~Christian~
Fogalmam
sincs mi ütött belém, de ebben a pillanatban teljesen kiürült az agyam. Semmi
sem érdekelt. Pedig ez nem vall rám.
Miközben
Anastasia a karjaimban volt és teljesen az őrültbe kergetett mámorító
csókjaival mégis az agyamba villant valami ahogy idekint a kocsimnak döntve
csókoltuk egymást.
Lehet,
hogy ezt nem itt kellene? Sosem lehet tudni. Nem mintha szégyellném vagy
ilyesmi, mert pont ellenkezőleg. De nem akarom, hogy egy ilyen pillanatunkban
megörökített képeket lássunk viszont valamelyik lapban. Bár sosem jártam még
így, elég óvatos is voltam ilyen téren és nem most akarom elkezdeni. Mindig is
arról voltam híres, hogy nem igen láttak nőt mellettem, ha netán mégis többször
egyet sosem. És eszemben sincs senki tudtára adni Anastasiat. Hiszen még én
magam sem tudom mi a fene történik velünk.
Egész
este az idegeimen táncolt. Fogalmam sincs, hogy fogunk ebből az egészből
kimászni. És jelen pillanatban nem is igazán érdekelt. Csak ez a nő akit a
karjaimban tartok és akit annyi év után újra láttam és akinek hála megint
veszélyes vizeken evezek.
Némiképp
magamhoz térve néhány utolsó csókot lehelve az ajkaira pokoli nehezen
elszakadtam tőle. Homlokomat az övének döntöttem és mindketten igencsak
kapkodtuk a levegőt amit az utóbbi isten tudja hány percben szinte venni is
elfelejtettünk.
Közben
kezdtem észhez térni is. Eszembe jutott a nemsokkal ezelőtti
telefon hívás. Rögtön el is szállt a mámor és átvette a helyét a méreg.
Mintha
Ana is látta volna rajtam a változást. El is húzódott a karjaimból.
A
francba. Most fogom megbántani őt. Pedig ezt akarom a legkevésbé. A fenébe Grey
mibe keveredtél?
-
Jobb lenne ha felmennénk - szólaltam meg, majd mielőtt Anastasia elindult volna
az épület felé egy röpke csókra még magamhoz húztam őt. Talán inkább azért is,
hogy a tudtára adjam, hogy minden rendben csak kell egy kis idő. Mintha olvasna
a gondolataimban egy röpke mosolyt küldött felém. Lehet, hogy neki is erre van
szüksége.
Felmentünk
az Escalába ahol mindketten rögtön a szobánk felé mentünk. Hagytam egy kicsit
Anát, hogy elrendezze a dolgait és nekem is volt mit rendbe tennem.
A
szobámból átmentem a nappali és töltöttem magamnak egy italt. Lehet, hogy nem
is egyre lesz szükségem, hogy ezt helyre rakjam.
Azt
se tudom, hogy kezdjek neki. Ennél bonyolultabb már nem is lehetne a helyzet.
Pedig pont ezt akartam elkerülni. Nem akartam engedni, hogy Anastasia újra az
életem része legyen. És most mégis az életünk minden szála egyre inkább
összefonódik.
Nem
is magam miatt hanem miatta félek ettől. Ismerem magam, a múltam és tudom, hogy
csak fájdalmat okoznék neki. Csupán már azzal is ha csak kiderülne mi volt
köztem és az anyja közt. Elenát ismerve pedig pokollá tenné a lánya életét -
még inkább mint eddig - ha kiderülne, hogy mennyit jelent nekem Ana.
Mennyit
is? - kérdezte egy hang a fejemben amire szinte rögtön érkezett a válasz.
Mindent.
Ebben
aztán jól benne vagyok.
Hogy
mászunk ki ebből? Hiszen itt lakik nálam. A gyűrűmet viseli és jó páran azt
hiszik jegyesek vagyunk. Ráadásul egy csajos nap is vár rám a húgommal, Anával
és a kis Natieval.
Mégis
akármekkora galibában vagyunk is valahogy abba kell hagyni. Mielőtt aztán túl
késő lenne. És Elenáról sem feledkezhetek meg. Vele még meggyűlhet a bajom. Nem
húzhatok vele sem ujjat. Minden áron meg kell akadályoznom, hogy valaha is
Anastasia tudomására jusson ez az egész dolog az a anyjával. És ennek az ára
az, hogy távol kell tartsam magam tőle. Minden őrültség ellenére is. Abból pedig
akad bőven mostanság aminek hála ahelyett, hogy távolabb egyre közelebb
kerülünk a vesztünkhöz.
Meg
tudod ezt oldani Grey. Kénytelen leszel. Még ha ezzel eleinte meg is kell
bántsam Őt. Legfőképp az ő érdeke. Csak ne lenne ilyen átkozottul nehéz.. . .
. . .
~Anastasia~
Valami
nincs rendben. - futott át rajtam a gondolat miközben Christian elvitt minket
ma vásárolni. Natie és Mía nagyon jól kijöttek egymással hátul míg mi ketten elől
egymás mellett egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Sőt
nem csak most hanem egyáltalán semmit még ma. Na jó egy jó reggeltet
elmotyogott reggel mikor összefutottunk a konyhában. Utána szó nélkül ott is
hagyott.
Fogalmam
sincs mi történt. Vagy egyáltalán mire kellett volna számítsak? Egek, még én
magam sem tudom. Na jó talán mégis. Nem erre számítottam. Hiszen ő volt az aki
letámadott az este most pedig mintha semmi sem történt volna. Nem éppen arra
számítottam, hogy ilyen távolság tartó lesz. Bár lehet, hogy csak én gondolok
bele többet mint amennyit kellene. Hiszen ez csak egy játék Ana. És úgy tűnik
Christian jobb színész mint gondoltam.
Nem
is kellett volna ebbe az egészbe belekeveredni, akkor most nem kéne bántson az
ilyesmi. De a francba is nem hagy nyugodni a tegnap az este. Főleg az a csók.
Most pedig olyan hideg mint egy jég csap.
De
mit is gondoltam? Én vagyok a bolond, hogy olyan dolgokat akarok amiket sosem
kaphatok meg. Te is játszd a szereped Ana és ennyi. Ettől a férfitól nem
kaphatsz többet - mondja az agyam józanabbik fele. És ideje lenne végre
hallgatnom rá. Még akkor is ha fáj.
-
Ana? Ana? - szólítgat ki tudja mióta a kis Natie mire visszatérek a
gondolataimból. Ekkor tűnik fel, hogy megérkeztünk.
Mía
is furcsán, kérdőn pillant rám miután kiszálltunk.
Megfogom
a kis Natie kezét és birtokba vesszük a
bevásárló központot. Mia és a kislány nagyon lelkesek. Én közel sem annyira. A
hallgatag és morcos Christian pedig még inkább elszomorít. Szerencsére a kis
Natienak semmi sem tűnik fel. Legalább Christian vele normálisan viselkedik.
Ahogy tegnap este.
Ennek
legalább örülök. Hogy a kis Natie boldog. Az összes gyerek boltot
végiglátogatjuk és hála főleg Miának nem is jövünk ki üres kézzel. Ők legalább
élvezik. Szintén Miának hála nem egy ruha üzletben is kikötünk. Bár rám hiába
próbál bármit is rám tukmálni ma nincs kedvem hozzá. Pedig ki kéne vennem a
részem a vásárlásból. Eszemben sincs megadni az örömet, hogy Christian így
lásson. Nem fogok miatta bánkódni. Ha őt ennyire nem érdekli akkor engem miért?
Igaz
ezt mondani könnyebb. De legalább megpróbálom élvezni a lányok kedvéért és végre
én is felpróbálok néhány ruhát.
-
Nagyon szép vagy Ana. Igaz Christian bácsi? - fordul Natie Christian felé mikor
Mia kirángat a tükör elé egy koktél ruhában. - Amit fogalmam sincs minek és hová
vennék fel, de szerinte ezt muszáj megvennem.
Christian
végigpillant rajtam és igaz csak egy röpke pillanatra mintha az esti
Christiannal találkozna a tekintetem mielőtt ismét a jég csap lesz belőle.
-
Tényleg gyönyörű - mondja a tökéletes színészi mosolyával amit én is viszonozok.
Utána csak megszabadulni akarok ettől a ruhától. Sőt az egész naptól.
Szerencsére
a lányok jól érzik magukat. Igyekszem nem elrontani a kedvüket. Jó pár órával
később Christian elvisz minket ebédelni.
Legnagyobb
döbbenetemre, és azt hiszem Miáéra is már éppen a desszertnél járunk mikor az
asztalunkhoz lép egy nő. Még soha nem láttam, de úgy tűnik Christian nagyon jól
ismeri. Hát persze. És még gyönyörű is. És a mosoly ami Christianra villant?
Aki persze viszonozza is. Mintha itt sem lennénk. Lennék.
Azért
mit ne mondjak van bátorság a csajban. Épp, hogy nem mászik itt mindenki szeme
láttára Christianra úgy flörtöl vele. Ez a szemét meg még hagyja. Nekem pedig
mintha ezer darabra törne a szívem ahogy ezt végig kell néznem.
-
Éppen gondoltam rá, hogy este elnézek hozzád a klubba. De csak ha bent leszel -
mondta a nő nyávogós hangon Christiannak.
-
Miért ne? Úgysincs jobb dolgom - válaszolta ő a nő pedig éppen, hogy el nem
szállt az örömtől. Undorító volt nézni. Szerencsére Natie a legjobbkor akart
kimenni a mosdóba.
Ez
kellett most nekem is. Néhány perc, nehogy ott előtte boruljak ki.
-
Vissza tudsz menni az asztalhoz kicsim? - kérdezte Mia Natiet. - Rögtön megyünk
mi is Anával - mondta majd a kislány kiment a mosdóból. Nekem pedig ebben a
pillanatban csordult le egy könnycsepp az arcomon.
Gyűlölöm
ezért Christiant.
-
Mi a fene van Ana? Mit művel ez az idióta?
-
Nem látod? Elég nyilvánvaló. Randit egyeztet estére.
-
Hát ennyi nekem is leesett. De a szerencsétlen pont előtted? Én azt hittem,
hogy ti...... hogy esetleg....
-
Tegnap este még én is azt hittem. Ezek szerint rosszul. Ne is beszéljünk róla.
Nem ér annyit. Már megszokhattam volna, hogy a bátyádtól ezt kapom.
-
Ha akarod beszélek a fejével.
-
Eszedbe ne jusson! Én voltam az idióta. Elmúlik. Ő pedig azt csinál amit akar.
Nagy ritkán felveszem ezt - mutattam az ujjamon a gyűrűre amit legszívesebben
elhajítottam volna egyenest a képébe - ha szükség van rá és ennyi. Tényleg
hazavisszük Natiet utána elmehetnénk hozzátok? Neki gondolom akad jobb dolga.
Elvihetnél majd elpakolni a cuccaimat tőle be
a másik lakásba. Eszemben sincs nála maradni. Hogy aztán ezt kelljen
néznem.
-
Ahogy akarod. Nézhetünk is majd cuccokat a lakásba. Előttünk lesz még a délután
és az este. Elliot is tuti örömmel segít - ölel meg Mia. Nagyon jól esik, hogy
mellettem van.
-
Köszönöm - ölelem vissza majd visszatérünk az asztalhoz. Szerencsére a nő már
eltűnt.
Felveszem
a legszebb mosolyom, de még csak rá sem nézek.
Az
étteremből kifelé jövet Christian cipeli a vásárolt holmikat mi pedig hárman
beszélgetünk. Natie nagyon aranyos, mellette nem lehet unatkozni. Nagyon
okos kislány. Ha másért nem miatta megérte. Nagyon megkedveltem őt. Ahogy látom
Mia is.
Szerencsére
akadt egy kis időnk hármasban így megkértem Miát, hogyha lehet akkor én ülnék
hátra Natie mellé. Ő legalább lefoglalta
a gondolataim amíg elbeszélgettünk, nevetgéltünk. Bámulatos kis
teremtés, hogy egy ilyen pokoli napom is képes elfeledtetni az emberrel a rossz
kedvét.
-
Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm, hogy elhoztatok - ölelt meg bennünket mikor
hazavittük őt.
Mia
megígérte neki, hogy egyik nap elhozza hozzájuk és náluk töltünk egy napot.
Natie persze odáig volt az ötletért. Elköszöntünk tőle, majd a Grey birtok felé
indultunk.
Grace
és Carrick a nappaliban voltak ahogy beléptünk a házba.
Elliot
pedig éppen utánunk futott be.
-
Na milyen volt a családi nap? - érdeklődött rögtön és a Grey szülők is
kíváncsiak voltak. És a tegnap estére is.
-
Remek. - vágtam rá amolyan semmilyen hangnemben. Most én voltam fagyos
hangulatban.
-
Nincs kedvetek csobbanni egyet? - vetette fel Mia.
-
Én benne vagyok - vágta rá persze rögtön Elliot. És én sem ellenkeztem.
-
Te nem maradsz fiam? - kérdezte Carrick Christiantól.
-
Mennem kell apa. Van egy találkozóm.
Találkozó.
Persze.
Mi
hárman felálltunk, hogy felmenjünk az emeletre átöltözni de mielőtt elindultam
volna visszafordultam. Lehúztam az ujjamról
a gyűrűt és letettem Christian elé az asztalra.
-
Hátha az esti barátnődnek jobban áll majd - vágtam oda egy mosoly kíséretében
majd Miával és Elliottal kijöttünk a nappaliból.
Ahogy
felértünk az emeletre ismét rám tört az a pokoli érzés mint az étteremben. Pedig
nem ér annyit, hogy megint így érezzem magam miatta.
Próbáltam
inkább nem gondolni rá és átöltözve a medencéhez mentünk. Elliot már egy üveg
pia társaságában várt ránk.
-
Valamiért úgy érzem csajok erre szükség lesz. Most pedig meséljetek szépen. Mit
művelt az idióta tesónk kislány? Nem sok kellett, hogy ne az asztalra hanem a
képébe vágd azt a gyűrűt ugye? - kérdezte a szemfüles Elliot.
-
Jó a szemed. De semmi nem történt. Csak ismét beigazolódott, milyen is a
testvéred. Én voltam a hülye, hogy mást gondoltam.
-
Na meséld el szépen mit művelt?
-
Hát jó nagy bunkó volt ma az a szerencsétlen. Pláne az étteremben - mondta Mia
mire Elliot még kíváncsibb lett.
-
Mi volt? És az este?
-
Minden szép és jó. Már szinte én is elhittem, hogy igaz amit előadunk. Hogy
fontos vagyok neki. Mi voltunk a tökéletes szerelmes pár. Aztán hazaérve a ház
előtt még a kocsijának döntve csókolt,
reggel pedig már mint két idegen. És ma pedig a kis Natie és előttünk
egyeztetett randit valami nőcskéjével estére. - összegeztem a dolgokat
Elliotnak.
-
Megcsókolt az este? Ezt nem is mesélted! - szólt rám Mia.
-
Mint látod nem sok értelme lett volna.
-
Basszus. Így nem csodálom, hogy pipa vagy kislány. Nem is tudom mi ütött belé.
Én komolyan azt hittem, hogy végre . . .
. . .
-
Én is. Hogy ti . . . .
-
Hát rosszul hittük. A bátyátok remek színész. De hát most már tudjuk, hogy ő nem lesz képes szeretni. Egy normális kapcsolata sem lesz.
-
Sajnálom kislány. Ha az a tök filkó így elbaszta akkor meg is érdemli. Ne
foglalkozz vele. Christian egy marha. Úgy kell neki. Találsz ezerszer
normálisabb pasit. Minden épeszű pasi ölni tudna egy ilyen csajért mint te. Mi
lenne ha buliznánk este? Nem kell, hogy szomorkodj. Mutasd meg neki, hogy
teszel rá. Majd rájön, hogy mit veszít. De akkor már késő lesz.
-
Menjünk le a klubba este?
-
Az kizárt. - mondja Mia. - Christian is ott találkozik azzal a ribivel este.
-
Na pont ezért. Meg kell mutatnod neki. Mi melletted leszünk kislány.
Összeszedsz valami jó pasit és megmutatod neki. Ki tudja talán ezerszer jobb
hapsit találsz mint az idióta Christian. - mondja Elliot én pedig csak nézek
rá.
-
Igen a testvérem, de attól még tudom, hogy egy hülye pöcs. Amiért ezt csinálja.
Hidd el, hogy ha ezt műveli akkor tényleg jobb neked nélküle. Tudom, hogy most
szar de jobban jársz.
-
Elliotnak igaza van. Nem éri meg Ana. Ezek szerint Christian nem változik. De
mi este bulizni megyünk és elfelejtjük. Most pedig igyál - mutat a poharamra.
-
Szerintem inkább menjünk Mia. El kéne cuccolnom tőle. És még a lakás is üres.
-
Oké. Átvisszük tőle a cuccaid, holnap pedig berendezzük. Ma úgyis bulizunk
utána idejövünk haza. Aludni úgysem alszunk sokat - mondta Elliot.
-
Legyen így - ért egyet Mia majd egy kis pancsolás és piálás után felöltözünk.
Elliot elvisz minket az Escalába.
Szerencsére
annyira nem pakolásztam még ki. Összeszedtem a cuccaimat Christian lakásán és
mikor indultunk Taylor futott be.
Elliot
el is kérte tőle a másik lakás kulcsait.
-
Bocsánat, Mr Grey tudja, hogy a kisasszony távozik?
-
Mr Greyt valószínű, hogy most fontosabb dolgok érdeklik. Majd megtudja Taylor.
- válaszoltam majd fogtuk a kulcsokat és Mia és Elliot segítségével átvittük a
cuccaim a lenti lakásba.
Így
bútorok nélkül igen kopár, de holnap berendezzük. Szerintem egy festés, egy kis
szín sem ártana a lakásnak ami majdnem olyan mint Christiané csak persze
kisebb. A hálóban lepakoljuk a cuccaim majd visszamegyünk a Grey birtokra.
A
vacsoránál eleinte a szülők csendben vannak. Szerintem nem is nagyon mernek
faggatni a korábbi gyűrűs jelenetről.
Mía
elmondja, hogy bulizni megyünk este, Elliot pedig elszólja magát, hogy holnap
berendezzük a lakásom.
-
Sajnálom kicsim. Sokszor mi sem értjük mit miért csinál a fiam.
-
Semmi baj Grace. Az én hibám, hogy olyat képzeltem ami nincs. De nektek nagyon
köszönök mindent. És nektek is - néztem Miára és Elliotra.
-
Bármikor csajszi - mosolyogtak rám, majd visszavonultunk elkészülni a bulira.
Nagyon
nem volt hangulatom ehhez, pláne nem arra a helyre menni amiről tudtam, hogy ők
is ott lesznek. Nem hiszem, hogy képes leszek végignézni az enyelgésüket.
Biztos, hogy ki fogok bukni és ezt nem akarom.
Ezt
a félelmem Miával is megosztottam.
-
Ebben fog segíteni a pia. Gondolni sem fog arra a hülye Christianra. Lesz ott
millió másik férfi. Hidd el. Gondoskodunk róla, hogy jól érezd magad. És héé
Elliot is velünk jön.
-
Igaz. Akkor garantált a jókedv. - mosolyogtam Miára.
Felvettünk
egy egy dögös mini ruhát, Mía megcsinálta a sminkünket és a frizuránkat Elliot
pedig lent várt ránk.
-
Ejha. Két ilyen dögös csajjal azt hiszem én leszek a legszerencsésebb pasi ma -
fogott karon bennünket és elindultunk.
Mit
ne mondjak míg oda nem értünk a klubhoz egész végig liftezett a gyomrom.
Tiszta ideg voltam. Hát még mikor megérkeztünk.
Odakint
hosszú kígyózó sorokban vártak a fiatalok a bejutásra. Nekünk ezzel persze nem
volt gondunk. Taylor beengedett minket. Ebből tudtam, hogy már Ő is itt van.
-
Nyugi. Jó kis esténk lesz. Engedd el magad. Ne gondolkozz - mondta Mía és
tényleg igyekeztem így is tenni.
Beérve
fantasztikus buli fogadott minket. Rengetegen voltak, szuper zene, hangulat és
fények. Úgy éreztem talán mégis képes leszek elengedni és jól érezni magam.
Odafent az emeleten a korlát mellett Elliot kapott is rögtön egy asztalt és már
rendelte is a koktélokat amivel kezdtük az estét.
Innen
fentről belátni az egész helyett. Alattunk pedig ezerrel zajlott a buli.
Végigpillantatva a táncoló fiatalokon, látva, hogy jól érzik magukat úgy
döntöttem én is megpróbálom. Legalább a srácok kedvéért.
Holnap
meg már úgy is munka akkor lesz más ami elterelje a gondolataim.
Újabb
koktélok, és valami ütősebb után még könnyebben ment. Nem mondom, hogy részeg
vagyok, de már jó úton haladok. Táncolunk és remekül érzem magam. Végre. Elliot
és Mía is jól mulat.
Jó
ideig tényleg remek a buli egészen addig amíg vissza nem ülünk az asztalunkhoz
és a klub egy másik sarkában egy másik asztalnál Elliot észre nem veszi
Christiant.
Akaratlanul
is rögtön oda pillantok. Pedig jobban tettem volna ha nem teszem. Nem is ért
csalódás mikor teljesen egymásba gabalyodva látom a nővel az étteremből. És
mintha meghallotta volna a gondolataim, vagy megérezte volna, hogy figyelem a
következő pillanatban összeakadt a tekintetünk.
Nem
is tudom mit is láttam pontosan abban a pár pillanatban amíg fogva tartottak a
szemei. De gyorsan el is néztem másfelé. Még jó, hogy eddig jól alakult az
este. Már is szarul érzem magam.
-
Inkább igyunk még - javasoltam Miáéknak és rendeltünk ismét.
Most
megint valami koktél volt a soron és éppen álltam volna fel, hogy visszamenjünk
táncolni mikor nekem jött valaki és jóformán a karjaiban kötöttem ki.
-
Bocsánat . . . . - kezdett szabadkozni a
férfi aki nekem jött. Azonban el is fogott a mosolygás és őt is mikor megláttuk
egymást.
-
Anthony Sanders.
-
Ana. Micsoda meglepetés. Mégis csak okos döntés volt eljönni ma este. Gyönyörű
vagy.
-
Köszönöm. Kikkel vagy itt?
-
Csak haverokkal. Szia Elliot. Mía - köszönt nekik is Anthony hiszen ismeri
Christiant így a testvéreit is.
-
Ha már így egymásba botlottunk egy tánc? - pillant rám csábos mosollyal.
Ő
is igencsak jóképű. Akármelyik nő örülne ha kifogná ezt a pasit. Nem hiába
versengtek állandóan a suliban Christiannal. És nem véletlenül utálják is
egymást még mindig.
-
Persze. Miért ne? Egy perc és jövök - mondtam majd ő elindult a lépcső felé ami
levitt a tánc parkettre. Én még váltottam pár szót Miáékkal.
-
Hajrá Ana. Jobb partit ki sem foghattál volna mint Anthony. Irtó dögös, és
szerintem odáig van érted. És ahogy tudom Christian utálja is ezért - kacsint
rám Mia és rögtön tudom mire gondol.
Ahogy
ez átfutott az agyamon egy röpke pillanatra feléjük pillantottam. Naná, hogy
észrevett. És Anthonyt is. Helyes. Megeresztettem egy önelégült vigyort
lehúztam a koktélom utolsó kortyait majd elfogadtam Anthony kezét és
elindultunk lefelé.
Remek
zenék mentek éppen, nem éppen lassúak de mégis igencsak összetudtak simulni a
párok. Anthony sem sokáig habozott, hogy közelebb vonjon magához. Én pedig átadtam
magam neki és a táncnak. Kedveltem őt korábban is, és ki tudja talán tényleg
adhatnék egy esélyt neki.
Jó
néhány számot táncoltunk végig, és hihetetlen módon teljesen ki tudtam kapcsolni
vele. Egy idő után kezdtem szomjas lenni így elmentünk a bár pulthoz. Megkaptuk
az italunk, közben pedig már amennyire a hangzavar engedte beszélgettünk.
Legalábbis
addig amíg egy kellemetlen alak fel nem bukkant mellettünk, hogy kérjen két
whiskyt. Christian volt az. És tuti, hogy nem véletlenül.
Anthonyval
méregették egymást pár pillanatig, majd persze civilizáltan köszöntötték a
másikat. Christian oldalán persze ott volt a nőcskéje. Mint kiderült Gabrielle
a csaj neve.
Míg
megittunk az italainkat Christian és Anthony váltottak pár szót. Ő és én egy
köszönésen kívül nem is beszéltünk.
Éppen
mentünk volna vissza táncolni mikor felcsendült egy lassú szám és Christian
hangja megállított. A szavait Anthonyhoz intézte.
-
Felkérhetem egy táncra a partnered? - kérdezte tőle majd rám pillantott.
-
Ha Ana nem bánja. De utána vissza akarom kapni - mosolygott rám Anthony amire
én is csak egy mosollyal válaszoltam. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne
küldjem a pokolba Christiant.
-
Addig is én felkérhetlek Gabrielle? - kérte fel őt Anthony így ő meg vele ment
táncolni.
Christian
a DJ felé biccentett. Gondolom köszönet képen.
Hiszen egész este nem hallottunk lassú zenét, hanem pont most. Amolyan
nagyon lassú, nagyon összebújós dalt.
Ó,
hogy a pokolba veled Grey.
Azonban
nem akartam itt jelenetet rendezni pedig legszívesebben a pokolba küldtem volna
ezt a pasit aki éppen a karjaiba zárt. Túlságosan is közel magához. Igaz
ezúttal nem dőlök be neki. Nem szabad. Gondolj valami másra Ana. Valami másra.
Csak ne arra, hogy az ő karjaiban vagy. Különben végem.
De
mégis, hogy tudna bármelyik nő is másra gondolni ha Christian Grey karjaiban
van? Holott a szemétláda egy másik nővel randizik itt éppen. Most pedig mégis
engem ölel? Sőt, ismét le sem tagadhatja, hogy legszívesebb lecsapná Anthonyt.
Habár nem is értem az okát.
Miközben
a zene lágy ritmusára ringatózunk, karjai egyre szorosabban fonódnak a derekam
köré. Leheletét pedig egészen közelről, már a fülem mellett érzem.
Istenem.
Csak ezt ne csináld - kértem, mert tudtam, hogy akkor nem fogok tudni
ellenállni neki. Ugyanolyan gyenge vagyok vele szemben mint a többi nő.
És
megtette a mocsok. Ráadásul nem is zavartatta magát. Bár ha egy pillanatra jól
láttam Anthony és Gabrielle pont úgy táncoltak, hogy nem látták a pillanatot
amikor Christian ajkaival végigcsókolta a nyakam. A testem pedig remegett a
karjaiban, és nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne nyögjek fel attól amit
velem csinál.
De
szerencsére mintha egy villám csapott belém hirtelen kijózanodott az agyam és
eltoltam magamtól. Már amennyire engedte. Még mindig a karjaiban voltam, de már
nem annyira közel.
-
Mi a francot művelsz? Már nem elég a kis barátnőd, hogy én is kellek? Holott
rám se hederítettél az este óta. Amikor még engem csókoltál meg Christian. Bár
miért is lepődtem meg rajta? Mindenki tudja, hogy milyen vagy.
Erre
bezzeg egy szót sem tudott mondani. Egy pillanatra ekkor mintha engedett volna
így kislisszoltam a karjaiból és a mosdók felé indultam. Persze biztos voltam
benne, hogy nem hagyja ennyiben. Nem is tévedtem. Éppen elértem volna a
mosdóhoz vezető folyosót mikor elkapta a
karom és egy másik nem annyira jól látható lépcső felé vezetett. Hiába is
tiltakoztam volna. Inkább kíváncsi voltam ezek után mit tud még mondani. Közben
pedig azt is tudtam, hogy óriási hiba vele kettesben maradni.
Ahogy
felértünk a lépcső tetejére az üvegfolyosóról be lehetett látni az alattunk
elterülő klubot. Itt vezetett be egy helyiségbe ami minden bizonnyal az
irodája. Ami szintén tiszta üveg. Még csak esély sincs elbújni. Innen mindent
jól be lehet látni. Az egész klubot. Ugyanakkor ide is fel lehet látni. Bár
szerencsére mindenki a bulival van elfoglalva.
Christian
ránk csukja az ajtót és megáll előtte. Esély sincs menekülni.
-
Szóval? Mi a fenét akarsz?
-
Ezt én is kérdezhetném. Mit keresel ez az idióta mellett Anastasia?
-
Könyörgöm ne kezdjük megint. Inkább vagyok Anthony mellett mint melletted. Ő
legalább ha velem van közben nem szédít más nőket. Ő tudja mit akar. Engem
Christian.
-
És te? - kérdezte miközben egyre közelebb jött felém én pedig nekiütköztem az íróasztalának.
Persze nem is hagyta, hogy meneküljek. Két oldalról körém zárta a karjait, hogy
ne szabadulhassak. - Te is akarod őt
hercegnőm?
-
Mi van ha igen? Semmi közöd hozzá.
-
Ó ebben nagyon tévedsz kicsim - mondja egy magabiztos Christian Grey mosollyal.
-
Miért is? Eressz el Grey. Hozd fel a kis barátnődet.
-
Csak nem vagy féltékeny kicsim?
-
Na olyan isten nincs! - vágtam rá de persze nem néztem a szemébe. Ez a mocsok
pedig csak nevetett.
-
Eressz el. Anthony már biztos keres.
-
Máris rohannál vissza hozzá? Az a szemét nem hozzád való.
-
Ki is a féltékeny kicsim? - mosolyogtam ezúttal én rá.
Christian
persze azt szerette az övé az utolsó szó. Kié másé?
A
következő pillanatban már nem az asztal volt a hátam mögött hanem az ő
mellkasa. Háttal állított magának persze még mindig a karjaiban tartva.
Odaállított az üveg elé, hogy leláthassunk a tömegre.
A
pult felé mutatott ahol Anthony immár egyedül volt és éppen ivott valamit
miközben a tömeget fürkészte. Nyílván utánunk.
-
Nézd meg őt jól hercegnőm. Gondolj bele milyen lenne ha ő állna most itt -
suttogta a fülembe miközben egy szorosabban ölelt forró és kemény testéhez. -
Ha ő tartana a karjaiban. Ha ő csókolná végig a nyakad - mondta majd ajkaival
végig is csókolta a nyakam bőrét. Itt már nem bírtam ki és az ajkaimat elhagyta
egy kisebb nyögés.
-
Vele is éreznéd így magad? Az ő karjaiban is így remegnél mint az enyémben?
-
Igen. Ne képzeld ilyen nagyra magad Grey - próbáltam erősnek tűnni miközben ezt
kimondtam.
A
következő pillanatban pedig már szemtől szemben álltunk egymással. Igaz
ugyanolyan közel mint eddig. Vagy még közelebb. Azt vártam, hogy mond az iménti
kijelentésemre valamit de nem tette. Ehelyett már egy pillanattal később csak
arra eszméltem fel, hogy az ajkai az enyémen vannak.
Hiába
próbáltam ütni őt a karjaimmal, szabadulni, ellökni magamtól kevés voltam
ehhez. Vagy nem is akartam igazán? Egy ideig ellenkeztem miközben ő próbált a
nyelvével az ajkaim közé jutni, majd egy sóhaj kíséretében megadtam magam. A
következő pillanatban pedig már igencsak odaadóan viszonoztam forró csókjait.
Az agyam egy része tudta, hogy ismét
óriási hülyeséget teszek de ebben a pillanatban nem érdekelt. Csak ez a
pillanat.
Közben
pedig utáltam is őt, mert nagyon jól tudtam, hogy ezzel ismét ő nyert. Hiszen
igaza van. Éppen most bizonyítja be. Hogy Anthony nem képes ezt kiváltani belőlem.
Sőt felmerül a kérdés képes e egyáltalán másik férfi így hatni rám mint ő?
Attól félek örökre ennek az őrületnek és neki leszek a rabja. Pedig akkor végem
van.
De
ebben a pillanatban inkább félretettem minden ilyen zavaros gondolatot és csak
a pillanatnak éltem.
Élveztem
a csókjait, az érintéseit. Ahogy erős karjaiba zárt miközben a nyelvünk vad
táncot járt. Olyanok voltunk mint akik sosem tudnak betelni egymással. Talán
így is van.
Csak
csókoltunk és csókoltuk egymást. Ki tudja meddig. Talán az idő is megállt a
karjaiban. Néha szakadtunk csak el egymástól egy kis levegőért. Ő azonban addig
is a nyakamra hintette csókjait, majd visszatért az ajkaimhoz.
A
következő pillanatban pedig felszállt a köd és kezdtem rájönni hol is vagyok és
mit csinálok. Vagyis mit nem kéne csináljak. Meghallottuk a zsebében csörgő
mobil hangját. Ez észhez térített és ellöktem őt magamtól.
-
Ne merészeld még egyszer ezt csinálni. Soha többé ne érj hozzám. Nincs jogod
hozzá Grey. Amíg ezt csinálod - és nagyon jól tudta mire vagy éppen kire
gondoltam ezzel - addig nincs jogod. Én nem leszek olyan mint ezek a nőid.
Nagyon jól tudod mit akarok.
Tudtam,
hogy ezzel a kijelentéssel elevenébe találtam. És adtam neki agyalni valót. Sőt
abból amit a tekintetében láttam mielőtt az asztala felé fordult tudtam, hogy ő is tudja, hogy nem ő az a
férfi aki ezt megtudja adni nekem.
-
Nem értelek Christian. Ezt csináltad velem az este is. Utána mintha két idegen
lettünk volna, és a szemem láttára enyelegtél ezzel a nővel. Most pedig megint
úgy teszel mintha engem akarnál.
-
Mert téged akarlak a francba is! Hát nem látod? - kérdezte már már dühös hangon
miközben az öklével az asztal üveg lapjára vágott.
Még
sosem láttam őt ilyennek. Épp az imént mondta ki, hogy akar engem. Ugyanakkor
mintha ennek még a gondolata is fájna neki.
-
Akkor mi tart vissza? Miért csinálod ezt? Valami oka csak van, hogy akarsz is
meg nem is.
-
Nem tehetem Anastasia. Nemtudom, hogy fogom kibírni de ez többé nem fordul elő.
Nem lehet.
-
A francba is miért nem? Mit nem mondasz el Christian?
-
Nem akarom, hogy meggyűlölj. És ha engednénk ennek előbb utóbb olyan dolgok
derülnének ki amikről nem bírnám elviselni ha tudnál róluk. Képtelen lennék
elviselni ha gyűlölnél. Inkább leszek távol tőled mint, hogy lássam az
utálatod.
Ezekkel
a szavakkal nem kicsit rémített meg. El sem tudtam képzelni mik lehetnek ezek a
dolgok, amiktől ennyire fél. Mit művelhetett még távol voltam? Milyen titkokat
rejteget?
-
Menj el Ana.
-
De . . .
-
Tűnj el Anastasia. Menj vissza a húgomékhoz - mondta immár kemény hangon és
eszemben sem volt ellenkezni vele. Vetettem egy utolsó pillantást rá és szinte
kirohantam a helyiségből. És nemcsak az irodájából hanem a klubból is.
Nem
igen tudtam megemészteni ezt az egészet. Semmit sem értettem. Vagyis volt amit
igen. De úgy tűnik jócskán van itt még amit nemtudok. És Christian szerintem
jobb ha nem is tudok meg soha.
Millió
gondolat kavargott a fejemben miközben kiálltam a hűvös éjszakai levegőre a
klub elé. Nem akartam mást csak elmenni innen. Taxiba szálltam és az Escala
felé indultam.
Ahogy
odaértem fogalmam sem volt hová menjek. Az ő lakásába vagy az enyémbe? Míg a
lift vitt felfelé az én egyenlőre üres lakásom felé küldtem egy üzenetet
Miának, hogy hazajöttem és, hogy ne aggódjanak.
Viszont
lehet rossz ötlet volt idejönni. Egyedül az üres lakásba. Ahogy beléptem még
villanyt sem kapcsoltam. Csak odaléptem az egész falat betöltő üveg ablak elé és
néztem Seattle éjszakai fényeit miközben a ma este történésein kattogott az
agyam.
Ki
tudja mennyi idővel később mintha kopogás riasztott volna fel a gondolataimból. Bár lehet, hogy csak képzeltem. De pár másodperccel később ismét hallottam.
Biztos voltam benne, hogy Miáék azok.
Az
ajtóhoz sétáltam és teljesen le is döbbentem mikor kinyitottam. Nem Miáék
álltak az ajtóban. Hanem Ő. . . . .
hali
VálaszTörlésugy örülök ennek a részenk
kiváncsi vagyok h ki jött??
és h Elena mit tett /vagy azt a rész nem változtatad meg???/
naagyon nagyaooon várom a folytatást
üdv
Reni
Hát remélem hamarosan kiderül, hogy ki az Ő aki jött :) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm. A folytatással igyekszek.
TörlésSzia! Eszméletlen jó lett :D Nagyon örültem az új résznek :) Christian valami őőőrítő :D habár meglehet érteni a félelmeit. Elena ígyis úgyis beavatkozna. Szegény Ana :/ Izgatottan várom a folytatást!
VálaszTörlésSzia. Köszönöm. Őszintén mint látszik is, hogy mennyi idő után került fel, jó sokáig nemtudtam nekifogni. Mint látszik Christian szemszögűnek indult de végül csak részben lett az. Ana szemszögéből jobban jött az ihlet. Köszönöm neked is :)
TörlésSzia, légy szìves folytasd,mert nagyon tetszik :)
VálaszTörléshttps://saglamproxy.com
VálaszTörlésmetin2 proxy
proxy satın al
knight online proxy
mobil proxy satın al
XİLES