2014. április 7., hétfő

6. - Utállak is meg nem is



~Christian~


Fogalmam sincs mi ütött belém, de ebben a pillanatban teljesen kiürült az agyam. Semmi sem érdekelt. Pedig ez nem vall rám.
Miközben Anastasia a karjaimban volt és teljesen az őrültbe kergetett mámorító csókjaival mégis az agyamba villant valami ahogy idekint a kocsimnak döntve csókoltuk egymást.
Lehet, hogy ezt nem itt kellene? Sosem lehet tudni. Nem mintha szégyellném vagy ilyesmi, mert pont ellenkezőleg. De nem akarom, hogy egy ilyen pillanatunkban megörökített képeket lássunk viszont valamelyik lapban. Bár sosem jártam még így, elég óvatos is voltam ilyen téren és nem most akarom elkezdeni. Mindig is arról voltam híres, hogy nem igen láttak nőt mellettem, ha netán mégis többször egyet sosem. És eszemben sincs senki tudtára adni Anastasiat. Hiszen még én magam sem tudom mi a fene történik velünk.
Egész este az idegeimen táncolt. Fogalmam sincs, hogy fogunk ebből az egészből kimászni. És jelen pillanatban nem is igazán érdekelt. Csak ez a nő akit a karjaimban tartok és akit annyi év után újra láttam és akinek hála megint veszélyes vizeken evezek.
Némiképp magamhoz térve néhány utolsó csókot lehelve az ajkaira pokoli nehezen elszakadtam tőle. Homlokomat az övének döntöttem és mindketten igencsak kapkodtuk a levegőt amit az utóbbi isten tudja hány percben szinte venni is elfelejtettünk.
Közben kezdtem észhez térni is. Eszembe jutott a nemsokkal ezelőtti telefon hívás. Rögtön el is szállt a mámor és átvette a helyét a méreg.
Mintha Ana is látta volna rajtam a változást. El is húzódott a karjaimból.
A francba. Most fogom megbántani őt. Pedig ezt akarom a legkevésbé. A fenébe Grey mibe keveredtél?
- Jobb lenne ha felmennénk - szólaltam meg, majd mielőtt Anastasia elindult volna az épület felé egy röpke csókra még magamhoz húztam őt. Talán inkább azért is, hogy a tudtára adjam, hogy minden rendben csak kell egy kis idő. Mintha olvasna a gondolataimban egy röpke mosolyt küldött felém. Lehet, hogy neki is erre van szüksége.
Felmentünk az Escalába ahol mindketten rögtön a szobánk felé mentünk. Hagytam egy kicsit Anát, hogy elrendezze a dolgait és nekem is volt mit rendbe tennem.
A szobámból átmentem a nappali és töltöttem magamnak egy italt. Lehet, hogy nem is egyre lesz szükségem, hogy ezt helyre rakjam.
Azt se tudom, hogy kezdjek neki. Ennél bonyolultabb már nem is lehetne a helyzet. Pedig pont ezt akartam elkerülni. Nem akartam engedni, hogy Anastasia újra az életem része legyen. És most mégis az életünk minden szála egyre inkább összefonódik.
Nem is magam miatt hanem miatta félek ettől. Ismerem magam, a múltam és tudom, hogy csak fájdalmat okoznék neki. Csupán már azzal is ha csak kiderülne mi volt köztem és az anyja közt. Elenát ismerve pedig pokollá tenné a lánya életét - még inkább mint eddig - ha kiderülne, hogy mennyit jelent nekem Ana.
Mennyit is? - kérdezte egy hang a fejemben amire szinte rögtön érkezett a válasz.
Mindent.
Ebben aztán jól benne vagyok.
Hogy mászunk ki ebből? Hiszen itt lakik nálam. A gyűrűmet viseli és jó páran azt hiszik jegyesek vagyunk. Ráadásul egy csajos nap is vár rám a húgommal, Anával és a kis Natieval.
Mégis akármekkora galibában vagyunk is valahogy abba kell hagyni. Mielőtt aztán túl késő lenne. És Elenáról sem feledkezhetek meg. Vele még meggyűlhet a bajom. Nem húzhatok vele sem ujjat. Minden áron meg kell akadályoznom, hogy valaha is Anastasia tudomására jusson ez az egész dolog az a anyjával. És ennek az ára az, hogy távol kell tartsam magam tőle. Minden őrültség ellenére is. Abból pedig akad bőven mostanság aminek hála ahelyett, hogy távolabb egyre közelebb kerülünk a vesztünkhöz.
Meg tudod ezt oldani Grey. Kénytelen leszel. Még ha ezzel eleinte meg is kell bántsam Őt. Legfőképp az ő érdeke. Csak ne lenne ilyen átkozottul nehéz.. . . . . .


~Anastasia~

Valami nincs rendben. - futott át rajtam a gondolat miközben Christian elvitt minket ma vásárolni. Natie és Mía nagyon jól kijöttek egymással hátul míg mi ketten elől egymás mellett egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Sőt nem csak most hanem egyáltalán semmit még ma. Na jó egy jó reggeltet elmotyogott reggel mikor összefutottunk a konyhában. Utána szó nélkül ott is hagyott.
Fogalmam sincs mi történt. Vagy egyáltalán mire kellett volna számítsak? Egek, még én magam sem tudom. Na jó talán mégis. Nem erre számítottam. Hiszen ő volt az aki letámadott az este most pedig mintha semmi sem történt volna. Nem éppen arra számítottam, hogy ilyen távolság tartó lesz. Bár lehet, hogy csak én gondolok bele többet mint amennyit kellene. Hiszen ez csak egy játék Ana. És úgy tűnik Christian jobb színész mint gondoltam.
Nem is kellett volna ebbe az egészbe belekeveredni, akkor most nem kéne bántson az ilyesmi. De a francba is nem hagy nyugodni a tegnap az este. Főleg az a csók. Most pedig olyan hideg mint egy jég csap.
De mit is gondoltam? Én vagyok a bolond, hogy olyan dolgokat akarok amiket sosem kaphatok meg. Te is játszd a szereped Ana és ennyi. Ettől a férfitól nem kaphatsz többet - mondja az agyam józanabbik fele. És ideje lenne végre hallgatnom rá. Még akkor is ha fáj.
- Ana? Ana? - szólítgat ki tudja mióta a kis Natie mire visszatérek a gondolataimból. Ekkor tűnik fel, hogy megérkeztünk.
Mía is furcsán, kérdőn pillant rám miután kiszálltunk.
Megfogom a  kis Natie kezét és birtokba vesszük a bevásárló központot. Mia és a kislány nagyon lelkesek. Én közel sem annyira. A hallgatag és morcos Christian pedig még inkább elszomorít. Szerencsére a kis Natienak semmi sem tűnik fel. Legalább Christian vele normálisan viselkedik. Ahogy tegnap este.
Ennek legalább örülök. Hogy a kis Natie boldog. Az összes gyerek boltot végiglátogatjuk és hála főleg Miának nem is jövünk ki üres kézzel. Ők legalább élvezik. Szintén Miának hála nem egy ruha üzletben is kikötünk. Bár rám hiába próbál bármit is rám tukmálni ma nincs kedvem hozzá. Pedig ki kéne vennem a részem a vásárlásból. Eszemben sincs megadni az örömet, hogy Christian így lásson. Nem fogok miatta bánkódni. Ha őt ennyire nem érdekli akkor engem miért?
Igaz ezt mondani könnyebb. De legalább megpróbálom élvezni a lányok kedvéért és végre én is felpróbálok néhány ruhát.
- Nagyon szép vagy Ana. Igaz Christian bácsi? - fordul Natie Christian felé mikor Mia kirángat a tükör elé egy koktél ruhában. - Amit fogalmam sincs minek és hová vennék fel, de szerinte ezt muszáj megvennem.
Christian végigpillant rajtam és igaz csak egy röpke pillanatra mintha az esti Christiannal találkozna a tekintetem mielőtt ismét a jég csap lesz belőle.
- Tényleg gyönyörű - mondja a tökéletes színészi mosolyával amit én is viszonozok. Utána csak megszabadulni akarok ettől a ruhától. Sőt az egész naptól.
Szerencsére a lányok jól érzik magukat. Igyekszem nem elrontani a kedvüket. Jó pár órával később Christian elvisz minket ebédelni.
Legnagyobb döbbenetemre, és azt hiszem Miáéra is már éppen a desszertnél járunk mikor az asztalunkhoz lép egy nő. Még soha nem láttam, de úgy tűnik Christian nagyon jól ismeri. Hát persze. És még gyönyörű is. És a mosoly ami Christianra villant? Aki persze viszonozza is. Mintha itt sem lennénk. Lennék.
Azért mit ne mondjak van bátorság a csajban. Épp, hogy nem mászik itt mindenki szeme láttára Christianra úgy flörtöl vele. Ez a szemét meg még hagyja. Nekem pedig mintha ezer darabra törne a szívem ahogy ezt végig kell néznem.
- Éppen gondoltam rá, hogy este elnézek hozzád a klubba. De csak ha bent leszel - mondta a nő nyávogós hangon Christiannak.
- Miért ne? Úgysincs jobb dolgom - válaszolta ő a nő pedig éppen, hogy el nem szállt az örömtől. Undorító volt nézni. Szerencsére Natie a legjobbkor akart kimenni a mosdóba.
Ez kellett most nekem is. Néhány perc, nehogy ott előtte boruljak ki.
- Vissza tudsz menni az asztalhoz kicsim? - kérdezte Mia Natiet. - Rögtön megyünk mi is Anával - mondta majd a kislány kiment a mosdóból. Nekem pedig ebben a pillanatban csordult le egy könnycsepp az arcomon.
Gyűlölöm ezért Christiant.
- Mi a fene van Ana? Mit művel ez az idióta?
- Nem látod? Elég nyilvánvaló. Randit egyeztet estére.
- Hát ennyi nekem is leesett. De a szerencsétlen pont előtted? Én azt hittem, hogy ti...... hogy esetleg....
- Tegnap este még én is azt hittem. Ezek szerint rosszul. Ne is beszéljünk róla. Nem ér annyit. Már megszokhattam volna, hogy a bátyádtól ezt kapom.
- Ha akarod beszélek a fejével.
- Eszedbe ne jusson! Én voltam az idióta. Elmúlik. Ő pedig azt csinál amit akar. Nagy ritkán felveszem ezt - mutattam az ujjamon a gyűrűre amit legszívesebben elhajítottam volna egyenest a képébe - ha szükség van rá és ennyi. Tényleg hazavisszük Natiet utána elmehetnénk hozzátok? Neki gondolom akad jobb dolga. Elvihetnél majd elpakolni a cuccaimat tőle be  a másik lakásba. Eszemben sincs nála maradni. Hogy aztán ezt kelljen néznem.
- Ahogy akarod. Nézhetünk is majd cuccokat a lakásba. Előttünk lesz még a délután és az este. Elliot is tuti örömmel segít - ölel meg Mia. Nagyon jól esik, hogy mellettem van.
- Köszönöm - ölelem vissza majd visszatérünk az asztalhoz. Szerencsére a nő már eltűnt.
Felveszem a legszebb mosolyom, de még csak rá sem nézek.
Az étteremből kifelé jövet Christian cipeli a vásárolt holmikat mi pedig hárman beszélgetünk. Natie nagyon aranyos, mellette nem lehet unatkozni. Nagyon okos kislány. Ha másért nem miatta megérte. Nagyon megkedveltem őt. Ahogy látom Mia is.
Szerencsére akadt egy kis időnk hármasban így megkértem Miát, hogyha lehet akkor én ülnék hátra Natie mellé. Ő legalább lefoglalta  a gondolataim amíg elbeszélgettünk, nevetgéltünk. Bámulatos kis teremtés, hogy egy ilyen pokoli napom is képes elfeledtetni az emberrel a rossz kedvét.
- Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm, hogy elhoztatok - ölelt meg bennünket mikor hazavittük őt.
Mia megígérte neki, hogy egyik nap elhozza hozzájuk és náluk töltünk egy napot. Natie persze odáig volt az ötletért. Elköszöntünk tőle, majd a Grey birtok felé indultunk.
Grace és Carrick a nappaliban voltak ahogy beléptünk a házba.
Elliot pedig éppen utánunk futott be.
- Na milyen volt a családi nap? - érdeklődött rögtön és a Grey szülők is kíváncsiak voltak. És a tegnap estére is.
- Remek. - vágtam rá amolyan semmilyen hangnemben. Most én voltam fagyos hangulatban.
- Nincs kedvetek csobbanni egyet? - vetette fel Mia.
- Én benne vagyok - vágta rá persze rögtön Elliot. És én sem ellenkeztem.
- Te nem maradsz fiam? - kérdezte Carrick Christiantól.
- Mennem kell apa. Van egy találkozóm.
Találkozó. Persze.
Mi hárman felálltunk, hogy felmenjünk az emeletre átöltözni de mielőtt elindultam volna visszafordultam. Lehúztam az ujjamról  a gyűrűt és letettem Christian elé az asztalra.
- Hátha az esti barátnődnek jobban áll majd - vágtam oda egy mosoly kíséretében majd Miával és Elliottal kijöttünk a nappaliból.
Ahogy felértünk az emeletre ismét rám tört az a pokoli érzés mint az étteremben. Pedig nem ér annyit, hogy megint így érezzem magam miatta.
Próbáltam inkább nem gondolni rá és átöltözve a medencéhez mentünk. Elliot már egy üveg pia társaságában várt ránk.
- Valamiért úgy érzem csajok erre szükség lesz. Most pedig meséljetek szépen. Mit művelt az idióta tesónk kislány? Nem sok kellett, hogy ne az asztalra hanem a képébe vágd azt a gyűrűt ugye? - kérdezte a szemfüles Elliot.
- Jó a szemed. De semmi nem történt. Csak ismét beigazolódott, milyen is a testvéred. Én voltam a hülye, hogy mást gondoltam.
- Na meséld el szépen mit művelt?
- Hát jó nagy bunkó volt ma az a szerencsétlen. Pláne az étteremben - mondta Mia mire Elliot még kíváncsibb lett.
- Mi volt? És az este?
- Minden szép és jó. Már szinte én is elhittem, hogy igaz amit előadunk. Hogy fontos vagyok neki. Mi voltunk a tökéletes szerelmes pár. Aztán hazaérve a ház előtt még  a kocsijának döntve csókolt, reggel pedig már mint két idegen. És ma pedig a kis Natie és előttünk egyeztetett randit valami nőcskéjével estére. - összegeztem a dolgokat Elliotnak.
- Megcsókolt az este? Ezt nem is mesélted! - szólt rám Mia.
- Mint látod nem sok értelme lett volna.
- Basszus. Így nem csodálom, hogy pipa vagy kislány. Nem is tudom mi ütött belé. Én komolyan azt hittem, hogy végre .  . . . . .
- Én is. Hogy ti . . . .
- Hát rosszul hittük. A bátyátok remek színész. De hát most már tudjuk, hogy ő nem lesz képes szeretni. Egy normális kapcsolata sem lesz.
- Sajnálom kislány. Ha az a tök filkó így elbaszta akkor meg is érdemli. Ne foglalkozz vele. Christian egy marha. Úgy kell neki. Találsz ezerszer normálisabb pasit. Minden épeszű pasi ölni tudna egy ilyen csajért mint te. Mi lenne ha buliznánk este? Nem kell, hogy szomorkodj. Mutasd meg neki, hogy teszel rá. Majd rájön, hogy mit veszít. De akkor már késő lesz.
- Menjünk le a klubba este?
- Az kizárt. - mondja Mia. - Christian is ott találkozik azzal a ribivel este.
- Na pont ezért. Meg kell mutatnod neki. Mi melletted leszünk kislány. Összeszedsz valami jó pasit és megmutatod neki. Ki tudja talán ezerszer jobb hapsit találsz mint az idióta Christian. - mondja Elliot én pedig csak nézek rá.
- Igen a testvérem, de attól még tudom, hogy egy hülye pöcs. Amiért ezt csinálja. Hidd el, hogy ha ezt műveli akkor tényleg jobb neked nélküle. Tudom, hogy most szar de jobban jársz.
- Elliotnak igaza van. Nem éri meg Ana. Ezek szerint Christian nem változik. De mi este bulizni megyünk és elfelejtjük. Most pedig igyál - mutat a poharamra.
- Szerintem inkább menjünk Mia. El kéne cuccolnom tőle. És még a lakás is üres.
- Oké. Átvisszük tőle a cuccaid, holnap pedig berendezzük. Ma úgyis bulizunk utána idejövünk haza. Aludni úgysem alszunk sokat - mondta Elliot.
- Legyen így - ért egyet Mia majd egy kis pancsolás és piálás után felöltözünk. Elliot elvisz minket az Escalába.
Szerencsére annyira nem pakolásztam még ki. Összeszedtem a cuccaimat Christian lakásán és mikor indultunk Taylor futott be.
Elliot el is kérte tőle a másik lakás kulcsait.
- Bocsánat, Mr Grey tudja, hogy a kisasszony távozik?
- Mr Greyt valószínű, hogy most fontosabb dolgok érdeklik. Majd megtudja Taylor. - válaszoltam majd fogtuk a kulcsokat és Mia és Elliot segítségével átvittük a cuccaim a lenti lakásba.
Így bútorok nélkül igen kopár, de holnap berendezzük. Szerintem egy festés, egy kis szín sem ártana a lakásnak ami majdnem olyan mint Christiané csak persze kisebb. A hálóban lepakoljuk a cuccaim majd visszamegyünk a Grey birtokra.
A vacsoránál eleinte a szülők csendben vannak. Szerintem nem is nagyon mernek faggatni a korábbi gyűrűs jelenetről.
Mía elmondja, hogy bulizni megyünk este, Elliot pedig elszólja magát, hogy holnap berendezzük a lakásom.
- Sajnálom kicsim. Sokszor mi sem értjük mit miért csinál a fiam.
- Semmi baj Grace. Az én hibám, hogy olyat képzeltem ami nincs. De nektek nagyon köszönök mindent. És nektek is - néztem Miára és Elliotra.
- Bármikor csajszi - mosolyogtak rám, majd visszavonultunk elkészülni a bulira.
Nagyon nem volt hangulatom ehhez, pláne nem arra a helyre menni amiről tudtam, hogy ők is ott lesznek. Nem hiszem, hogy képes leszek végignézni az enyelgésüket. Biztos, hogy ki fogok bukni és ezt nem akarom.
Ezt a félelmem Miával is megosztottam.
- Ebben fog segíteni a pia. Gondolni sem fog arra a hülye Christianra. Lesz ott millió másik férfi. Hidd el. Gondoskodunk róla, hogy jól érezd magad. És héé Elliot is velünk jön.
- Igaz. Akkor garantált a jókedv. - mosolyogtam Miára.
Felvettünk egy egy dögös mini ruhát, Mía megcsinálta a sminkünket és a frizuránkat Elliot pedig lent várt ránk.
- Ejha. Két ilyen dögös csajjal azt hiszem én leszek a legszerencsésebb pasi ma - fogott karon bennünket és elindultunk.
Mit ne mondjak míg oda nem értünk a klubhoz egész végig liftezett a gyomrom. Tiszta ideg voltam. Hát még mikor megérkeztünk.
Odakint hosszú kígyózó sorokban vártak a fiatalok a bejutásra. Nekünk ezzel persze nem volt gondunk. Taylor beengedett minket. Ebből tudtam, hogy már Ő is itt van.
- Nyugi. Jó kis esténk lesz. Engedd el magad. Ne gondolkozz - mondta Mía és tényleg igyekeztem így is tenni.
Beérve fantasztikus buli fogadott minket. Rengetegen voltak, szuper zene, hangulat és fények. Úgy éreztem talán mégis képes leszek elengedni és jól érezni magam. Odafent az emeleten a korlát mellett Elliot kapott is rögtön egy asztalt és már rendelte is a koktélokat amivel kezdtük az estét.
Innen fentről belátni az egész helyett. Alattunk pedig ezerrel zajlott a buli. Végigpillantatva a táncoló fiatalokon, látva, hogy jól érzik magukat úgy döntöttem én is megpróbálom. Legalább a srácok kedvéért.
Holnap meg már úgy is munka akkor lesz más ami elterelje a gondolataim.
Újabb koktélok, és valami ütősebb után még könnyebben ment. Nem mondom, hogy részeg vagyok, de már jó úton haladok. Táncolunk és remekül érzem magam. Végre. Elliot és Mía is jól mulat.
Jó ideig tényleg remek a buli egészen addig amíg vissza nem ülünk az asztalunkhoz és a klub egy másik sarkában egy másik asztalnál Elliot észre nem veszi Christiant.
Akaratlanul is rögtön oda pillantok. Pedig jobban tettem volna ha nem teszem. Nem is ért csalódás mikor teljesen egymásba gabalyodva látom a nővel az étteremből. És mintha meghallotta volna a gondolataim, vagy megérezte volna, hogy figyelem a következő pillanatban összeakadt a tekintetünk.
Nem is tudom mit is láttam pontosan abban a pár pillanatban amíg fogva tartottak a szemei. De gyorsan el is néztem másfelé. Még jó, hogy eddig jól alakult az este. Már is szarul érzem magam.
- Inkább igyunk még - javasoltam Miáéknak és rendeltünk ismét.
Most megint valami koktél volt a soron és éppen álltam volna fel, hogy visszamenjünk táncolni mikor nekem jött valaki és jóformán a karjaiban kötöttem ki.
- Bocsánat . . . .  - kezdett szabadkozni a férfi aki nekem jött. Azonban el is fogott a mosolygás és őt is mikor megláttuk egymást.
- Anthony Sanders.
- Ana. Micsoda meglepetés. Mégis csak okos döntés volt eljönni ma este. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. Kikkel vagy itt?
- Csak haverokkal. Szia Elliot. Mía - köszönt nekik is Anthony hiszen ismeri Christiant így a testvéreit is.
- Ha már így egymásba botlottunk egy tánc? - pillant rám csábos mosollyal.
Ő is igencsak jóképű. Akármelyik nő örülne ha kifogná ezt a pasit. Nem hiába versengtek állandóan a suliban Christiannal. És nem véletlenül utálják is egymást még mindig.
- Persze. Miért ne? Egy perc és jövök - mondtam majd ő elindult a lépcső felé ami levitt a tánc parkettre. Én még váltottam pár szót Miáékkal.
- Hajrá Ana. Jobb partit ki sem foghattál volna mint Anthony. Irtó dögös, és szerintem odáig van érted. És ahogy tudom Christian utálja is ezért - kacsint rám Mia és rögtön tudom mire gondol.
Ahogy ez átfutott az agyamon egy röpke pillanatra feléjük pillantottam. Naná, hogy észrevett. És Anthonyt is. Helyes. Megeresztettem egy önelégült vigyort lehúztam a koktélom utolsó kortyait majd elfogadtam Anthony kezét és elindultunk lefelé.
Remek zenék mentek éppen, nem éppen lassúak de mégis igencsak összetudtak simulni a párok. Anthony sem sokáig habozott, hogy közelebb vonjon magához. Én pedig átadtam magam neki és a táncnak. Kedveltem őt korábban is, és ki tudja talán tényleg adhatnék egy esélyt neki.
Jó néhány számot táncoltunk végig, és hihetetlen módon teljesen ki tudtam kapcsolni vele. Egy idő után kezdtem szomjas lenni így elmentünk a bár pulthoz. Megkaptuk az italunk, közben pedig már amennyire a hangzavar engedte beszélgettünk.
Legalábbis addig amíg egy kellemetlen alak fel nem bukkant mellettünk, hogy kérjen két whiskyt. Christian volt az. És tuti, hogy nem véletlenül.
Anthonyval méregették egymást pár pillanatig, majd persze civilizáltan köszöntötték a másikat. Christian oldalán persze ott volt a nőcskéje. Mint kiderült Gabrielle a csaj neve.
Míg megittunk az italainkat Christian és Anthony váltottak pár szót. Ő és én egy köszönésen kívül nem is beszéltünk.
Éppen mentünk volna vissza táncolni mikor felcsendült egy lassú szám és Christian hangja megállított. A szavait Anthonyhoz intézte.
- Felkérhetem egy táncra a partnered? - kérdezte tőle majd rám pillantott.
- Ha Ana nem bánja. De utána vissza akarom kapni - mosolygott rám Anthony amire én is csak egy mosollyal válaszoltam. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne küldjem a pokolba Christiant.
- Addig is én felkérhetlek Gabrielle? - kérte fel őt Anthony így ő meg vele ment táncolni.
Christian a DJ felé biccentett. Gondolom köszönet képen.  Hiszen egész este nem hallottunk lassú zenét, hanem pont most. Amolyan nagyon lassú, nagyon összebújós dalt.
Ó, hogy a pokolba veled Grey.
Azonban nem akartam itt jelenetet rendezni pedig legszívesebben a pokolba küldtem volna ezt a pasit aki éppen a karjaiba zárt. Túlságosan is közel magához. Igaz ezúttal nem dőlök be neki. Nem szabad. Gondolj valami másra Ana. Valami másra. Csak ne arra, hogy az ő karjaiban vagy. Különben végem.
De mégis, hogy tudna bármelyik nő is másra gondolni ha Christian Grey karjaiban van? Holott a szemétláda egy másik nővel randizik itt éppen. Most pedig mégis engem ölel? Sőt, ismét le sem tagadhatja, hogy legszívesebb lecsapná Anthonyt. Habár nem is értem az okát.
Miközben a zene lágy ritmusára ringatózunk, karjai egyre szorosabban fonódnak a derekam köré. Leheletét pedig egészen közelről, már a fülem mellett érzem.
Istenem. Csak ezt ne csináld - kértem, mert tudtam, hogy akkor nem fogok tudni ellenállni neki. Ugyanolyan gyenge vagyok vele szemben mint a többi nő.
És megtette a mocsok. Ráadásul nem is zavartatta magát. Bár ha egy pillanatra jól láttam Anthony és Gabrielle pont úgy táncoltak, hogy nem látták a pillanatot amikor Christian ajkaival végigcsókolta a nyakam. A testem pedig remegett a karjaiban, és nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne nyögjek fel attól amit velem csinál.
De szerencsére mintha egy villám csapott belém hirtelen kijózanodott az agyam és eltoltam magamtól. Már amennyire engedte. Még mindig a karjaiban voltam, de már nem annyira közel.
- Mi a francot művelsz? Már nem elég a kis barátnőd, hogy én is kellek? Holott rám se hederítettél az este óta. Amikor még engem csókoltál meg Christian. Bár miért is lepődtem meg rajta? Mindenki tudja, hogy milyen vagy.
Erre bezzeg egy szót sem tudott mondani. Egy pillanatra ekkor mintha engedett volna így kislisszoltam a karjaiból és a mosdók felé indultam. Persze biztos voltam benne, hogy nem hagyja ennyiben. Nem is tévedtem. Éppen elértem volna a mosdóhoz vezető folyosót mikor elkapta  a karom és egy másik nem annyira jól látható lépcső felé vezetett. Hiába is tiltakoztam volna. Inkább kíváncsi voltam ezek után mit tud még mondani. Közben pedig azt is tudtam, hogy óriási hiba vele kettesben maradni.
Ahogy felértünk a lépcső tetejére az üvegfolyosóról be lehetett látni az alattunk elterülő klubot. Itt vezetett be egy helyiségbe ami minden bizonnyal az irodája. Ami szintén tiszta üveg. Még csak esély sincs elbújni. Innen mindent jól be lehet látni. Az egész klubot. Ugyanakkor ide is fel lehet látni. Bár szerencsére mindenki a bulival van elfoglalva.
Christian ránk csukja az ajtót és megáll előtte. Esély sincs menekülni.
- Szóval? Mi a fenét akarsz?
- Ezt én is kérdezhetném. Mit keresel ez az idióta mellett Anastasia?
- Könyörgöm ne kezdjük megint. Inkább vagyok Anthony mellett mint melletted. Ő legalább ha velem van közben nem szédít más nőket. Ő tudja mit akar. Engem Christian.
- És te? - kérdezte miközben egyre közelebb jött felém én pedig nekiütköztem az íróasztalának. Persze nem is hagyta, hogy meneküljek. Két oldalról körém zárta a karjait, hogy ne szabadulhassak.  - Te is akarod őt hercegnőm?
- Mi van ha igen? Semmi közöd hozzá.
- Ó ebben nagyon tévedsz kicsim - mondja egy magabiztos Christian Grey mosollyal.
- Miért is? Eressz el Grey. Hozd fel a kis barátnődet.
- Csak nem vagy féltékeny kicsim?
- Na olyan isten nincs! - vágtam rá de persze nem néztem a szemébe. Ez a mocsok pedig csak nevetett.
- Eressz el. Anthony már biztos keres.
- Máris rohannál vissza hozzá? Az a szemét nem hozzád való.
- Ki is a féltékeny kicsim? - mosolyogtam ezúttal én rá.
Christian persze azt szerette az övé az utolsó szó. Kié másé?
A következő pillanatban már nem az asztal volt a hátam mögött hanem az ő mellkasa. Háttal állított magának persze még mindig a karjaiban tartva. Odaállított az üveg elé, hogy leláthassunk a tömegre.
A pult felé mutatott ahol Anthony immár egyedül volt és éppen ivott valamit miközben a tömeget fürkészte. Nyílván utánunk.
- Nézd meg őt jól hercegnőm. Gondolj bele milyen lenne ha ő állna most itt - suttogta a fülembe miközben egy szorosabban ölelt forró és kemény testéhez. - Ha ő tartana a karjaiban. Ha ő csókolná végig a nyakad - mondta majd ajkaival végig is csókolta a nyakam bőrét. Itt már nem bírtam ki és az ajkaimat elhagyta egy kisebb nyögés.
- Vele is éreznéd így magad? Az ő karjaiban is így remegnél mint az enyémben?
- Igen. Ne képzeld ilyen nagyra magad Grey - próbáltam erősnek tűnni miközben ezt kimondtam.
A következő pillanatban pedig már szemtől szemben álltunk egymással. Igaz ugyanolyan közel mint eddig. Vagy még közelebb. Azt vártam, hogy mond az iménti kijelentésemre valamit de nem tette. Ehelyett már egy pillanattal később csak arra eszméltem fel, hogy az ajkai az enyémen vannak.
Hiába próbáltam ütni őt a karjaimmal, szabadulni, ellökni magamtól kevés voltam ehhez. Vagy nem is akartam igazán?  Egy ideig ellenkeztem miközben ő próbált a nyelvével az ajkaim közé jutni, majd egy sóhaj kíséretében megadtam magam. A következő pillanatban pedig már igencsak odaadóan viszonoztam forró csókjait. Az agyam egy része  tudta, hogy ismét óriási hülyeséget teszek de ebben a pillanatban nem érdekelt. Csak ez a pillanat.
Közben pedig utáltam is őt, mert nagyon jól tudtam, hogy ezzel ismét ő nyert. Hiszen igaza van. Éppen most bizonyítja be. Hogy Anthony nem képes ezt kiváltani belőlem. Sőt felmerül a kérdés képes e egyáltalán másik férfi így hatni rám mint ő? Attól félek örökre ennek az őrületnek és neki leszek a rabja. Pedig akkor végem van.
De ebben a pillanatban inkább félretettem minden ilyen zavaros gondolatot és csak a pillanatnak éltem.
Élveztem a csókjait, az érintéseit. Ahogy erős karjaiba zárt miközben a nyelvünk vad táncot járt. Olyanok voltunk mint akik sosem tudnak betelni egymással. Talán így is van.
Csak csókoltunk és csókoltuk egymást. Ki tudja meddig. Talán az idő is megállt a karjaiban. Néha szakadtunk csak el egymástól egy kis levegőért. Ő azonban addig is a nyakamra hintette csókjait, majd visszatért az ajkaimhoz.
A következő pillanatban pedig felszállt a köd és kezdtem rájönni hol is vagyok és mit csinálok. Vagyis mit nem kéne csináljak. Meghallottuk a zsebében csörgő mobil hangját. Ez észhez térített és ellöktem őt magamtól.
- Ne merészeld még egyszer ezt csinálni. Soha többé ne érj hozzám. Nincs jogod hozzá Grey. Amíg ezt csinálod - és nagyon jól tudta mire vagy éppen kire gondoltam ezzel - addig nincs jogod. Én nem leszek olyan mint ezek a nőid. Nagyon jól tudod mit akarok.
Tudtam, hogy ezzel a kijelentéssel elevenébe találtam. És adtam neki agyalni valót. Sőt abból amit a tekintetében láttam mielőtt az asztala felé fordult  tudtam, hogy ő is tudja, hogy nem ő az a férfi aki ezt megtudja adni nekem.
- Nem értelek Christian. Ezt csináltad velem az este is. Utána mintha két idegen lettünk volna, és a szemem láttára enyelegtél ezzel a nővel. Most pedig megint úgy teszel mintha engem akarnál.
- Mert téged akarlak a francba is! Hát nem látod? - kérdezte már már dühös hangon miközben az öklével az asztal üveg lapjára vágott.
Még sosem láttam őt ilyennek. Épp az imént mondta ki, hogy akar engem. Ugyanakkor mintha ennek még a gondolata is fájna neki.
- Akkor mi tart vissza? Miért csinálod ezt? Valami oka csak van, hogy akarsz is meg nem is.
- Nem tehetem Anastasia. Nemtudom, hogy fogom kibírni de ez többé nem fordul elő. Nem lehet.
- A francba is miért nem? Mit nem mondasz el Christian?
- Nem akarom, hogy meggyűlölj. És ha engednénk ennek előbb utóbb olyan dolgok derülnének ki amikről nem bírnám elviselni ha tudnál róluk. Képtelen lennék elviselni ha gyűlölnél. Inkább leszek távol tőled mint, hogy lássam az utálatod.
Ezekkel a szavakkal nem kicsit rémített meg. El sem tudtam képzelni mik lehetnek ezek a dolgok, amiktől ennyire fél. Mit művelhetett még távol voltam? Milyen titkokat rejteget?
- Menj el Ana.
- De . . .
- Tűnj el Anastasia. Menj vissza a húgomékhoz - mondta immár kemény hangon és eszemben sem volt ellenkezni vele. Vetettem egy utolsó pillantást rá és szinte kirohantam a helyiségből. És nemcsak az irodájából hanem a klubból is.
Nem igen tudtam megemészteni ezt az egészet. Semmit sem értettem. Vagyis volt amit igen. De úgy tűnik jócskán van itt még amit nemtudok. És Christian szerintem jobb ha nem is tudok meg soha.
Millió gondolat kavargott a fejemben miközben kiálltam a hűvös éjszakai levegőre a klub elé. Nem akartam mást csak elmenni innen. Taxiba szálltam és az Escala felé indultam.
Ahogy odaértem fogalmam sem volt hová menjek. Az ő lakásába vagy az enyémbe? Míg a lift vitt felfelé az én egyenlőre üres lakásom felé küldtem egy üzenetet Miának, hogy hazajöttem és, hogy ne aggódjanak.
Viszont lehet rossz ötlet volt idejönni. Egyedül az üres lakásba. Ahogy beléptem még villanyt sem kapcsoltam. Csak odaléptem az egész falat betöltő üveg ablak elé és néztem Seattle éjszakai fényeit miközben a ma este történésein kattogott az agyam.
Ki tudja mennyi idővel később mintha kopogás riasztott volna fel a gondolataimból. Bár lehet, hogy csak képzeltem. De pár másodperccel később ismét hallottam. Biztos voltam benne, hogy Miáék azok.
Az ajtóhoz sétáltam és teljesen le is döbbentem mikor kinyitottam. Nem Miáék álltak az ajtóban. Hanem Ő. . . . .

5 megjegyzés:

  1. hali

    ugy örülök ennek a részenk
    kiváncsi vagyok h ki jött??
    és h Elena mit tett /vagy azt a rész nem változtatad meg???/
    naagyon nagyaooon várom a folytatást
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát remélem hamarosan kiderül, hogy ki az Ő aki jött :) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm. A folytatással igyekszek.

      Törlés
  2. Szia! Eszméletlen jó lett :D Nagyon örültem az új résznek :) Christian valami őőőrítő :D habár meglehet érteni a félelmeit. Elena ígyis úgyis beavatkozna. Szegény Ana :/ Izgatottan várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm. Őszintén mint látszik is, hogy mennyi idő után került fel, jó sokáig nemtudtam nekifogni. Mint látszik Christian szemszögűnek indult de végül csak részben lett az. Ana szemszögéből jobban jött az ihlet. Köszönöm neked is :)

      Törlés
  3. Szia, légy szìves folytasd,mert nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés