2015. február 7., szombat

8. - A kezdet éjszakája

8. - A kezdet éjszakája








~Anastasia~

Már amikor megszületett a fejemben a döntés akkor tudtam, éreztem,hogy előbb vagy utóbb egyszer ez az egész rosszul fog elsülni. Hiába egyszerűen ha Christianról van szó biztos vagyok benne, hogy nem tesz jót nekem és csak végül szenvedni fogom. Mégis hiába ez a félelem ez mellett a remény is dolgozik bennem, hogy mégiscsak adja isten, hogy tévedjek és ne így legyen. És ezeknek a tudatában képtelen voltam nemet mondani. Hiába súgta a józan eszem, hogy olyan messzire szaladjak előle amennyire csak lehet.

Egyenlőre nem tettem.

Pont az ellenkezőjét.

Egy nagy sóhaj szakadt fel belőlem miközben elfogadtam a felém nyújtott kezét. Az ő arcára ismét visszakúszott a már tőle megszokott irtó dögös, szexi Christian Grey mosoly amivel rögtön letudja bármelyik nőről varázsolni a bugyit. Ebben a pillanatban még ez a gondolat sem ronthatta el a kedvem mert minden negatív dolog helyett inkább az iménti szavaira gondoltam és magára arra, hogy itt van. Miattam van itt és csak az enyém ha akarom. És naná, hogy akarom.

Visszamosolyogtam rá majd a következő pillanatban ott voltam ahol lenni akartam. A karjaiban.

Noha éreztem, hogy a teremben lévők nagy része még mindig minket néz számomra csak ő létezett.

A tekintete, amit üzen felém, a boldogsága, hogy adok neki egy esélyt. És jó magam is ezt érzem. Nem is akarok ebben a pillanatban mást érezni. Kijár nekem is a boldogság. Anyám szavai ellenére amik egy pillanatra ugyan befurakodtak boldog perceim közé de rögtön el is űztem őket és csak Christianra figyeltem.

Aki szorosan a karjaiban tartott és egyre közelebb vont magához. Éreztem, erős, izmos, szexi testének minden centiméterét.

- Egyszerűen gyönyörű vagy. Annyira imádlak Ana - suttogta a fülembe miután forró ajkaival egy csókot nyomott a nyakamra.

Az érintésre, de főként a szavai hatására egy pillanatra bennem rekedt a levegő. Na persze, hogy érezte milyen hatással van rám. Csodálkoztam is volna ha szó nélkül hagyja.

- Azért levegőt is vegyél hercegnőm.

- Na azért ne legyél olyan nagyra magaddal Grey - erre felemelte a fejét és szürke tekintete az enyémbe mélyedt miközben mosoly ült az a piszkosul szexi arcán.

- Ismerd el végre, hogy te is imádsz engem - mondja nekem játékosan de nekem egy pillanatra egy másik szó ugrott be nem az imádat. Amit már nagyon régóta érzek iránta, de annak közel sincs itt az ideje, hogy kimondjam és elijeszteni sem akarom. Ki tudja eljön e egyáltalán az idő, vagy lesz e olyan, hogy mi ilyet mondjunk egymásnak? Vagy, hogy egyáltalán mi sül ki ebből az egészből?

Christian mint mindig mintha olvasna a gondolataimban és látta rajtam,hogy nagyon elgondolkoztam.

Az ő tekintete is komorabb lett. Pedig olyat ritkán látni a játékos, jókedvű Christiant, hogy sajnáltam, hogy eltűnt. De a kérdések akaratlanul is itt köröznek a gondolataimban.

- Mit szólnál ha mennénk? - kérdezte mire csak bólintottam.

Nem köszöntünk el senkitől, Leilát csak egy pillanatra láttam akinek már most azt üzente a tekintete, hogy majd mesélnem kell.  Christian csak megfogta a kezem és elszöktünk mert ekkorra időközben szerencsére már mindenki saját magával volt elfoglalva és tudtam, hogy nekünk is lenne mit megbeszélnünk.

A limuzinban néhány pillanatig csend volt mire Christian végre megszólalt.

- Nem akarom, hogy azon agyalj mi lesz kicsim. Én sem tudom. Csak azt amit már mondtam. Fontos vagy nekem. Akarlak. Minden létező módon. Akarom ezt az egészet, kettőnket. És nem csak a szexet. Ez nekem is fontos Anastasia. Ilyet még egyetlen nő sem hallott tőlem. És más soha nem is fog.

És ebben nagyon jól tudtam, hogy igaza van. Hiszen velem együtt minden nő akire csak Christian egy pillantást is vetett ezeket a szavakat akarta hallani tőle. És én vagyok az aki megkapta. Ezek a szavak mindennél többet értek nekem, főleg a pillantása ami szintén alátámasztotta ezeket a mondatokat.

Tudtam, hogy tényleg akarja. Engem. Minket. A szívem szárnyalt a boldogságtól és semmi más nem számított.

Egy boldog mosoly jelent meg az ajkaimon amiből tudta, hogy oda jutott el a mondókája ahová tervezte, a szívemig. Erre ő is elmosolyodott majd közelebb húzódott hozzám. Hiába ezek a szavak, hogy tudja én is akarom ezt és mégis lassan közeledett felém. Mintha félne, hogy meggondolom magam. Eszem ágában sem volt.

Inkább megtettem a még köztünk lévő néhány felesleges centit és a tarkójánál a hajába túrva magamhoz húztam őt arra a csókra amire annyit vártunk.

Immár eltűnt az óvatosság, a helyét forróság és szenvedély vette át.

Ajkaink egy röpke másodpercre sem szakadtak el egymástól. Amint nyelve utat talált a számba nem volt megállás. Őrjítő módon csókolt. Karjai már amennyire a kocsi ülése engedte a derekam köré fonódtak még közelebb vonva magához. Legszívesebben az ölébe másztam volna, de félő volt, hogy akkor aztán ki nem jutunk a kocsiból. Legalábbis addig amíg a kellő közelségbe nem kerülünk egymással.

Azt az alkalmat pedig semmiképp sem a limuzin hátsó ülésén szerettem volna. Talán legközelebb - tettem hozzá és egy kicsit el is nevettem magam a gondolatra mert Christian éppen ezt a pillanatot választotta, hogy bűnre csábító ajkaival a nyakam bőrét vegye célba.

A kacajomra persze felfigyelt és naná, hogy nem hagyott békén amíg ki nem szedte belőlem min is járt az agyam pláne amikor fülig vörösödtem a gondolatra.

Ő picit elhúzódott tőlem, hogy kiélvezhesse a zavaromat.

- Ó édes hercegnőm. Micsoda gondolataid vannak. De tetszik. - kacsintott rám.

- Miért is nem lepődök meg ezen? - kérdeztem vissza mire már jóízűen nevetett. Én meg úgy tettem mint aki megsértődött.

- Most valahogy nekem is vonzóbb lenne a normálisabb körülmény. Mondtam, hogy fontos vagy nekem és rendesen akarom csinálni. Aztán mehet majd a limó és ahol még akarod - váltott ismét komolytalanra a végén Christian.

- Te őrült vagy - bokszoltam a karjába mire ismét magához rántott, hogy a fülembe suttoghasson.

- Érted őrülök meg - érkezett a válasza egy csók kíséretében a nyakamra. A szavai és a tettei hatására megremegtem. Tudtam, hogy érezte milyen hatással van rám és, hogy ez mennyire tetszik neki mert éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája. A mocsok.

- Egyébként hová is megyünk? - kérdeztem egy picit eltolva őt magamtól különben képtelen vagyok egy épkézláb mondatot is kisajtolni magamból. És ahogy kilestem az ablakon már nem Londont láttam magunk körül. Kérdőn pillantottam Christianra.

- Nem messze Londontól Surrey-ben van egy házam - mondja mintha ez olyan természetes lenne.

Hiszen neki az is, hogy akárhová megy éppen ott tuti van egy háza. Minden esetre kíváncsi lettem rá.
Egy pillanatra elgondolkodtatott vajon az évek alatt míg itt éltem vajon volt e itt? Lehet, hogy amíg annyiszor gondoltam rá miután Amerikából eljöttem nem egyszer ilyen közel volt hozzám. De ismét azelőtt válaszolt, hogy fel mertem volna tenni ezt a kérdést.

- Egy ismerősöm el akarta adni nekem megtetszett és megvettem. De még sose voltam itt - érkezett a válasz a ki nem mondott kérdésemre. Kicsit örültem neki, hogy akkor velem látja először. Ez ismét mosolyt csalt az arcomra és mintha ő is erre gondolt volna mert elmosolyodott. Tetszett ez a Christian. Nagyon is.

Nemsokkal később megállt a kocsi jelezve, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk és csak ámultam.

Egy csodaszép ház előtt álltunk meg. Igaz sötét volt de így is mesés. Főleg ahogy a kerti lámpák körülvették és megvilágították a házat. Az előtte elterülő gyönyörű kertet egy terasszal, szökőkúttal és szebbnél szebb növényekkel.

Annyira belefeledkeztem a látványba és a gondolat sem volt utolsó, hogy ez most csak a kettőnké, hogy észre sem vettem amint a kocsi elhajtott és ketten maradtunk.

Christian szorosan mögém lépett és hátulról ölelve a karjaiba zárt.

- Christian ez csodálatos.

- Tényleg az, de te szebb vagy hercegnőm - mormolta a nyakamba és már kezdett is a ház iránti rajongásom elpárologni, hogy helyette ő töltse ki minden gondolatomat.

Megfordultam és a karjaimat a nyaka köré fontam, hogy közelebb vonva magamhoz megcsókolhassam. Máris nem annyira érdekelt a ház mint az, hogy vele vagyok.

Egy röpke pillanat alatt forrósodott fel a levegő pláne, hogy végre itt volt mindkettőnknek a tudat, hogy szabadon csinálhatjuk amit akarunk.

Karjai szorosan vonták a testemet az ő izmos, férfias testéhez amihez olyan annyira közel kerültem, hogy igencsak érezhettem milyen hatással vagyok rá. Egy nyögés szakadt fel a torkomból a gondolatra, hogy végre az enyém lehet Ő és én az övé.

Nyelveink vad táncát semmi sem szakíthatta félbe még az sem, hogy bejussunk a házba. Egyik pillanatban még kint álltunk és csókoltunk egymást a másikban pedig már a karjaiban voltam úgy persze, hogy az ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Őrjítő csókjai mindent kitöröltek a fejemből csak ez a mérhetetlen vágy számított és az amit jelentünk egymásnak. Még így is, hogy egyenlőre egyikünk sem mondja ki. Csak érezzük.

Egy röpke pillanatra azért mégis eltávolodott tőlem így jutottunk egy kis levegőhöz miközben a házba léptünk és velem a karjai közt a lépcsőn botorkált felfelé.

- Talán könnyebb lenne ha letennél - próbáltam nehezen lélegezve kinyögni ezt a mondatot még mindig az ő hatása alatt állva.

- Most, hogy a karjaiban vagy és az enyém vagy? - tette fel a kérdést miközben gondoltam, hogy egy szoba felé tartunk - eszemben sincs hercegnőm - tette hozzá majd ismét befogta a számat egy csókkal. Eszemben sem volt panaszkodni mert ennél jobb helyen nem is lehettem volna.

Végigharapdálta az alsó ajkamat mielőtt nyelve ismét utat tört a számba amit készségesen fogadtam. Őt csókolni a legmámorítóbb dolog a világon. Amire igencsak rá lehet szokni. Ettől félek is kicsit mert belőle ezek után soha nem lesz elég. Képtelen vagyok betelni ezzel a férfival. Főleg, hogy végre viszonozza mindazt amit mindig is szerettem volna ha érez irántam. Néha már azt hiszem túl szép ez, hogy igaz legyen.

Elég Ana. Eszedbe ne jusson ilyesmiket agyalni - figyelmeztettem magam és ismét teljes valómban átadtam magam neki.

Ahogy bebotorkáltunk egy szobába amiket gyertya halvány fénye világított meg Christian talpra állatott és lopva körülnézhettem. Valaki biztos előkészítette neki ezt és ez még gyönyörűbb mint a ház.

Egy gyönyörű, tágas szoba, hatalmas üveg faltól falig ablakokkal amiken keresztül beragyogtak a csillagok és a hold fénye. Ugyanakkor rá lehetett látni a szépen kivilágított kertre és a szobából egy erkély is nyílt. De ami leginkább megakasztotta a figyelmem a szoba nagy részét elfoglaló hatalmas baldachinos ágy volt. Rajta szürke szatén ágyneművel. Egy pillanatra igencsak erotikus képek jelentek meg a szemem előtt és elpirultam ugyanakkor izgatott is lettem.

- Csak nem valami rosszaságra gondolsz hercegnőm? - kérdezte rossz fiús mosollyal az arcán Christian ahogy látta megakadni a szemem az ágyon.

- Csak azon, hogy akarlak téged - mondtam ki kerek perec amit gondoltam ezzel kicsit meg is lepve őt. - Na meddig állsz még ott Grey? - kérdeztem tőle majd egy ajtó felé sétáltam ami a szobából nyílt. A fürdőnek sejtettem és bejött.

Persze ez is bámulatos volt. Minden csupa szürkés márvány fehér színnel kombinálva óriási jakuzzival, egy hatalmas zuhanyzóval ugyanakkor itt is amerre lehetett kis gyertyák égtek lámpa helyett.

- Te meg a gyertyák? - fordultam felé. - Nem ilyen típusú pasinak gondoltalak.

- Érted bármit megteszek. Tudom, hogy a romantika és ilyesmik fontos neked. Olyan pasi akarok lenni aki neked kell.

- Nekem te kellesz. Nem akarom, hogy miattam megváltozz. Így szeretlek - tettem hozzá ezt a két szót már csak gondolatban. - De ez a része tetszik, imádom - mosolyogtam rá.

Lehet, hogy van akinek ez már túl nyálasnak tűnne, de nem akkor ha ezt Christian Grey teszi meg érted.

A mosolyomra ő is azzal válaszolt majd ismét megleptem őt. Nem ilyennek ismertem magam, ezt ő hozta ki belőlem. Merésznek,bátornak és csábítónak éreztem magam. Olyannak aki méltó arra, hogy ezzel a férfival legyen.

A ruhán oldalt volt egy rejtett cipzár amit elkezdtem lehúzni, hogy megszabadulhassak a ruhától. Amint sikerült a gyönyörű ruhám a fürdő padlóján hever a lábaimnál. Kiléptem belőle és csupán egy csipkés bugyiban álltam előtte. Mindezt a műsort neki háttal csináltam végig. Kiléptem a bugyiból is és hátrapillantottam rá.

Az éhséggel és vággyal teli tekintete láttán még inkább forrt bennem a szenvedély. A tudattól, hogy ezt én váltom ki belőle. Akaratlanul is a szemétől egyre lentebb tévedt a tekintetem dögös testén. Igen. Megőrül értem - bizonyosodtam ismét meg a nadrágja egy bizonyos részén lévő dudorból ítélve.

- Csatlakozol hozzám? Jó lenne ezúttal rendesen megejteni azt a zuhanyt - célozgattam egy korábbi zuhanyzós élményünkre.

Küldtem felé egy kacér mosolyt - ami ugyan eddig nem volt jellemző rám de muszáj volt incselkednem vele, csak aztán nehogy meglegyen a büntetésem.

- Vigyázz mit kívánsz - mondta nekem mintha tudná mire gondoltam és lehet, hogy így is van. Hiszen ez a férfi irányításra született. Mindig is imádta és imádja ha az ő kezében van az irányítás. De talán változhat a dolog. De mint mindent ezt is szeretem benne ésszerű határokig persze.

Elkezdett vetkőzni míg én beállítottam a zuhanyt és beléptem. A testem már teljesen elázott és pont háttal álltam neki mikor mögém lépett. Becsukta a kabin ajtaját és a testéhez vont.

A fenekemnél már érezhettem azt a bizonyos keménységet. De teljesen érezni akartam őt.

Megfordultam a karjaiban és kicsit távolabb léptem tőle ami könnyen kivitelezhető volt a hatalmas kabinban amit kezdett megtölteni a gőz.

Végre teljes valójában leplezetlenül végigmérhettem őt. Ahogy a gyertyák fénye megvilágította vizes, tökéletes testét egy kisebb nyögés szakadt fel belőlem. Követtem a mellkasán lefolyó víz patakot mikor a hangja visszavonta a szememet a tekintetéhez.

- Csak nem tetszik amit látsz? - kérdezi incselkedőn miközben ő is hasonlóan pillant végig a testemen.

- Azt hiszem neked is tetszik amit látsz! - jelentem ki ugyanakkor ezzel válaszolok is a kérdésére.

- El sem hiszed mennyire - mondja majd végigfuttatja a nyelvét kívánatos ajkain. A következő pillanatban visszalépek hozzá és már a karjaiban is vagyok. A derekamnál fogva ölel magához és csókol meg miközben a meleg víz áztat bennünket.

- Azt hittem először az ágyat akarod  majd - mormolja a nyakamba miután elszakadtunk egymástól levegő vétel céljából. Addig is hátrahajtott fejjel tűrtem ahogy azok a csodás ajkak és a nyelve a nyakamat kényezteti.

- Eljutunk oda is - nyögtem ennyit mivel nem igen tudtam világosan gondolkodni.

- Remélem is - érkezett a válasza miközben levette rólam a kezeit, hogy ujjai felfedező útra induljanak a testemet. Sőt inkább egy bizonyos helyet célzott be. Ott vágytam a leginkább az érintésére. Nem is tagadta meg tőlem. Egy sikoly tört fel belőlem ahogy ujjaival megérintett majd belém hatolt. Másik kezével addig a testemet fogta, de örültem, hogy mögöttem volt a zuhany fala is.
Ajkai a számra tértek vissza miközben ujjaival a földöntúli gyönyör felé hajszolt. Sűrű nyögések törtek fel belőlem, amit elnyomtak ugyan a csókjaink.

Ajkaink szinte tépték egymást miközben ujjaival a csúcsig gyötört. Miközben az orgazmus hullámai végigsöpörtek rajtam elszakadt a számtól, hogy a melleimet vegye célba. Nem a forró zuhanynak hála, de jóformán elolvadtam a karjaiban. Örültem, hogy megtartott mert még mindig remegtek a lábaim miközben visszatért a számhoz egy csók reményében. Meg is kapta miközben fordítottam a helyzetünkön és a falnak nyomtam őt.

Felcsillant a szeme amikor látta mire készülök.

Kezdésnek vizes mellkasán haladtam végig az ajkaimmal jó alaposan végigcsókolva  a testét, hogy addig is kínozzam őt.

- Ó istenem. Csodálatos vagy hercegnőm - morogta vágytól rekedt hangon miközben egyre haladtam ágaskodó férfiassága felé. Nagyot nyeltem amikor végre elértem oda ekkorra már elé térdelve.

Felpillantottam rá és tetszett amit a szemében láttam. Az imént ő részesített mennyei örömökben most rajtam a sort, hogy lássam ahogy miattam hullik szét.

Először kezemmel kényeztettem majd számba véve ingereltem őt, hogy eljusson a paradicsom felé. Amikor éppen a számba engedtem őt nem bírta ki és a hajamba markolt. Majd hol ujjaimmal, hol nyelvemmel gyötörtem néha a belső combján simítottam végig, mikor is elszakadt nála a cérna és a számba élvezett.

Felnéztem rá és ahogy láttam az extázist az arcát az mindent megért. Hogy én is ugyanolyan boldoggá tettem mint ő engem. Miután az ő légzése is csillapodott felemelt magához és még az ő ízével a számban csókolt meg.

Ez a csók azonban inkább volt lassú, ugyanakkor mámorító. Nem kellett semmit mondani ez a csók helyettünk beszélt.

Testem ismét minden centije az övéhez tapadt miközben lassú csókunk szenvedélyesebbé vált és ismét én érezhettem a falat a hátam mögött. Több játékra nem volt szükség, végre magamban akartam őt. A tekintetemben is láthatta és nem is váratott meg. A karjaiba kapott én rögtön a dereka köré kulcsoltam a lábaim, majd kemény férfiassága rögtön belém hatolt.

Az érzés ahogy a teljesen kitöltött és egyé váltunk leírhatatlan volt. Úgy illett a testem az övéhez mint egy puzzle darabkái. Ő volt a másik felem. A szemében láttam, hogy ő is így érzi.

Néhány kínzó másodpercig egyikünk sem mozdult csak kiélveztük a pillanatot ahogy egyesült a testünk.

Majd szinte abban a pillanatban darabokra estem ahogy megmozdult bennem. A hátam a falnak nyomta míg eleinte lassan, majd egyre gyorsabban mozgott bennem. Közben a zuhanyt megtöltötték szenvedélyünk hangjai.

Hol teljesen kihúzódott belőlem, hogy utána ismét elmerülhessen a testemben, hol pedig akadt pillanat amikor teljesen bennem volt és megállt csak, hogy kínozhasson.

Amikor újrakezdte a mozgást több karmolást is kapott tőlem a hátára. Ki tudja hány mámorító lökéssel később miközben csókoltuk és harapdáltunk egymást először én, majd követve engem szinte egyszerre értük el a csillagokat. A nyakam csókolgatta abban a pillanatban mikor elélvezett és egy kicsit erősebben harapta meg a bőröm. Nem fájt, inkább felizgatott. Már a gondolata, hogy holnapra tuti meglesz a helye. De emlékeztetni fog mikor és miért is kaptam.

Remegett még az imént átélt gyönyörtől a testem a karjaiban miközben váltottunk néhány csókot és leemelt magáról. Egy nyögés hagyta el a szám ahogy a testünk elvált vagy inkább mondható egy rosszalló hangnak is.

Erre elnevette magát.

- Most már bármikor a tiéd lehet Anastasia - suttogta a fülembe az iménti gyönyörre célozva. És ezek után el is várom, hogy bármikor részem lehessen benne.

- Ajánlom is Grey - válaszoltam én is nevetve.

- Imádlak - mondta erre majd édesen megcsókolt miközben a karjaiba kapott és így csurom vizesen kilépve a zuhany alol vissza indult velem a szobába.

Lefektetett a hűs szaténra ami cseppet sem hűtötte le a testem forróságát amit ő keltett bennem és az iménti pillanatok. Sőt. Ismét akartam őt.

- Azt hiszem olyan leszek mint egy drogos - csúszott ki a számom pedig ezt a megjegyzést csak magamnak akartam megtartani.

- Igen? - csillant fel a szeme. - Azt hiszem tőlem bármikor megkaphatod az adagodat. Sőt el is várom, hogy akard. Ugyanis én mindig akarlak hercegnőm. Az enyém vagy végre - mondta majd rögtön fölém helyezkedett és vadul csókolni kezdtük egymást miközben vágyainak kőkemény bizonyítéka ismét az ágyékomnak nyomódott ezzel még nagyobb tüzet szítva bennem.

A következő pillanatban mégis elszakadt tőlem és  hasra fordított az ágyon. Nyakamtól lefelé haladva csókolta végig a hátam, a fenekem, majd ismét tettre kész férfiasságával hátulról hatolt belém. Egy meglepett sikoly hagyta el a száma amit ahogy elkezdett mozogni bennem az élvezet és a gyönyör hangjai váltottak fel.

Eleinte lassú majd erősödő lökéseivel szándékozott sokadjára a fellegekbe repíteni mindkettőnket, miközben ajkai a nyakam szívogatták.

Továbbra is bennem volt, miközben felült és az ölében ülve mozogtam rajta tovább, miközben kezei mellemre tapadtak, amivel csak még több sóhaj szakadt fel belőlem.

Egy röpke pillanatra oldalra fordítottam a fejem, hogy megcsókolhassam mikor oldalt mellettünk a falon egy tükröt vettem észre benne pedig magunkat láttam.

Miközben hol lassan hol gyorsabban mozgott bennem. Észrevette ő is mit nézek. Mindketten megbabonázva néztük a tükörképünket. Ahogy összeolvadt testünk mozgott, amint szürkés tekintete az enyémbe kapcsolódott.

- Látod milyen jók vagyunk együtt? Téged csak nekem teremtettek. Mindig ez a kép lebegjen előtted. Akkor is ha netán valamit elszúrok - mondta miközben megállt a mozgással. Kínzó volt, de a szavaira figyeltem. - Új ez nekem, de igyekszem nem elszúrni. Ha netán mégis sikerül gondolj erre. Én mindig ezt a képet akarom látni Anastasia. Nem azt, hogy szexelünk. Hanem, hogy egyek vagyunk - mondta nekem miközben végig a tükörben néztük egymást.

- Örökké ezt akarom. Téged - válaszoltam, majd végre tényleg megcsókoltam. Ugyanolyan szenvedéllyel viszonozta a csókom miközben ismét mozogni kezdett bennem.

Néhány heves lökéssel juttatott a mennyekbe minket és szinte reszketve omlottam a karjaiba miután kihúzódott belőlem. A következő pillanatban ismét vízszintesben voltunk, pihegve az imént átéltek után mikor lefeküdt és a mellkasára vont.

Boldogan bújtam hozzá. Mellkasára hajtottam a fejem hallva a szívdobogását, karommal átfogtam őt és kezdtem elbóbiskolni egy olyan este és éjszaka után amire nem számítottam, hogy átélhetem pláne azóta ami után idejöttem. Most mégis boldogan készültem eladni Christian Grey karjaiban.

És miközben az álom egyre közeledett felém hallottam egy mondatot:

- Szeretlek hercegnőm.

És mielőtt végképp elnyelt volna a tudatlanság reméltem, hogy ezt tényleg kimondta nem pedig csak képzeltem.....


~Christian~

Miután Anastasia álomba merült a karjaimban nekem ez sokáig nem sikerült. Egy folytában az iménti órák képei pörögtek az agyamban és egy olyan érzés árasztott el amit nem igen szoktam érezni.

Boldogság. Boldog voltam. Hála ennek a gyönyörű nőnek a karjaimban.

Mégis ehhez az érzéshez félelem is társult. Ahogy neki is mondtam számomra ez teljesen új dolog és félek, hogy elfogom cseszni. Nem akarom. Nagyon nem. Főleg most, hogy megtapasztaltam milyen érzés vele. És nemcsak a szex hanem összességében minden. Anastasia mellett tényleg úgy érzem, hogy élek. Hogy talán nekem is van esélyem arra, hogy boldog legyek.

Egészen idáig ebben kételkedtem. Persze mindig megkaptam amit akartam, de ennyire még semmi és senki nem tett boldoggá. Félek, hogy ezt elfogom veszíteni.Talán ezért sem merem a szemem lehunyni. Mert attól tartok, hogy mire kivilágosodik és magamhoz térek már nem lesz mellettem.

Elég Grey. Ne agyalj annyit. Itt van veled és nem megy sehová. Valami hihetetlen módon nem akar menni. Itt akar lenni velem. Fontos vagyok neki. Inkább ne szúrd el ezen agyalj és, hogy boldoggá tedd - mondtam magamnak és a borús gondolataimat inkább ebbe az irányba tereltem. Így sikerült már lassan elaludnom mikorra már majdnem kivilágosodott.

Nem tudtam mennyi is lehetett az idő amikor magamhoz tértem, de furcsa módon miután álomba merültem remekül aludtam. Azonban egy pillanatra pánik fogott el mikor mellettem az ágy üres volt. De szerencsére ahogy a lentről felfelé szálló reggeli szagát megéreztem megnyugodtam és elkönyveltem, hogy az éjszaka nem álom volt.

Belebújtam egy alsónadrágba és a lenti konyha felé vettem az irányt. Meglepett amit lent találtam ugyanakkor a legszebb látvány volt.

Anastasia ügyködött a konyhában nem is akárhogy. Csupán az én fehér ingem volt rajta amiben zenére mozgatta csábos testét miközben reggelit készített. Eszemben volt megzavarni, inkább leültem az alsó lépcsőfokra ahonnan remek rálátásom nyílt és kiélveztem a látvány.

Ez a nő az enyém - mondogattam magamban ahogy figyeltem őt és egy idióta vigyor ült ki az arcomra. Még szerencse, hogy Elliot nem látja. Halálra cikizne.

Ana éppen a tojással ügyködött mikor kénytelen volt megfordulni ekkor vett észre és én is elindultam felé.

- Jó reggelt - köszönt édesen mosolyogva.

Nem bírtam ki odaléptem hozzá kivettem a kezéből a tálat és magamhoz vontam őt egy csókra.

Amolyan jó reggeli csóknak szántam, de ő sem érte be ennyivel és a nyelvét megérezve a számban én sem. Kifulladásig csókoltam őt mikor nevetve húzódott el tőlem.

- Tényleg jó - válaszoltam az iménti köszönésére. - Már azt hittem megléptél.

- Csak egy reggeli erejéig. Fel akartam vinni neked.

- Úgy érzem itt is jó lesz - kacsintok rá majd miután egy rövid csókot még loptam tőle segítettem neki megcsinálni a reggelit és megteríteni az asztalnál.

- Ejha. Mr. Grey még házias is. Azt hittem tényleg jó vásárt csináltam veled - incselkedett miután leültem az egyik székre.

- De még milyen jót Miss Steele. Sok mindenben vagyok ám tehetséges - válaszoltam majd elkaptam a derekát ahogy ellépett előlem, hogy leüljön a velem szembeni székre. A közelemben akartam tudni a reggelimet - mosolyodtam el gonoszan pláne amikor itt riszálta magát előttem csak az ingemben.

Nem gondolhatta, hogy szó, tettek nélkül hagyom.

Az ölembe ültettem őt és nagyon is érezhette milyen hatással van rám.

- Azt hiszem ez lesz a legfinomabb reggelim - suttogtam a fülébe ahogy az ölemben ült és a kis vadmacskám még mocorgott is rajtam.

- Miért érzem én, hogy nem a rántottától beszél Mr. Grey? - kérdezte vágytól rekedtes hangon.

- Az is sorra kerül majd de először téged akarlak - válaszoltam majd a kezemmel előrenyúltam a combjai közé és a már nedves testébe fúrtam az ujjaim. - Hmmm ez ígéretes Miss Steele - morogtam a nyakába mire éreztem, hogy megremeg.

Az ujjaimmal gyötörtem őt aminek következtében nekem se sok hiányzott, hogy elélvezzek annak hatására, hogy az ölemben fészkelődött. De először őt juttattam el a csúcsra majd ismét nem kíméltem hiszen ahogy a nevemet sikoltva élvezett el a karjaimban egy pillanatra felemeltem őt.

Csak annyira, hogy kiszabadítsam magam és már vissza is húztam az ölembe, egyúttal pedig már a testében is voltam. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől ahogy teljesen kitöltöttem őt. Mámorító és nincs ehhez fogható. Nem is indulhatna szebben egy reggel.

Innentől kezdve őrjítő tempót diktáltunk amíg majdnem a mennyekig nem repültünk. De csak majdnem. Ana úgy gondolta tovább kínoz. Egy pillanat alatt felkelt az ölemből és el is hagytam a testét.

Atyám. Ez a nő komolyan meg akar ölni? - gondoltam és már megijedtem, hogy ilyen állapotban itt akar hagyni vagy, hogy mi történt egyáltalán.

De rögtön meg is nyugodtam amint visszaült az ölembe csak immár szemből és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Végre csókolhattam is ezt a kis boszorkányt.

Nyelveink őrült táncot jártak, körmei a vállamba mélyedtek miközben én a melleit simogattam, hol pedig arra a területre tévedtek az ujjaim ahol a testünk egyesült és ott is izgattam őt.

Imádom ezt a nőt - gondoltam magam majd néhány utolsó lökés és egyszerre láttuk meg a csillagokat. Lihegve váltottunk egy csókot mielőtt a nyakam hajlatába temette az arcát és levegőért kapkodott. Én hasonlóan tettem.

- Azt hiszem most már tényleg jöhet egy kis kaja. Csak, hogy pótoljuk az energiánkat - mondtam neki mire elnevette magát és bármennyire is akartam, hogy maradjon lemászott rólam és átült a helyére. Bár igaz ami igaz így van esély rá, hogy megreggelizzünk.

Így is tettünk de persze egy igencsak élvezetes közös zuhany következett utána. Képtelenek voltunk betelni egymással.

- Nem mentem az este haza apám biztos aggódik. Vissza tudnál vinni? Legalább, hogy ránézzek. Utána tölthetnénk együtt a napot.

- Persze hercegnőm. Az utolsó mondat remekül hangzik - kacsintok rá miközben kissé távolabb egymástól törölköztünk meg. Jobbnak láttuk így mert különben sosem indulunk el.

Ana éppen nyúlt volna, hogy visszavegye az esti ruháját mikor a gardróbba küldtem.

- Na nem mintha nem lettél volna gyönyörű ebben a ruhában, de csak kényelmesebb lenne valami normális - mondtam neki majd figyeltem az arcát amikor az én ruháim mellett neki szánt ruhákat is talált.

- Csak nem tudtad, hogy befogom adni a derekam és itt kötünk ki Mr.Grey ? - fordult hátra felém miközben a ruhák között válogatott.

- Őszintén? Reménykedtem benne. Hogy adsz nekem egy esélyt - válaszoltam az ajtónak támaszkodva. Egy meleg mosollyal jutalmazott és a tekintete is mindent elmondott. Közben pedig ismét csábosra vette a figurát ahogy felvette a ruhákat.

- Na kapsz te még ezért Miss Steele - mondtam neki.

- Már alig várom - lépett oda hozzám és megcsókolt. Röviden mégis szenvedélyesen majd kiment a szobából, elindult lefelé.

Közben pedig próbáltam felfogni mi is történik, hogy ez tényleg igaz. Ugyanakkor Anastasián is töprengtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen merész, csábító. De őt mindenhogy imádom. Azt hiszem benne minden tekintetben megtalálom a párom.

Egy olyan nő akit minden férfi meg akar védi, ugyanakkor ő is nagyon jól tud vigyázni magára. Kemény ugyanakkor lágy is. Tetszik ahogy nekem is képes megmondani a magáét. Furcsa hiszen megszoktam, hogy mindig mindent én irányítok de tetszik, hogy ő ezt nem minden esetben hagyja. Szerintem az egyetlen ember a földön akitől eltűröm ezt. Tőle akármit elfogadnék. Na persze nem kapja meg teljesen a gyeplőt - gondoltam magamban majd utána mentem.

Miután megreggeliztünk a nappaliból felhívtam a sofőrt, hogy jöjjön értünk és vigyen vissza a városba így a mobilom a nappaliban hagytam asztalon. Már lefelé mentem a lépcsőn amikor meghallottam, hogy csörög. Nem is akárkinek a csengő hangja szólalt meg. Egy pillanatra megtorpantam a lépcső alján és elfogott a félelem.

- Miért hívogat téged az anyám? - fordult felém ezzel a kérdéssel Anastasia miután látta a hívó nevét a mobilomon. . . . . .



 


Sziasztok :) Hogy rögtön olvashassatok a kis rizsámat inkább a fejlik végére hagyom majd. Először is köszönöm a pipákat és a komikat is az előző fejezethez. Ide is várom a véleményeteket. Nem lett egy nagy szám ugyan és hosszú sem, de azért remélem olyan rossz se. 
És mivel jövőhéttől már mozikban a film a Menüben találtok ennek egy részt ahová majd kíváncsian várom a véleményeteket :) 

És mint látjátok alakul az új design amit én imádok és nagyon köszönök ismét Debinek :) 

UI: Christian Londoni házáról kép a Menüben a Helyszíneknél. 

Nemsokára ismét puszi nektek addig: 


4 megjegyzés:

  1. Kedves Lizzy!

    Ez megint csak jól sikerült. :) Amikor megláttam a blogomon, hogy van Nálad friss, nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy máris nyissam az oldalt. (Pedig be akartam még fejezni a saját fejezetemet. :P) Tetszett. Végre összejöttek, és bár ez a fejezet eseménytelenebb volt, mint a többi, nem kevésbé olvastam szívesen. :)
    A végén a csattanó pedig... hát remekül lezártad a részt, hogy már tűkön ülve várjam a folytatást. Ez a nő csak nem akar leszállni Christianról. De utálom... Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani Anának, miért hívogatja őt az anyja. Van egy olyan érzésem, hogy csak ezek után jön majd az igazi konfliktus. :)

    Várom a folytatást! :)
    Puszi, Szemy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szemy :)
      Köszönöm, örülök ha tetszik. Igen ez egy ilyen rész volt, nem éppen izgalmas. Legalábbis nem amennyire szokott lenni. Elena no comment. Szerintem sokan szeretjük őt :D hát még mennyire fogjuk. Annyit elárulok, hogy egy kicsit adok happyt a párosnak, na persze akadnak majd kisebb nagyobb dolgok de a nagyobb gonoszságokat amiket kitaláltam picit későbbre tartogatom. Lesz még itt ez az :D

      Igyekszek majd vele. jövő pénteken elutazok előtte mindenképp lesz egy fejli. Köszönöm :)

      UI: én is mindig lesem ám nálad a frisst remélem hamar jön, és ne haragudj h eddig elmaradt de jön majd tényleg a vélemény az újadhoz majd. Puszi: Lizzy

      Törlés
  2. Kedves Lizzy!

    Elnézést kérek, hogy eddig nem tudtam elolvasni a blogodat, sem írni neked, mennyire fantasztikus a történeted! Nagyon bírom Greyt (a vezetékneve sokkal jobban tetszik, ezért hívom így), és szerintem aranyos, hogy hercegnőmnek becézi a lányt. A vége pedig... érdekes volt. Kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol Grey a lány kérdésére. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást. :) Innentől igyekszem heti rendszerességgel olvasni, nem pedig egyhuzamban a történetet.
    Ui.: ha van kedved, kérlek, te is olvasd el a Jeges Érintést, hiszen korábban említetted, hogy érdekesnek találod. Egy véleménynek is örülnék, ha arra kerül a sor. Folytasd hamar!

    Puszi, Arika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Hát akkor Üdv itt :) Örülök, hogy tetszik és köszönöm :)
      Ami Christiant illeti ezt a becezést én is szeretem. Remélem a folytatás is tetszeni fog majd. Nemsokára jön :)
      Én is ahogy időm engedi rendesen elolvaslak és ilyesmi. Puszi addig is: Lizzy

      Törlés