggyűlölhetem őt. Bár el sem tudom képzelni mi lehet az amivel ezt elérhetné. Így okosabb nem lettem és közelgett az idő, hogy vissza menjek.

A negyedik napon felhívott Leila egy itteni barátnőm, hogy elhívjon - apa elmesélte neki, hogy hazajöttem -  a szokásos éves céges estélyre ahol a Londoni évek alatt mindig jelen voltam a cég képvilesetében.

Igaz már nem Londonban van a cég, de mindenképp várnak így el is terveztem menni.

Pechemre azonban vásárolni is kénytelen voltam ugyanis semmi ilyen ruhát nem hoztam magammal.

- Ha minden igaz így híres üzletembert is vendégül láthatunk aki más célokkal is jön az eseményre. Majd kiderül, minden esetre biztos remek este lesz - mondta Leila ahogy délután beszéltünk és mondta, hogy intézett nekem kocsit ami elvisz az estélyre.

- Mindent köszönök Leila. Kíváncsi leszek arra az emberre, jó lesz kikapcsolni kicsit.

- Egyébként nem is mondtad miért jöttél vissza? Csak nem pasi van a dologban? Na tessék. Akárcsak Kate-et hallottam volna.

Rögtön elcsöndesedtem így a hallgatást igennek vette.

- Hol vagy egyébként?

- Éppen vásárolni. Kell valami gönc estére - mondtam mire elnevette magát a szó használatomon.

- Na ez az Ana akit ismerek. Mit szólnál ha odamennék és segítenék? - ajánlotta noha tudom, hogy ez csöppet sem okoz neki gondot. Ellenkezőleg mert imád vásárolni. Velem ellentétben.

- Oké, gyere.

- Rögtön indulok. Addig ne is merj választani. Várj meg.

- Mindenképpen - válaszoltam nevetve majd elmentem addig az üzletek mellett keresni egy kávézót amíg Leila ideér.

Nagyon jó barátom lett amikor ideköltöztem. Ő egy másik divattal foglalkozó céget vezet. Remek barátnőm lett. Ami a legjobb, hogy anno a Christian dolgot is elmeséltem neki. Noha azóta csak akkor egyszer esett ismét szó róla mielőtt visszamentem Seattlebe. Azóta pedig, hogy nem beszéltünk nemtudta mik történtek mióta visszamentem. De attól tartok ez nem tart sokáig.

Leila mindig is imádott beszélni ugyanakkor meghallgatni másokat és akár tanácsot is adni. Igaz neki inkább jöttek mentek a pasik az életében. Jobban meggondolva olyan ő mint Christian Grey női alternatívája. Eszében sincs lehorgonyozni egy pasi mellett mikor annyi van a földön. Hát ahogy mondják nem vagyunk egyformák de talán ezért is jöttünk ki mindig olyan jól.

- Na végre ideértem. Ahogy kerestelek találtam egy remek üzletet. Gyönyörű ruhák vannak. Közben pedig mesélhetsz mi újság az eső városában - mondta Leila  miközben elindultunk az általa kiszemelt üzlet felé.

Rengeteg szép ruhát találtunk és mivel neki már van cucca estére nekem kellett a próbálgatást végigszenvedni ugyanis vagy száz ruhát felpróbáltatott velem. De legalább jól mulattunk közben. Na voltak igaz komorabb pillanataim is miközben meséltem neki  a legutóbbi Christianos részt.

- Hát kis anyám neked nem unalmas az élet. És a nagy Christian Grey odáig van érted. Hát ezért irigyellek. Meséltél már róla és mi tagadás őt szerintem minden amerikai nő ismeri és az ágyában akarja tudni. És neked összejöhet.

- Pont ez a baj. Nem akarok csak egy lenni a többi közül.

- Szerintem az alapján amiket meséltél nem lennél az neki Ana. Sőt. Talán te leszel az a nő akit az említett amerikai nők utálni fognak mert megfogja magának a dögös, szexi milliárdos Greyt.  Az ég szerelmére kis anyám hiszen azt mondta akar téged.

- Igen. Csak szexre ennyi.

- Jajj Ana. Nem hiszem én azt. Legalábbis nem azok alapján amiket meséltél. Nem ismerem ezt az ördögöt de szerintem ő is odavan érted - kacsintott rám - mire talán először mosolyodtam el azóta, hogy elkezdtem Christianról beszélni.

- Oké szerintem a ruha tökéletes lesz - mondta Leila a ruhára ami éppen rajtam volt.

A tükör előtt megszemléltem magamon és tényleg tetszett.

Imádom a lila színt így egy ilyen ruhánál maradtunk. Váll pántos amit virágok alkotnak jóformán gyönyörű csipkéből kövekkel is díszítve, derékon egy vastagabb szalagszerű résszel amit ismét kövekkel kirakott virágminták követnek majd lefelé. Egyszerűen beleszerettem a ruhába.

Természetesen hozzá illő kiegészítőket is találtunk.

Így hát meg is van az ruha az estélyre. Először ugyan kicsit túlzásnak tartottam a ruhát, de mivel Leila megnyugtatott, hogy ezen az estén ismét a világ leggazdagabb üzletemberei vesznek részt így cseppet sem túlzás hanem pont tökéletes. Hittem neki és már imádtam a ruhát.

Nemsokkal később Leila javasolta, hogy menjünk haza mert gyorsan elrepül az idő és már lehet indulni az estélyre. Hazaérve rögtön magammal akartam csábítani apát. Nem is tudom megmagyarázni miért de hirtelen olyan előérzetem támadt, hogy lesz pillanat amikor örülnék ha apu a kislánya mellett van.

- Nem nekem való ez már kicsim. Különben is kártya parti van ma este a fiúkkal.

Persze az elmaradhatatlan kártya. Akkor tudtam, hogy semmi esélyem. Egyébként se nagyon lenne apa már nagyon régóta nem jár ilyen helyekre. Ahogy ő mondta már kinőtt ebből és volt már eleget ilyen bulikon és elég volt neki. Különben is már én irányítottam a céget. Így hát nem maradt más választásom.

Volt még időm pihenni egy kicsit mielőtt készülődnöm kellett. Pont nemsokkal az előtt készültem el, hogy értem jött volna a kocsi, hogy elvigyen egy előkelő szállodába aminek a dísz termében tartják a bulit.

Ahogy a háznak a lépcsőjén leértem apába botlottam aki szintén indulni készült.

- Ejha kicsim - füttyentett apu elismerően ahogy meglátott. - Gyönyörű vagy édesem - lépett oda hozzám és megölelt.

- Köszönöm apu.

- Ugyan kicsim. Ma esti minden férfi a te kegyeidért harcol majd. Aztán nehogy akárkivel leállj - mondta nevetve.

- Eszemben sincs. Te is érezd jól magad. Üdvözlöm a fiúkat.

- Átadom kislányom. Hátha összehozunk még egy bulit itt nálunk és találkozhatsz velük mielőtt elmész. Mindig emlegetnek téged.

- Az remek. Addig is mulassatok jól - öleltem meg gyorsan majd fogtam a táskám és mentem a kocsihoz.

Nem olyan sokkal később már azon a bizonyos estélyen voltam. Ez általában nem szól másról csak, hogy összemérjék az emberek kinek vastagabb a pénztárcája. Ugyanakkor új üzletek köttetnek és hasonlók. Ez az üzleti világ krémje - ahogy Leila mondaná. Kaja, zene és jó sok itallal fűszerezve. Ilyenkor mindenki itt van aki számít.

Nem igazán az én világom, de a cég miatt megszoktam jelenni. Legalábbis legutóbb itt voltam mikor partnert kerestünk aki beszállna és segítene modernizálni a céget. Ennek eredményeképpen kaptam meg Christian Greyt. Mit ne mondjak jó vásár volt - tettem hozzá gondolatban és inkább egy pohár pezsgővel a kezemben elmerültem a tömegben.

Persze elég sok ismerősbe futottam bele, némelyikkel csak köszöntünk másokkal egy egy rövid csevejre is leálltam mielőtt egy sóhajjal nyugtáztam, hogy Leila közeledett felém. Csak összemosolyogtunk mikor megláttunk egymás ruháját. Hosszú vörös ruhájában, gyönyörű fekete hajával ő is csodásan nézett ki.

- Na volt már valami érdekes? - kérdezte rögtön.

- Nem de jól is van ez így.

- Ugyan nem olyan rossz a buli. Belefutottam már egy két remek partiba - kacsintott rám.

- Te nem változtál - nevettem rá.

- Hát nem. De hátha neked is kifogunk valami jó kis pasit. Szórakozz Ana. Egész jó a buli. Tuti akad itt olyan dögös pasi akit nem csak a pénz érdekel és rengeteg pasi les téged kislány. Csodásan nézel ki. Egyébként azt hiszem korábban láttam is a neked való alanyt - kacsintott rám, de ahogy rákérdeztem kire gondol csak sokat sejtetően mosolygott rám.

- Mindent a maga idejében - mondta és leültünk egy egy újabb pohár pezsgő mellé egy kis friss levegőre a teraszi asztalok egyikére.

Beszélgettünk egy kicsit mikor bent a zene helyét egy férfi hang vette át.

- Azt hiszem most jön az a rész Ana - nevetett fel Leila és elkezdett visszarángatni a terembe.

- Hölgyeim és uraim. Egy olyan vendéget is a köreinkben tisztelhetünk ma este aki az utóbbi idő üzleti elfoglaltságai miatt nemtudott jelen lenni de idén itt van velünk. Az üzleti élet egyik nagyágyúja - mondta az idősebb férfi maga is nevetve a jelzőn amit az illetőre használt - aki ma este nem csak az üzlet miatt van itt, sokkal inkább más oka van rá. Ha minden igaz ugyanis egy elvesztett hölgyet keres aki úgy tűnik ma este köreinkben bujkál - mondta a férfi mikor Leila a fülembe súgott.

- Na ez lesz az Ana - mondta és eszembe jutott a férfi akit állítólag nekem nézett ki igaz nem értettem, azt se igazán mire akart kilyukadni a bemondó és, hogy mi sül ki az egészből. Egészen addig amíg ismét meg nem szólalt a férfi.

Akkor akadt el a lélegzetem is. Egyrészt óriási gombóc nőtt a torkomba mert nem akartam elhinni,hogy igaz lehet. De igaz volt. Másfelől pedig pillangók kezdtek repkedni a gyomromban a gondolatra, hogy itt lehet. És igen. Tényleg Ő az.

- Hölgyeim és uram Mr. Christian Grey - mondta a férfi - mikor Christian mint mindig szexin és dögösen szürke öltönyében a férfi mellé lépett és kezet fogott vele.

- Mielőtt Mr. Grey elveszne a tömegben azért hagy kérdezzem meg ki is az elveszett illető akit keres?

Mivel igencsak elöl álltunk szürkéskék tekintete rögtön megtalálta és fogva tartotta az enyémet.

- Jól mondtad Jack, ma este nem főként az üzlet hozott ide. Én is mindent minden ember hibáztam és ismét elengedtem magam mellől valakit aki fontos nekem és utána jöttem mert úgy hallottam itt találom ma este.

- A szavaidból úgy veszem ki, hogy egy hölgyről van szó. És, hogy ezzel ma este sok sok női szív törik össze mert lekerülsz a piacról barátom - veregeti vállon Jack Cristiant aki még mindig engem figyel.

- Nagyon fontos lehet neked a hölgy ha idáig jöttél érte - teszi hozzá Jack.

- El sem hiszed mennyire - mondja Christian és a tekintetében látom, hogy igaz amit mond. Ekkor értem meg miért van itt. Egyrészt a belsőm ujjon és hihetetlen boldogságot érzek mert sejtem mit jelent ez az egész, ugyanakkor ezekhez az érzésekhez félelem is párosul.

- A leggyönyörűbb nő akit ma este körünkben üdvözölhetünk és akinek az üzlet társa is vagyok. Miss Anastasia Steele - mutat felém Christian majd el indul hozzám.

A gyomrom egy pillanatra görcsbe rándul és még mindig nem hiszem, hogy ezt tette és képes volt így kiállni és jóformán mindenki előtt elmondani ezt.Igaz Christian sosem volt szívbajos. Nem hiába vitte ilyen fiatalon ilyen sokra.

Ahogy felém indult egy röpke pillanatra körbepillantottam a teremben ahogy eszembe jutott Jack előbbi mondata és elégedetten nyugtáztam a teremben lévő szingli nők irigykedő pillantását.

Igen. Jól látjátok ő az enyém! - mondtam ki hirtelen magamban és alig akartam elhinni, hogyha csak magamban is de ezt én mondtam ki. Hogy egyáltalán ez tényleg igaz.






- Anastasia - ért elém Christian.

- Christian - mondtam ki egy sóhaj kíséretében és tudtam, hogy a teremben még mindenki minket néz noha már halkan elkezdett ismét szólni a zene.

- Mit keresel itt Grey?

- Amit mondtam hercegnőm. Régen hagytam, de még egyszer nem akartam elkövetni a hibát, hogy nem jövök utánad. Fogalmam sincs mit indít el ez, de nem is érdekel. Téged akarlak Anastasia. Fontos vagy, kellesz nekem - mondta Christian olyan tekintettel ami szintén a szavait tükrözte felém ugyanakkor felém nyújtotta a kezét amiből tudtam, hogy a válaszomat akarja.

Egy pillanatra mégis mintha az ő szemében is félelem futna át amíg a válaszomra vár.

Tudtam, mert ezt éreztem én is. Egy részem a nagyobbik felem már sikítva kiabálta a választ és, hogy vessem magam a karjaiba, de egy kis részem félt is ettől az egészről. Hiszen mégiscsak a nagy nőcsábász sosem állapodok meg egy nő mellett Christian Greyről beszélünk. . . . .  Most kell döntened. Fejest ugrasz e ebbe Ana?  Hogy megéri e kockáztatni? 

7 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nos tegnap óta sikerült elolvasnom az írásodat. :) Meg kell mondom, hogy meglepődtem. Én szerettem a könyveket, DE - és lehet, hogy most sokan nem fognak egyet érteni velem, sőt haragudni fognak - nem minden történésével értettem egyet az eredeti történetnek. Volt néhány mozzanat, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, de összességében, jó volt. A filmmel kapcsolatban viszont vannak kételyeim. :S
    Mindegy. Éppen ezért volt számomra nagy meglepetés a te szemszögedből olvasni a történteket. És meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszik. :) A váltott szemszög az nagyon jó választás volt. Szeretem ismerni mind a két fél gondolatait. Élethűen írod le a dolgokat, és a történet alapja remek volt. Viszont számomra, amin nem csak megdöbbentem, de egyenesen zseniális húzásnak tartom, hogy Anastasiának Elena lett az anyja. Fenomenális szerintem. :D Annyira utáltam azt a nőt a könyvben, és nem értettem, Christian, miért ragaszkodik hozzá ilyen érhetetlen módon. Te ezt is megváltoztattad, és nekem ez így sokkal jobb. Egy ilyen nővel nem érdemes kesztyűs kézzel bánni. :P
    Szóval, tetszik a gondolkodásmódod, nagyon. Kíváncsian várom, mi fog még ebből kisülni. :)
    Láttam néhány helyesírási hibát, főleg vessző hibát, de ezt ki lehet küszöbölni. Remélem, nem sértettelek meg, amiért megemlítettem.

    Nagyon várom a folytatást.
    Puszi, Szemy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Nem, és köszönöm.
      Ami pedig a történetet illeti, én személy szerint imádom a könyveket, és kíváncsian várjuk a filmet is noha azért már most sejthető, hogy közel sem lesz olyan mint a könyv, akárhányas karika is legyen rajta ezt így ahogy az írónő megírta nem tudják filmre vinni, ha csak nem valami pornó film lesz belőle.
      És mivel imádtam a sztorit, jött ennek az ötlete. Örülök, hogy tetszett és ahogy leírtad mit gondolsz.
      Ami a váltott szöget illeti, igen én többnyire mindig is így irogattam, hogy mindkét fél szemszögéből. Igaz ennél kicsit paráztam és még most is főleg Christian miatt, hogy nem sikerül olyanra amilyenre elképzeltétek, elképzeltük őt. De hát végül is ez egy fanfiction tehát ahogy kitalálom olyan lesz, de azért remélem valamennyire ha nem is teljesen sikerül olyasra alakítani őt mint eredetileg. és igen vannak benne változások. Ami főleg Elenát illeti, hát ezt a részét én is imádom. És tervezek még ezt azt.... :D Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál :)


      Puszi, Lizzy

      UI: Én is várom ám nálad Nagyon a folytatást :)

      Törlés
  2. szia

    nagyon örülök h ezt a törit folytatod :D
    istenem de utálom Elenát el sem tudom mondani
    tetszik h elszökött és h utána ment
    de én azért lettem volna légy a falon Elena ésGrey össze tuzésénél na de majd máskor kiváncsi vagyok a csajon kivül milyen egyébb más bonyodalmak/kalandok is lesznek
    várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) először is köszönöm, én is örülök <3 RS után a kedvenc páros. És hát Elena.... ahogy látom nagy kedvenc lesz a némber :D és elhiheted lesz olyan amikor olvasható lesz mi is történik a Christian kontra Elena részeknél :D kitaláltam már ezt azt remélem tetszeni fog.

      Köszönöm, pussz: Lizzy

      Törlés
  3. عندما تستعين بشركة متخصصة في عمل التنظيف الخاصة عندما تكون الشركة لها سمعة طيبة في مجال التنظيف ستحصل على منزل براق وأرضيات و حوائط نظيفة تماما مع الحفاظ على ألوانها من مواد التنظيف لنظافة شيئا ضروريا وخاصة عند تواجد اطفال صغار يخشي عليهم من الاتربة
    شركة تنظيف فلل بالرياض
    شركة تنظيف موكيت بالرياض
    شركة تنظيف خزانات بالرياض
    شركه مكافحه حشرات بالرياض
    شركة مكافحة النمل الابيض بالرياض
    شركة مكافحة الفئران بالرياض
    شركة مكافحة الصراصير بالرياض
    شركة مكافحة الحمام بالرياض
    شركة رش مبيدات بالرياض
    شركة رش دفان بالرياض
    شركة مكافحة حشرات بالخرج

    VálaszTörlés