2013. október 19., szombat

Ajánló: Abigail Gibbs - Vacsora a vámpírral

Azthiszem nálam mégse válik soha unalmassá a vámpír téma. Pedig néha vagyok úgy, hogy besokkallok ezektől és minden ilyesféle természetfelettivel megáldott könyvtől és nem vágyok másra csak egy olyan könyvre amiben csupán normális hétköznapi emberek vannak.
Vámpírokról azthiszem egy ideje már nem is olvastam, de ezzel a könyvel ismét rámutattak, hogy imádom őket :D

Erről a könyvről lenne szó:
Az idei év legérzékibb olvasmánya…

Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet…
Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet. Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg. Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára…
A Sötét hősnő sorozat második kötete az ŐsziRóza címet kapta. Abigail Gibbs Devon legsötétebb, legeldugottabb vidékén született és ott is nőtt fel. Jelenleg alapképzéses irodalomtanulmányait végzi Oxfordban – hivatásos diáknak tartja magát, akire még vár a nagybetűs élet. A világon a legjobban a vértől irtózik, és lelkes szószólója a vegetarianizmusnak – mindez logikusan vezetett első regénye, a Vacsora a vámpírral megszületéséhez. Tizenöt évesen kezdett írni Canse12 néven, s ettől fogva folytatásokban töltötte fel szövegeit a világhálóra. Háromévnyi internetes dicsőség után úgy döntött, eljött az ideje annak, hogy a világ fennmaradó részét is meghódítsa. Idejét tanulmányai, a történetszövés, valamint családja között osztja meg, és kávéra van szüksége ahhoz, hogy valahogy túl is élje mindhármat.


Röviden egy kis fülszöveg. 
És rögtön kezdjük is a könyv borítójánál. Már ugye abból lehet következtetni miféle könyvet is tartunk a kezünkben. Noha nekem maga a borító annyira nem is tetszik és meg is mondom mi jutott róla és a címről is rögtön eszembe. 
Hogy tuti valami olyan könyvről van szó ami mit tudom én melyik évszázadban játszódik ami tuti nem a 21. század, nemtudom nekem már ez a sárgás színről ez ugrott be, utána pedig a címről is : Vacsora a vámpírral. 

Jó ideig eszembe se volt még csak a fülszöveget se nemhogy a könyvet elolvasni. Aztán mégis elolvastam és gondoltam adok egy esélyt neki. És már ahogy elkezdtem kiderül, hogy nagyon is 21. századi történet. Sőt. Már az elején ahogy nekikezdtem tudtam, hogy tetszeni fog. 

Bár fogalmam se volt, hogy egy újabb vámpíros történet mi újat tudna még mutatni. És azthiszem mégis sikerült. 
Megismerhettük a fősnőt Violetet aki igencsak mondjuk ijesztő, rémes módón akadt össze a főszereplő férfival. Egyik pillanatról a másikra egy olyan világba került amiről nem is tudott és itt kellett boldogulnia, vámpírokkal körülvéve. Köztük az arrogáns és ahogy Violet hívta egy bunkó vámpír herceggel. 
Ami a történetet illeti, nekem nagyon tetszett, nagyon jó meg lett írva, kidolgozva minden részlet, úgy azért néhány dolog előre sejtehető volt mégis tudott meglepetést is okozni az író. 
Néhol ami a vámpírokat illeti volt egy kis Twilight feelingem, no de mivel imádtam az abban megismert és olyan vámpírokat ezt elnéztem, és szerencsére mint írtam a történetet nagyon jó volt. Nem olvastam még :D mindig létező vámpíros sztorit és lehet, hogy akad amihez hasonlít bármiben is de számomra tudott újat mutatni és a könyv minden oldala fent tartotta az érdeklődésem.

Ami a szereplőket illeti, örültem, hogy nem egy nyávogós, rinyálós kislányt kaptunk Violet személyében. Végre. Nagyon szimpatikus volt a karaktere. Tetszett ez a nagyszájú lány aki nem volt idegbajos mert egy bunkó vámpírral hozta össze a sors, na lehet néha belül egy picit, de ilyen is kell legyen.
Mindenesetre imádtam őket kettejüket a már említett Kaspar herceggel.
Ő pedig olyan pasi, vámpír akik mindig is a favoritok voltak nálam. A tipikus sötét, rosszfiú. Aki nem mellesleg állati dögös, és vámpír is. Hát kell ennél több?
Imádtam a szócsatáikat Violettel :) alig vártam a közös részeiket, de persze külön külön is jók voltak.
Az egész történet nagyon tetszett. A szereplők szerethetőek voltak, és persze megvoltak azok is akiket kevésbé kedvel meg az olvasó ugyebár de összességében ez így volt jó. Amiből nem hiányozhatott a humor, romantika, szenvedély - de mindez olyan mennyiségben amitől pont tökéletes lett a dolog - és persze a könnyek, fájdalom, bonyodalmak és titkok jó adagja sem amiknek hála egy jó szuper kis történet lett.
Nekem nagyon tetszett és ügyesen vállon veregetem magam amiért végül is megvettem és elolvastam.

És mondanom sem kell, hogy akik szintén szeretik az ilyen történeteket azoknak kötelező. Én nagyon várom  a második részt :) és én is totálisan Kasparoid  <3

Végezetül egy két kedvenc idézet:

"Kaspar egy lámpaoszlopnak támaszkodott, kezét nadrágja zsebébe csúsztatta, hogy csak a hüvelykujja látszott ki, s ajkán megint gúnyos mosoly játszott. Fölényesen végigmért, ezért szorosabban összehúztam magamon a kabátot, hogy valahogy eltakarjam a miniruhámat.
Ettől csak még szélesebben vigyorgott.
– Tudod kislány, a pirulás meg azok az ibolyaszínű szemeid eléggé ütik egymást."

És egy talán SPOILERES idézet szóval tovább csak saját felelősségre, de nekem ez a kedvencem <3


 
"– Violet egészen biztos vagy benne?
Bólintottam.
– Nincs választásom.
Újra a szájához húzta a kezemet, én pedig megfogtam az övét, és nyöszörgésemet visszafojtva reszkető ajkamhoz emeltem véres csuklóját. Mielőtt újra inni kezdett volna, rám nézett, és arcán megjelent jellegzetes fölényes mosolya.
– Szeretlek, kislány – közölte.
– Én is szeretlek, pióca – feleltem."

1 megjegyzés:

  1. mikor lesz a második része?:)
    Imádtam a könyvet!!!

    VálaszTörlés